„…az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az Úr, mert az Úr ítéletet tartott isteneiken.” (4Móz 33,4)
A Teremtő Istennek nem csupán az egyiptomiakkal volt baja. A bibliai világkép természetfeletti. Szemben áll Démokritosz materializmusával, Epikurosz hedonizmusával és a modern nyugati naturalizmussal. Az istenek számítanak.
Hogy léteznek-e, az más kérdés. A kultusz tekintetében biztosan léteznek, hiszen vannak imádóik. Az egyiptomiak imádták Hápít, a Nílus istenét, Heketet, a békafejű istennőt, a termékenység és élet védelmezőjét, Gebet, a föld istenét, Hathort és Batot, a szarvasmarhák és a termékenység védelmezőit, Széthet, a vihar és káosz istenét, Ré, Hórusz és Atum napisteneket, illetve Oziriszt, az elsőszülöttek védelmezőjét. És magát a fáraót is istenként tiszteltek. Nem nehéz észrevenni a tíz csapásban JHVH ezen istenek feletti győzelmet.
De valóban léteztek ezek az istenek? A Zsolt 96,4-5 ezt mondja: „Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.” Ézsaiás által pedig ezt mondja a Teremtő: „Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül!” (Ézs 45,5) Pál apostol ezt írja: „tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy” (1Kor 8,4)
Ugyanakkor Pál így folytatja: „Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség” (1Kor 8,5-6) Nyitva hagyja tehát a kérdést, hogy valamilyen értelemben ezek az istenek mégis léteznek és hatnak. Később ezt írja: „amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben” (1Kor 10,19-20)
Amikor Izráel Istene, a menny és a föld Teremtője ítéletet tartott az egyiptomi istenek felett, nem valódi istenek, hanem démonok felett tartott ítéletet. A természetfeletti valódi, csak nem olyan, ahogy a kultuszokban látjuk. Gonoszabb.
De Isten az elsőszülött fiú halála által legyőzi a gonoszt. Megtette Egyiptomban, és megtette a Golgotán.
„Urunk, te vagy a Christus Victor, a hamis istenek legyőzője! Te vagy a védelmünk és te vagy a diadalunk!”
Köszönöm a ma reggeli naplójegyzetet is.
Mielőtt Atya – gyermek kapcsolatba kerültem Krisztus által Istennel (1Kor.8:6), nem érzékeltem az egymásnak feszülő erőket. Isten gyermekeként azonban ezen tapasztalatom valóságos. Harcban élek, ezért folyamatosan viselem Isten minden fegyverét (Efézus 6:11-18), megismerve hatékonyságukat az ördög minden álnokságával szemben. Továbbá azon tapasztalatom is valóságos, hogy Krisztus az Ő halála által legyőzte a gonoszt. Ezt pedig az Ő feltámadott élete erejének megismerése által tudom (Efézus 1:18-20).
„Világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok mi az Ő elhívásának reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének gazdagsága a szentek között, és mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.”
Az 1Kor10,20-szol párhuzamos a Zsolt 96 is. A „bálványok” héber megfelelője fordítható démonokra is.