„A mágusok is meg akarták tenni titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak elő, de nem tudták. Szúnyog lepett el tehát embert és állatot. Ekkor azt mondták a mágusok a fáraónak: Isten ujja ez!” (2Móz 8,14-15a)
Amikor Mózes és Áron vérré változtatták a Nílus vizét, a fáraó mágusai ugyanezt megtették. Amikor Áron botja a fáraó előtt kígyóvá változott, a mágusok botja is kígyóvá változott (igaz, Áron botja felfalta a mágusokét). Amikor Mózes és Áron békákat hoztak elő a Nílusból, a fáraó mágusai szintén békákat hoztak fel a vízből.
Vajon trükkökhöz folyamodtak? Vagy okkult erőkkel dolgoztak? Milyen hatalom állhatott a mágusok rendelkezésére, amivel képesek voltak Isten munkájának az utánzására? Azt, hogy békák jöttek fel a Nílusból és a víz vérvörössé vált, könnyen el tudom képzelni valamilyen bűvészmutatványnak, a bot kígyóvá válását nehezebben, de még talán az is megmagyarázható természetfeletti erők nélkül. Az is lehet, hogy Egyiptom istenei mögött démoni fejedelemségek álltak, és a mágusok ezekkel léptek kapcsolatra. Ahol elakadnak, az mindenesetre az, amikor a porból kellene élőt előhívni, mint a teremtéskor.
Azt, hogy a por szúnyogokká váljon, a mágusok valamiért már nem tudták megcsinálni titkos mesterségükkel. A békákat ki tudták terelni a Nílusból, a porból nem tudtak szúnyogokat varázsolni. Egy bot kígyóvá változtatása ment nekik (bármi is volt a varázslat mögött), milliárdnyi szúnyog előállítása a porból meghaladta a képességeiket. Ők maguk ismerik el: ez már Isten ujja (אֶצְבַּ֥ע אֱלֹהִ֖ים)! Ecbá Elohím! Ugyan nem azt mondják, hogy ez „Isten keze”, amely Egyiptomra nehezedne, és nem is azt, hogy „JHVH ujja”, elismerve, hogy Mózes és Áron Istene okozza a csapást, de beismerésükben így is benne van, hogy az erejüket meghaladó hatalommal állnak szemben. Ez az Ecbá Elohím! Az Isten ujja!
Amikor évezredekkel később Jézust azzal vádolták, hogy Beélzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki a démonokat, Jézus azzal válaszolt, hogy a Sátán nem hasonulhat meg önmagával, mert akkor összeomlik birodalma. „Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Lk 11,20) Beélzebubot a „repdeső lények urának” tartották, és úgy gondolták, hogy Jézus az ő erejével űzi ki a démonokat. Jézus finoman emlékezteti őket: a szúnyogok és böglyök fölött annak idején nem volt hatalmuk az okkult mesterséget folytató mágusoknak, csak Isten ujja tudta őket mozgatni. Ahol az Ecbá Elohím jelenik meg, ott viszont véget ér a sötét erők uralma és eljön Isten szabadítása.
„Urunk, szabadíts meg bennünket is a gonosztól!”
„….. a mágusok ….. maguk ismerik el: ez már Isten ujja …..”
„………………… évezredekkel később Jézust azzal vádolták, hogy Beélzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki a démonokat, ………..”
Megdöbbentő látnia azt a negatív folyamatot, ami az idő haladtával az ember felismerő képességében az isteni beavatkozást illetően változik.
Az egyiptomi mágusok még Isten ujjaként aposztrofálták a jelenséget. Az Úr Jézus kortársai a beavatkozást Belzebúbnak tulajdonították. Napjaink ember ellenben már sem istenit, sem ördögit nem feltételez „Isten ujja” megnyilvánulásaikor.
„… jöjjön el a Te országod…!”
(Máté ev. 6:10a)
Máté evangéliuma 11:21
Lukács evangéliuma 5:8-9
Apostolok cselekedetei 11:17
Olyan variáció nincs, hogy a szúnyogok változzanak porrá? (Inkább szívnám a port, mint a szúnyogok…)
István védőbeszédében utal Mózesre, és ezt mondja róla: „Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére” (ApCsel 7:22). Valószínű, hogy Mózes testközelből ismerte ezeket a praktitákat. Azt viszont nem gondolom, hogy a varázslás is részét képezte volna a taníttatásának. Vagy?
Jgabor, miért kérdezed, hogy …”Vagy?”?
Példák az Újszövetségből, különböző reakciókra:
Nikodémus:
„Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” (Ján 3.)
A farizeusok:
„Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot…Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” (Ján 9.)
A vakon született:
„Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” (Ján 9.)
A nagytanács:
„A főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik (akit feltámasztott Jézus), mert sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.” (Ján 12.)
Samária:
„A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett…, és nagy öröm volt abban a városban.” (ApCs 8.)
Lidda:
„Lidda és Sáron lakói mind látták őt (Éneász meggyógyult), és megtértek az Úrhoz.” (ApCs 9.)
Joppe:
„Elterjedt ennek a híre egész Joppéban (Tábita feltámadt), és sokan hittek az Úrban.” (ApCs 9.)
Simon mágus (egy varázsló az Újszövetség idejében):
„Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult…
Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Szentlélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat… (Péter azonban elutasította)”
@Zoli
Nem ismerem Mózesnek – mint ifjú hercegnek – az egyiptombeli órarendjét.
Annakidején pl. Mo-on minden felsőoktatási intézményben kellett dialektikus materializmust is tanulni, de legalábbis részt venni az órákon.
Nem tudom, hogy az egyiptomi oktatók mekkora teret hagytak a vallás- és lelkiismereti szabadságnak Mózes számára.
Dániel -hasonló szerepben – helytállt istenfélő emberként, gondolom, Mózesnek (de már Józsefnek is) meg lehettek a maga harcai abban a pogány kultúrában.
Kedves Ádám! Bocsánat, hogy itt: küldtem pénteken „hivatalból” e-mailt, esetleg rá tudnál majd pillantani? : ) Nagyon köszönjük! R.
Elhibázott reakció: pogány „szentté avatás” Lisztrában. Apostolok cselekedetei 14:8-18.
Vö. :
ApCsel 10:25-26
„Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta. Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én is ember vagyok!”