Lengyelországban az abortuszért tüntetnek, és akik tüntetnek, az abortusz tiltását nevezik erkölcstelennek. Eszünkbe juthat erről Camus mondása („azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra”), de van ennél fontosabb vetülete is annak, ami történik.
Ha lehántjuk a tüntetésekre rakódott politikai rétegeket, és csak magára a dologra nézünk, láthatóvá válik a főszereplő: a lelkiismeret, az emberi történelem rejtőzködő mozgatója, a titkos erő, amelyet rendre alábecsülnek.
Valójában nincs erősebb motiváció az önigazolásra, mint a vádló lelkiismeret, és nincs hatékonyabb módja az önigazolásnak, mint az, ha a másikat is vétkessé tehetjük.
Ez van a tüntetések mélyén. Mert miről is van szó? Az abortusznak nevezett folyamatban a gyermekeket az anyaméhből, a számukra teremtett „safe space”-ből tépik ki kürett-kanállal, szívócsővel, fogóval. Ipari méretű brutalitás, amelyet a nyugati társadalmak emberi jognak keresztelnek. A keresztény hit néven nevezi a gyermeket is és a gyilkosát is, ezért támadják a tüntetők éppen a templomokat.
A keresztény hit szörnyű vádló, de ha csak ezt halljuk meg, mégsem értettünk még semmit az evangéliumból. Most jön a lényeg. Figyelünk?
A keresztény üzenet valódi középpontja nem az ítélet, hanem ez: van „safe space” a menekülő lelkiismeretnek.
Ez a hely Jézus Krisztus keresztje.
Az evangélium szerint az igaz Bíró az ártatlan Megváltóban menti fel a hozzá menekülő bűnbánót. Tiltja a vérontást, mégis a vérontás mossa meg a lelkiismeretet a vérontástól, az ártatlan vére az ártatlan vérétől. Ez nem önigazolás, hanem annak végtelenül felszabadítóbb ellentéte: megigazulás!
A Golgotán a meggyilkoltakért és az őket meggyilkolókért egyaránt igazság tétetett. Ez a kereszténység legfontosabb üzenete. Nem az abortusz tiltása, hanem a kereszt általi megbocsátás lehetősége.
Nem kell tüntetni. Az ítéletet végrehajtották. Van kegyelem a bűnösnek, ha lemond az önigazolásról. Legyen kegyelem a gyermekeknek is!
Teológiailag ez rendben van, de ugye világos, hogy a tüntetés szervezőit a legkisebb mértékben sem érdeklik a nők, sem az élet értéke? Mindegy nekik, hogy BLM, vagy bármi más a téma, a lényeg a konzervatív kormányokra történő nyomásgyakorlás a káoszteremtés által.
Szia Ádám!
De jót írtál! Amúgy nem arról volt szó, hogy pihensz? 😉
Azt ígértem, hogy nagyjából hetente azért megjelenik egy-egy poszt. Ezek egy részét előre megírtam.
Évente 40-50 millió körülire teszik az abortuszok számát. Ez közel annyi, mint ahány ember a világon évente meghal. Ez közel annyi, mint a II. világháborúban elesett katonák és civil áldozatok összessége. Ez több mint a tíz vezető halálok a világon.
Az abortusz a globális egészségügyi rendszer jól jövedelmező iparága, a képzéstől, az abortuszt elősegítő eszközparkon keresztül egészen a konkrét (vetélést elősegítő, magzatot megölő) mérgek előállításáig. Kis túlzással egészségipar az egyik futószalagon a sebészi szikét gyártja, a másik futószalagon a küretkanalat, az egyik futószalagon a gyulladáscsökkentőt a másikon a vetélést okozó mérget. Mert mindent hasznosítani kell, így a klímát is lehet védeni, Baálnak tökéletesen áldozni. Pl. nézzük most a covid vakcinával hírekbe került Pfizert, amelyik egyik gyártósorán Cytotec nevű abortusz elleni mérget, a másik gyártósorán a Viagrát, és a harmadik gyártósorán pedig a covid vakcinát fogja gyártani a benne hívők nagy megelégedésére. Tapsolnak és ujjonganak. „Végre megszabadultunk, már csak a halált kell legyőznünk.”
Az abortusz bujtatott véres gyerekáldozat. Áldozat az ördög oltárán.
Isten örök érvényű parancsa így szól: „Magzatodat ne add oda, hogy a Moloknak áldozzák, és meg ne szentségtelenítsd Istened nevét. Én vagyok az ÚR.” (3Mo 18:21)
Szia Ádám, úgy vélem a spamszűrő kiszűrt. 3. próbálkozásra sem ment át az irományom. Ha szerinted mehet, akkor vegyél le a tiltólistáról. Köszönettel: Zoli
Valóban a spamszűrőben volt.
https://www.youtube.com/watch?v=TcCTHRYFWSQ
Köszi videót sokunk nevében. Én is megosztok egy videót, az ELTE TÓK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága idén 21. alkalommal kiírt versenyének nyertes előadását, melyet Berki Júlia a Károlyi Gáspár Református Egyetem első éves magyar-hittan tanári szakos hallgatója nyert. „Ilyen nagy dolog a Szabadság?” (Márai Sándor) témában. (6 perc)
https://www.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=Nv4qtPMR30c&app=desktop
Abortuszügyben óriási különbség van elmélet és gyakorlat között. Elméletben jónak tűnhet szigorítani, szinte a végtelenségig, mert az védi az ártatlan életeket. A gyakorlatban meg átmennek a szomszéd országba elvégeztetni. Tömegesen. A lengyelek túltolták az elméletbringát.
Ha a gyakorlatra hajtunk, az egyik szempont, hogy a gyermeket vállaló nők beleálljanak, és ne belekényszerüljenek a szerepbe. Hadd érezzék közben jól magukat, kapjanak kiemelt tiszteletet. A másik, hogy a megvédett életek többnyire szépen alakuljanak, és ne úgy, periférián billegve, hogy elvegyék a leendő anyák kedvét. A megtartott gyerekek kapjanak pl. life coaching-ot, tehetséggondozást. Legyen belőlük sikeres ember. Ami sokkal nehezebb, mint elméleti bringákat tologatni. (Ma reggel az angol híreket hallgatva: felháborítóan rettenetesnek mondják a brit gyermekgondozási rendszert, és nagyban ezen múlik a gyermekvállalási kedv, illetve a hiánya.) Ha ilyesmikről beszélnénk, az nagyon más diskurzust hozna, és valószínűleg több eredményt.
Vértes László,
Ha az állam eteti, neveli, gondozza a gyerekedet, akkor a gyerek nem a tiéd hanem az államé. Ez volt a nagy XIX. századi progresszív álom, ami mára nagyrészt meg is valósult.
„Jézus így válaszolt:
Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet…
Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én Igémet.”
(János ev. 14:23a,24a)