Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Spiritualitás

Bibliakritika és az értelem megtérése

Még egy szó a történeti-kritikai módszerről. Egyik kedves professzorom, Hans Bayer hangsúlyozta a hermeneutika óráinkon, hogy teológiai értelemben minden ember Istentől független értelemmel kezdi az életét, mert a noetikus autonómia a bukott állapot egyik jellemzője. Ez persze egy gyermek esetében nem olyan feltűnő, mint egy teológus esetében, aki a szent szövegekkel foglalkozik. Amikor a bűnös értelem – megerősítve a kanti filozófiai iskola racionalizmusával – találkozik azzal a szöveggyűjteménnyel, mely önmagát Isten kinyilatkoztatásának tekinti, képes úgy átgyalogolni rajta, hogy a könyv...

bővebben

Nekrológ

„A mai nappal befejeztem ennek a blognak az írását. Belefáradtam, nincs hova ragozni. Hat év után elegem lett a szócsatákból, vitákból, magyarázkodásból. Remélem, volt néhány olyan írásom, ami azért egy-egy olvasómnak jelentett valamit. De most úgy érzem arra van szükségem, hogy a vitáktól hátrébb lépjek, kiszálljak, megpihenjek.” Ezt írta Sytka tegnap a honlapján. A Megmondom blogon azóta roppant hollóként áll kitűzve a fekete zászló. „A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül” (Poe). Illendőnek tartom, hogy szóljak az elhantolt honlap emlékére néhány méltató szót....

bővebben

Kézdy Györgyöt nemsokára elfelejtjük. Ki fog emlékezni ránk?

„Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.” (Préd 1,11) Ez elsőre cefetül lehangoló jóslat. Igazából másodikra is. Sőt, azt hiszem, ezeket a szavakat semmi nem tudja számomra elfogadhatóvá tenni. Hacsak nincsen még valami, valami több, ami felülírja Qoheleth rezignált bölcsességét. Mondjuk egy nap, amikor Isten megítéli a tetteinket (Préd 12,14). Qoheleth szerint Isten tárta az emberi értelem elé az örökkévalóságot, hogy bajlódjon vele. Ezért nem tudjuk elfogadni az elmúlást. Veszettül reménytelen érzés arra gondolni, hogy az...

bővebben

BREAKING NEWS: Most épp megint egyház vagyunk!

Nos hát bekövetkezett, amire sokan számítottunk: az egyháztörvény megbukott. Az Alkotmánybíróság mai határozata szerint most egy ideig megint egyháznak számítunk. Visszamenőlegesen. Az elmúlt két év küzdelmei, az egyesületté válási procedúra, a megalázó hercehurca a hatóságokkal, a sziszifuszi jogi barkácsolás mind a kukába került. Ember (vagy jogász) legyen a talpán, aki meg tudná nekünk mondani, mi van most és mi lesz ezután. Illúzióink azt hiszem, már nincsenek. Az őrmester utasítása nyilván addig érvényes, amíg a százados vissza nem parancsol a helyünkre. A mostani döntés...

bővebben

A megigazító hit mint vákuum?

A középkori filozófusokat foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon létezik-e vákuum, vagyis üres tér. Ez lelki értelemben is izgalmas kérdés lehet. Karl Barth szerint a „hit vákuum és korlátozás, melyet csoda és paradox lehetetlenség ölel körül.” (121) A Római levélhez írt híres kommentárjának angol fordításában (The Epistle to the Romans, Oxford University Press, 1968) találkoztam ezzel a szokatlan, de elmés hasonlattal. A vákuum a hittel kapcsolatban találó kép, még akkor is, ha okot adhat némi félreértésre, ha nem jegyezzük meg, hogy a hit más tekintetben egyáltalán nem hasonlít az ürességre,...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK