Nehézségek között lévő keresztényektől érdemes ünnepek idején is tanulni. Amikor 1943-es letartóztatása után Dietrich Bonhoeffer első ádventjét és karácsonyát töltötte a berlini Tegel börtönben, több levélben írta meg a gondolatait és az érzéseit. Eleinte nem volt biztos abban, hogy az ünnepet is a börtön falai közt kell-e töltenie, de amikor ez egyértelművé vált számára, megpróbálta végiggondolni és átélni a karácsony jelentőségét. Összeállítottam egy rövid válogatást Bonhoeffer szüleinek, menyasszonyának (M.-nek) és barátjának (Eberhard Bethge) írt leveleiből. Az idézeteket Dietrich Bonhoeffer Börtölevelek (Harmat, 1999) c. könyvéből vettem.
„Bár nem tudom, miképpen jutnak célhoz leveleink, s célhoz jutnak-e egyáltalán, én ádvent első vasárnapjának délutánján okvetlenül írni akarok Nektek. Altdorfer képe, amely a Szent Családot egy összedőlt ház romjai között ábrázolja a jászollal, különösen is aktuális az idén. Hogy jutott vajon eszébe négyszáz évvel ezelőtt, hogy így fesse meg Krisztus születését, dacolva minden hagyománnyal? Talán arra gondolt, hogy a karácsonyt így is meg lehet, így is meg kell ülni, nekünk mindenesetre ez az üzenete.” (52)
„Keresztyén szemszögből semmi kivetnivaló sincs abban, hogy a karácsonyt egy börtöncellában ünnepelje az ember. Ebben a fogházban valószínűleg sokan fognak valódibb és igazabb karácsonyt ünnepelni, mint ott, ahol csak az ünnep neve van meg. Hogy a nyomorúság, a szenvedés, a szegénység, a magány, az elhagyatottság és a bűn egészen mást jelent Isten szemében, mint az emberek ítélete szerint, hogy Isten éppen oda megy, ahonnan az emberek elfordulnak, hogy Krisztus egy istállóban született, mert a fogadóban nem volt számára hely – nos, a börtönben lévő ember mindezt sokkal jobban megérti másoknál, neki ez valóban örömhír, s ha hittel fogadja, a keresztyénség minden térbeli és időbeli korlátot megszüntető közösségében érzi magát, s lelke kiszabadul a börtönfalak közül.” (54)
„A szentestén nagyon erősen gondolok majd Mindannyiótokra, s szeretném, ha elhinnétek, hogy én is nagyon boldogan töltöm itt el azt a néhány órát, és nem fogom búnak ereszteni a fejemet. […] Hogy mi mindenért adhatunk továbbra is hálát, az csak akkor tudatosodik bennünk, ha belegondolunk, hogy annyi ember milyen borzalmakon ment keresztül az utóbbi időben Berlinben. Ez a karácsony bizonyára nagyon csendes lesz mindenütt, s a gyerekek sokáig nem fogják elfelejteni. De sokan talán éppen most fognak először ráébredni a karácsony igazi jelentőségére.” (54-55)
„[H]a csakugyan a börtönben kell töltenem még a karácsonyt is, akkor a magam módján ’frontkarácsony’ gyanánt fogom megünnepelni, efelől nyugodt lehetsz. A nagy csatákat könnyebb megvívni, s nem is őrlik úgy föl az embert, mint a mindennapos gerillaharc.” (83)
„Mesélik, hogy 24-én déltájban mindig ideállít egy jószándékú öregember, és karácsonyi énekeket trombitál a börtönablakok alatt. Ám tapasztalt emberek szerint ez a foglyokat csak még jobban elkeseríti, s még elviselhetetlenebbé teszi számukra ezt a napot. Valaki azt mondta, a hatás ’demoralizáló’, amit könnyen el is tudok képzelni. Mint mondják, az elmúlt években többször is előfordult, hogy a foglyok fütyülni és tombolni kezdtek; alighanem így védekeztek az elérzékenyülés ellen. Én is azt hiszem, hogy az itt fogva tartottak elkeseredettségéhez nem illik ez a karácsonyra való gyermeteg, édeskés emlékeztetés. Inkább illenék néhány jó szó, egy igehirdetés. Nehogy azt hidd, hogy magam miatt aggaszt a dolog, mert erről szó sincs; a celláikban magukra hagyott sok fiatal katonát sajnálom.” (88)
„Úgy látszik, eldöntötték, hogy a karácsonyt nem fogom Veletek tölteni, csak éppen senki sem meri ezt megmondani nekem. Vajon miért? Azt hiszik, nem bírnám elviselni? […] Holnap valamiképpen értésedre akarom adni, hogy számomra az ügyem alakulása egészében véve határozottan hitkérdés […]. Számomra igazán nem azon a gyermeteg kérdésen fordul meg a dolog, hogy otthon leszek-e karácsonykor, vagy sem […]; mindezt (azt hiszem) könnyen fel tudnám áldozni, ha ’hitben’ tehetném, és tudnám, hogy így kell történnie. ’Hitben’ – remélem – mindent el tudok viselni: azt is, ha elítélnek, bármit, ami rossz még ezután jöhet (Zsolt 18,30)¸ ám az aggodalmas előretekintés felőrli az embert. Kérlek, akkor se aggodalmaskodjatok miattam, ha balul üt ki a dolog. Más testvérek is végigcsinálták már ezt. Az igazi veszély a hitetlen tétovázásban, a cselekvés nélküli örökös töprengésben, a kockázattól való ódzkodásban áll. Bizonyossságban kell lennem afelől, hogy Isten kezében vagyok, nem pedig emberek kezében, s akkor minden könnyű lesz, bármit is kell elszenvednem.” (89)
„Elmúlt hát a karácsony. Hozott néhány csöndes, békés órát, és sok régi emléket idézett föl egészen elevenen. Minden aggodalomnál erősebb volt bennem a hála érzése, amiért Isten a súlyos légitámadások alatt is megoltalmazott Benneteket és a testvéreimet […]. Meggyújtottam a Tőletek és M.-től kapott gyertyákat, elolvastam a karácsonyi történetet, elolvastam és eldúdoltam magamban néhány szép karácsonyi éneket, s közben Rátok gondoltam, mindannyiótokra, remélve, hogy az utóbbi hetek megpróbáltatásai után végre Ti is élvezhettek egy-két órányi békességet.” (55)
Ez gyönyörű… Most karácsonykor is várok valami hasonlót Ádám! Hogy az ünnepünk értéke és a várakozásunk még jobban elválhasson a körülöttünk levő világtól és a hétköznapoktól.
( Szokásom lett, hogy az adott hónapban végigolvasom a korábbi éveid ugyanazon hónapjainak számomra érdekes írásait, mert nem voltam itt az elejétől…)
dr. Lajos Beáta: KÜLÖNÖS KARÁCSONY
Ma, amikor sokak szívében meghidegül a szeretet,
ma, amikor külön választunk oltott s oltatlan embert,
ma, amikor nem beszélhetsz nyíltan, mert megbélyegeznek
s az asztal köré is csak azok ülhetnek, akik igazságodnak megfelelnek,
amikor nem számít, hogy Isten mire figyelmeztet,
amikor a tanításokba hamis tanok keverednek….
Ma…
Valamikor az éj leple alatt,
angyali üzenet útra hívja a pásztorokat,
a kirekesztettet,
a bűnösöket,
a megvetettet,
a csonkákat,
a sántákat,
a vakokat…
S mindazok,
akik valaha hivatalosak voltak,
kívül maradnak.
Mindeközben a távoli múltban megszületett az igaz SZERETET,
aki nem válogat, mindenkit megetet,
aki a földre hozta egy szeletét a mennynek,
akinek jászolára a kereszt árnyékot vet,
aki ítél és megbocsát,
aki bekötözi lelked fájdalmát,
aki irgalmas
és kegyelme áltat örök életet kapsz!
Megszületett a MEGVÁLTÓ neked!
Emeld fel hát leszegett fejedet,
ujjongj, dicsérd a menny Urát,
hogy megérdemelhetetlen ajándékot ád.
S ha ajándékát kibontod minden napon,
békességet ad földi utadon,
nem riaszt betegség sem halál,
mert tudod, hogy mindig hazavár!
2021.12.24.
Köszönjük Zoli, és köszönet Dr. Lajos Beátának.
„… a szegényeknek evangélium hirdettetik…”
(Máté ev. 11:5-ből)