Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Spiritualitás

Társas játék – Nappali

Ha valakit érdekel, a Budapestifi meghívására április 29-én kedden 18h-tól a Wesselényi utcai baptista imaházban (1077 Budapest, Wesselényi u. 53.) tartok előadást Társas játék címmel. A program keresztényeknek is és nem keresztényeknek is szól, de elsősorban fiatalokat várnak rá. A most futó sorozat a ház metaforája segítségével járja körül az élet különböző területeit. Nekem a nappali jutott, a társas tér, ahova általában a barátokat hívjuk be. Remélem, kedd este is tágas lesz a hely mindenki számára. Az ismert és ismeretlen arcoknak egyaránt örülni...

bővebben

A csendben feltett kérdés

„A Krisztusról szóló tanítás hallgatással kezdődik” – írja Bonhoeffer krisztológiai jegyzeteiben. Jézus Krisztus az Ige, aki által Isten megszólít. Amíg mi beszélünk, ő nem tud hozzánk szólni. Az emberi Logoszt a „hogyan?” érdekli, nem a „ki vagy?”, ezért a megismerés rossz oldaláról közelít a legnagyobb titokhoz, az isteni Logoszhoz. Közeledése személytelen, tiszteletlen és süket. Az isteni Logosz az emberi Logosz antitézise, egyfajta „Anti-Logosz”, mely széttöri az emberi gondolkodás építményeit. A keresztény teológia alapja az a zavarba ejtő tény, hogy Krisztusról nem lehet érdemben a...

bővebben

Egyszerű evangéliumi egyszerűség?

Indiai tapasztalataim azt a hitemet igazolták, hogy a kereszténység valódi ereje nem az egyházi struktúrákban, hanem az evangéliumban van. Az indiai lelkipásztorok, akiket megismertem, szinte semmit nem tudnak a nyugati kereszténység történetéről, harcairól, megosztottságáról, Jézus Krisztust viszont élő Úrként ismerték meg, akiben békességet, örömet, reményt találtak. Életüket Isten igéje alapján akarják élni, a Szentlélek segítségével. Hittel imádkoznak, olvassák a Bibliát, megvallják a hitüket. Szégyenkezve láttam, mennyi igeverset tudnak fejből idézni; tolmácsom gyakran ki se kereste az...

bővebben

„Legnagyobb gondunk: a növekedés”

Lenyeltem a csípős-fűszeres kecskepörkölt utolsó falatját, majd odafordultam indiai vendéglátómhoz, aki maszatos kezével egy marék szaftos currys rizst emelt a szájához. Próbáltam én is a kezemmel enni, de néhány szerencsétlen kísérlet után visszatértem a késhez és villához, amit – az idegen iránti könyörületből – előre a tányérom széléhez igazítottak. A palacsintához hasonlító roti kenyérrel ügyesebben bántam, annak ugye nálunk is van némi hagyománya, hogy a kenyérhéjjal kanalazzunk („eb, aki a kanalát meg nem eszi”), de kezdetleges technikámmal mindenki rég megebédelt volna, mire én is...

bővebben

Mámoros hazatérés

Fúúú… nem is tudom, hol kezdjem. Napok óta gyűjtöm magamban az erőt, hogy végre írjak valamit az indiai utamról. Iszonyú intenzív tíz nap volt, borzasztóan elfáradtam, ráadásul betegen értem haza, a müncheni repülőtéren már a szememet is alig tudtam kinyitni, úgy fojtogatott a száraz köhögés. A köhögést valószínűleg az váltotta ki, hogy naponta három órát prédikáltam (a tanításaimat angolról hindire fordították), és minden nap legalább egy órát Ahmedabad elképesztően szmogos utcáin kocsikáztam a szálláshelyünk és a konferencia központ között. Ámulatba ejtett a semmihez nem hasonlítható...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK