Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

Hogyan változhat az Isten iránti gyűlöletünk szeretetté?

Ha igaz, hogy az Isten iránti gyűlölet legmélyebb oka az ítéletétől való félelem, hogyan tud a gyűlölet szeretetté változni? Kálvin mondja: „Ha lelkiismeretünk haragot és bosszút lát csupán, hogyne rendülne meg, és hogyne borzadna el? Hogyne menekülne Istentől, ha retteg tőle? Márpedig a hitnek keresnie kell Istent, és nem elmenekülnie tőle.” (Institutio III.2.7)” Nathanael Emmons kálvinista teológus szerint azért nem szeretik az emberek Istent, mert gyűlölik őt. Ha ez a gyűlölet abból a félelemből fakad, hogy Isten elítél bennünket, hogyan tudnánk Istenhez közeledni ahelyett, hogy elhúzódnánk tőle, ha a félelmünk jogosságát a lelkiismeretünk is megerősíti? Hogyan tudna a gyűlöletünk szeretetté változni, ha Istennek már a léte is fenyegetést jelent az önrendelkezésünk számára, amely nem veszi figyelembe Isten akaratát?

bővebben

Miért gyűlölik emberek Istent?

Régen erősnek éreztem a gyűlölet szót Istennel összefüggésben, akkor is, ha a Biblia használja. Azt gondoltam, az emberek nem gyűlölik Istent, legfeljebb nem hisznek benne. Közömbösek vagy kételkedők, de nem utálják Istent, inkább csak nem érdekli őket az Isten-kérdés, vagy egyszerűen nincsenek meggyőződve Isten igazságáról. Ma már máshogy látom. Minél alaposabban figyeltem az embereket és a köztük lévő kapcsolatokat, annál egyértelműbb lett számomra, hogy az Isten-kérdés a legmélyebb motivációs bázisa a viselkedésnek. Akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy a gyűlölet pontos és helyénvaló kifejezés az emberek Istenhez való viszonyulásának leírására. Emberek tényleg gyűlölik Istent, és ez mélyen meghatározza a gondolkodásukat és a cselekedeteiket. De vajon mi okuk lehet erre?

bővebben

Trianon és a menny

Nagymamám hosszú élete szinte átölelte az egész huszadik századot: az első világháborút, a vörösterrort, a második világháborút, az 1956-os forradalmat, a kommunista diktatúra mind a négy gyötrelmes évtizedét, a rendszerváltást és az ezredfordulót. Kilencvenöt évesen halt meg. Amikor 1945-ben Érsekújvár – ahol nagyapám tanárként dolgozott – Csehszlovákia része lett, nagyapám még a fronton volt, így Nagymamának kellett döntenie arról, hogy csehszlovák állampolgárok lesznek-e, vagy mindenüket hátrahagyva, négy gyerekkel és egyetlen bőrönddel átjönnek a határon. Nagymama Magyarország mellett döntött. Budára költöztek a nagyszülőkhöz, de nemsokára elvették tőlük ennek a háznak a tulajdonjogát is, majd elvették a kertjüket is, és lakótelepet építettek a helyére. Összesen hét gyermeke született, akik többsége még otthon lakott, amikor nagyapám szívinfarktusban meghalt. Ezeket azért írtam le, mert amikor Nagymamát megkérdeztem, hogy mi volt a legnehezebb esemény az életében, nem ezeket említette, hanem kapásból rávágta: Trianon.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (52) – Gyászünnep Izráelért

„Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József.” (1Móz 50,10) Jákóbot, a bujdosót és vándorlót, Egyiptom teljes pompájával gyászolják. Mikor Jákób felhúzza lábait az ágyra és meghal, József csókolgatja és siratja őt, majd parancsot ad Egyiptom orvosainak, hogy balzsamozzák be, a fáraót pedig arra kéri, hogy apja végakarata szerint hadd vigye Jákób holttestét Kánaán földjére, hogy ott temesse el. A fáraó nemcsak engedélyt ad, de halálában a lehető legnagyobb tisztelettel övezi a...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (51) – A megvetett mellett

„Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.” (1Móz 49,31) Az utolsó név, amit Jákób kimond, Lea neve. Jákób arról rendelkezik, hogy halála után őt is a makpélai mezőn temessék el, abba a barlangba, amit Ábrahám a hettita Efróntól vásárolt. Felsorolja, hogy kik vannak ott eltemetve (Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka), és utoljára hozzáteszi: „oda temettem el Leát is” (וְשָׁ֥מָּה קָבַ֖רְתִּי אֶת־לֵאָֽה). Lea nevét kimondva húzza fel Jákób a lábait az ágyra, hogy aztán kilehelje a lelkét. Jákób szinte Leával a száján hal...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK

  • Szabados Ádám on MenthetetlenEz egy valóságtól elrugaszkodott keretezés. A való…
  • Imre on MenthetetlenLassan 40 év telt el azóta. A besúgóknak bőven vol…
  • Benchmark on Menthetetlen16-17 éves gyerekek vannak "beszervezve" még 1988-…
  • Péter Aranyoss on MenthetetlenAzoknak írom, akik mentőkörülményeket keresnek a k…
  • Szilágyi József on MenthetetlenAz emberi ítéletnapok igazságtalanok. Az Úr ítélet…
  • Csenki Zsuzsanba on MenthetetlenSzabó András felvetésére: Akik már meghaltak nem t…
  • Szabados Ádám on MenthetetlenKedves Gyuszi! Egy dolgot gondolj végig. Hogy érez…
  • Bagoly Gyula on MenthetetlenKedves Ádám osztozom az ártatlanok meghurcolása mi…
  • Szabó András on MenthetetlenKedves Ádám! Nem látok lincselést, erőszakolás. Eb…
  • Zoli on MenthetetlenVelejéig gonoszak vagy velejéig naivak, de menthet…