Felismerjük-e a meglátogatás idejét? A Tűzfal podcast hatvanharmadik részében Tolsztoj (?) ismert novellájáról és a megtestesülésről beszélgetünk. Valamint több kapcsolódó témáról, ami személyessé is válhat számunkra. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
on Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (33) – Ítélet az istenek felettAz 1Kor10,20-szol párhuzamos a Zsolt 96 is. A "bál…
on Van-e megbízható hagyomány Jézusról?Kedves Andrea, köszönöm szépen, ez nagyon kedves t…
on A kegyelem-csapdaKedves Édes Árpád! Most ez komoly? Hipphipp hurrá!…
on Van-e megbízható hagyomány Jézusról?Kedves Steve, Egy erdekes esemenysorozatnak es egy… on Van-e megbízható hagyomány Jézusról?Nincs raktáron, de jeleztem nekik, hogy szeretnék…
on Van-e megbízható hagyomány Jézusról?🙂 A L’Harmattannál nem lehet rendelni? Vagy érdek… on Van-e megbízható hagyomány Jézusról?Köszönöm ezt a beszélgetést, nagyon hasznos volt.…
on Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (33) – Ítélet az istenek felettKöszönöm a ma reggeli naplójegyzetet is. Mielőtt A…
on A kegyelem-csapdaÉn is pont ezt mondtam a durva hasonlattal. Attól,… on A kegyelem-csapdaKovács János, félreérted (vagy ismét félreviszed)…
Köszönöm! Igazán szívmelengető téma.
A felhozott példák sorához hadd illesszek oda még egyet.
Az emmausi tanítványok történetében úgyszintén egy rejtett meglátogatásról olvasunk.
Most itt csak a lényeget idézem:
„És lőn, hogy amint beszélgettek, és vitatkoztak egymás között, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.
Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.” (Luk 24:15-16)
E történet kapcsán egyszer a pásztorunk egy kérdést tett fel nekünk:
Szerintetek mi akadályozta a tanítványok látását?
A választ a 21. versből adta meg:
„Pedig mi azt vártuk… ” (Luk 24:21)
Csak ennyi: „mi azt vártuk”
Vagyis megrögzött elvárásaink, vallásos váradalmaink komoly akadályai lehetnek szellemi látásunknak.
Ez a tanulság.
De még az is jó, hogy az emmausi tanítványok szeme mégis megnyílatkozhatott (Ld. Luk 24:31), mert bár tudatlanul, Jézust nem felismerve, idegennek látva, de valahogy mégis azt erőltették, hogy ott maradjon velük. (ld. Lk. 24,29)
„De erőltették őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! (Jézus) Beméne azért, hogy velük maradjon.”
Igen, pont úgy mint Panov apónál.
Kedves Ádám és Laci! Nektek is áldott Adventet és Karácsonyt!
Inspiráló beszélgetés volt, köszönöm!
Nem ismertem Panov apó történetét.
Gyerekkoromban viszont olvastam a nagyon szentimentális Önző óriást, Oscar Wilde-tól. Valami érték lehet benne, mert megmaradt a jó emlékeim közt.
https://szepi.hu/irodalom/kedvenc/kt_140-hu.html