„Nő ne viseljen férfiholmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az ÚR mindazokat, akik ilyet tesznek.” (5Móz 22,5)

Hogy mi számít férfi vagy női ruhának, az koronként és kultúránként valamelyest változó, de hogy mi a határátlépés, az szinte mindig egyértelmű. Kivéve, ha maga a határátlépés válik normává és egy egész kultúrkör próbálja eltörölni a nemek közti különbséget. Az ószövetségi törvény éppen ennek akar gátat szabni, és ha valaha szertefoszlott minden ellenvetés a parancs mögötti elv érvényességét illetően, akkor az épp a mi korunk.

A teremtés aktusai határhúzások is voltak. Isten megteremtette a világosságot és elválasztotta azt a sötétségtől. Megalkotta a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. Azután elválasztotta a szárazföldet a vizektől és határt szabott a tengernek: eddig és ne tovább! Majd embert teremtett, akit megkülönböztetett az állatoktól, amelyeket szintén fajtájuknak megfelelően teremtett. Végül férfit és nőt teremtett, akik hasonlóak ugyan, de fontos pontokon különböznek.

A Tóra újra és újra emlékeztette a zsidókat, hogy a teremtés határainak átlépése káoszba vezet és Isten haragját hozza rájuk. Néhány furcsa törvénynek is ez az alapja. Ilyen például ez a triász: „Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát!” (3Móz 19,19) Vagy a fejezetünkben ez: „Ne vess másik növényt a szőlő közé, különben az elvetett mag is meg a szőlő termése is mindenestül a szentély tulajdona lesz. Ne fogj a szántáshoz ökröt és szamarat egy közös igába! Ne öltözz olyan ruhába, amelyet gyapjúból és lenből szőttek egybe!” (9-11) Ezek a szimbolikus erejű tiltások nagyobb jelentőségű különbségekre hívták fel a zsidók figyelmét.

A határok húzása a teremtés alapvető rendjét védte. A teremtés rendjének védelmében pedig különösen fontos volt a férfi és nő közötti különbség fenntartása. Ennek összekeverése – akár a homoszexualitás, akár a transzvesztita határátlépés – nemcsak a mózesi törvény Krisztusban véget érő jelképes rendelkezése volt, mint a kétféle anyagból szőtt ruha tilalma, hanem erkölcsi vétek, és nemcsak törvénytelen volt, de kifejezetten utálatosság Isten szemében, épp olyan gyűlöletes, mint az, ha egy ember állattal fajtalankodik. „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az. Semmiféle állattal ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. És asszony se álljon meg állat előtt, hogy párosodjék vele. Förtelem az.” (3Móz 18,22-23)

A förtelemnek fordított tevel (‎תֶּ֥בֶל) szó konkrétan a természet összezavarására, meghágására, megbecstelenítésére utal. Az utálatosságnak fordított toéva (תּוֹעֵבָה) szintén rendkívül erős szó. Azt jelenti: iszonyat, szörnyűség, undorító dolog. A férfi és a nő közötti különbség eltörlése Isten szemében toéva. Utálja az ÚR. Mivel a transzvesztita határátlépés is a nemek közötti elválasztást oldja fel, Isten szemében iszonyatos, utálatos. A nemek összemosása ugyanis nem csupán a teremtést gyalázza, hanem azt is, amit az jelképez. Végső soron Krisztus és az egyház misztériumát.

„Urunk, hadd hirdessük irgalmas szabadításodat azoknak, akik vétkeztek, de utálva még a ruhát is, amit testük beszennyezett! Hadd utálják meg ők is azt, amitől Te iszonyodsz!”