Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Spiritualitás

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (8) – Ritmustörés a narratívában

2019. október 15. | , , | 2 Hozzászólások

„Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az ÚR.” (1Móz 5,29) Az 5. fejezetnek biztos ritmusa van. Ugyanaz a mondat ismétlődik, csak mindig más nevekkel. X ennyi és ennyi éves volt, amikor Y-t nemzette. Y születése után X ennyi és ennyi évet élt, még nemzett fiakat és leányokat. X teljes életkora tehát ennyi és ennyi év volt, amikor meghalt. Aztán ugyanez Y-nal. A héberben még egyértelműbb az ismétlődés és a ritmus, mert a számokat kettébontja (ennyi évet és ennyi évet), és ún. váv-consecutivummal kapcsolja...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (7) – Isten nagyvonalúsága

2019. október 9. | , , | 1 Hozzászólás

„Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.” (1Móz 4,15b) Kain történetében feltűnő, Isten mennyire nagyvonalúan bánik az erre érdemtelen emberrel. Amikor Kain haraggal és lehorgasztott fejjel reagál arra, hogy Isten nem tekint az áldozatára (aminek Isten részéről nyilván jó oka volt), Isten közel lép hozzá és megkérdezi: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?” (4,6) Isten tehát rámutat Kain lelkiállapotára (haragos vagy és lehorgasztod a fejed) és önvizsgálatra hívja őt (miért?). Majd észszerű számvetésre bíztatja: „Hiszen ha jól cselekszel,...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (6) – Kain keserűsége

2019. október 6. | , , | 16 Hozzászólások

„Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?” (1Móz 4,6) Csak találgathatunk, miért nem tekintett Isten Kain áldozatára, miközben Ábelét viszont elfogadta. Azt tudjuk, hogy Ábel a juhok közül vitt Istennek áldozatot (az elsőszülött kövérjét), Kain pedig a föld gyümölcséből. Ábel áldozata tehát véresáldozat volt, Kainé pedig a munkája gyümölcse. Ábel talán megfigyelte, hogy Isten maga is állat feláldozása árán takarta be az ősszülők mezítelenségét, és megértette, hogy helyettes engesztelésre van szükség ahhoz, hogy Isten rá és az áldozatára...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (5) – A nap szellőjén

2019. október 3. | , , | 4 Hozzászólások

„Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között.” (1Móz 3,8) A szöveg szerint a Teremtő annyira közel volt az emberhez, hogy járt-kelt (מִתְהַלֵּ֥ךְ) a kertben. De hogyan értsük ezt a képet? Vajon arra utal, hogy Isten ténylegesen sétált a kertben, mint egy görög félisten, aki emberi formában is képes az emberek közé vegyülni? Vagy ez metaforikus nyelvezet, amit nem kell szó szerint vennünk? Isten jelen volt, mintha járkálna a kertben? Miért a szellős alkonyatkor látogatta meg...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (4) – A jó és rossz tudásának fája

2019. szeptember 27. | , , | 9 Hozzászólások

„Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.” (1Móz 2,9) Egyetlen fa volt a kertben, amelyről az ember nem ehetett: a jó és rossz tudásának fája (עֵץ הַדַּ֖עַת ט֥וֹב וָרָֽע). A kígyó hazudott az asszonynak, amikor megkérdezte: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (3,1) A kígyó ravasz volt. Lehet kérdezve is hazudni. Az igazság az volt, hogy Isten bőségesen ellátta az embert élvezetes gyümölcsökkel, a kert minden fájáról ehetett. Egyet kivéve:...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK