Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Én azonban megkeményítem a fáraó szívét….” (2Móz 7,3)
A fáraó szívének megkeményítése nehéz kérdés, különösen akkor, ha Isten igazságosságát ahhoz a modern előfeltevéshez kötjük, hogy mindenben egyforma esélyeket kell adnia az embereknek, és elképzelni sem tudunk olyan forgatókönyvet, hogy Isten bárkit arra rendeljen, hogy a kárhozat edénye legyen. Ez utóbbi mondjuk már nem is csak modern érzékenységet sért.
Jézus szereti a lenézett prostituáltakat. Jézus szereti a lenézett vámszedőket. Jézus szereti a lenézett homo-, bi-, inter- és transzszexuálisokat, vagy akiket mostanában így neveznek. Jézus szereti a panelban lakó lenézett prolikat és a szakadt nylonzacskóval sétáló hajléktalanokat. Jézus szereti a lenézett nőket. Jézus szereti a lenézett cigányokat. Jézus szereti a lenézett III/3-as ügynököket, akiknek életműve mindössze egy nyomorúságos hatos karton. Jézus szereti a lenézett átlagpolgárokat, akikben nincs semmi különös, egyszerűen csak normális, csendes, középszerű életet akarnak élni.
„Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak.” (2Móz 6,4)
A földet Ábrahám, Izsák és Jákób csak jövevényként lakták, nem tulajdonosokként. Ígéret szerint volt az övék, de ők nem birtokolták azt. Minden, amit láttak, ideiglenes és múlékony volt számukra, miközben tudták, mert Isten szövetségben vállalta, hogy egyszer minden az övék lesz. A föld nem abban az értelemben lett az övék, ahogy később fiaiké, a zsidóké lett, akikkel Isten megerősítette a szövetséget (7-8). Az ígéret sokkal nagyobb volt annál, hogy a személyes életükben teljesedjen be. Ők jövevények voltak egész életükben, de hittek az ígéretekben, amelyek utódaikban be is teljesedtek.
Az Ördög két rafinált, bár meglepően egyszerű módszert különösen nagy hatékonysággal alkalmaz a modern ember életében, hogy távol tartsa őt Teremtőjétől és lelke üdvösségétől. Mindkettő kapcsolatban áll a jóléttel.
„Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsd a népedet.” (2Móz 5,22-23)
Az Istenben való csalódás olyan, mint mikor egy sziklamászó észleli, hogy a vele egy kötélen lévő mászótársa a mélybe zuhan, vagy mint amikor egy gyermek rájön, hogy a szülei soha nem szerették őt. Mózes valahogy így érez Egyiptomba való visszatérésekor.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK