„Az ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.” (2Móz 33,14-16)
Isten azt parancsolja Mózesnek, hogy vigye tovább a népet a megígért földre, ő pedig egy angyalt fog előttük küldeni, hogy elfoglalhassák Kánaánt. Ő nem megy velük, mert a nép keménynyakú, ezért félő, hogy további hitetlenségük miatt nem maradnának életben. Az angyal a megoldás.
Mózes azonban nyugtalan. Egy sátrat ver fel a táboron kívül, ahol közbenjár a népért. A sátor helye szimbolikus: az ÚR nincs Izráel népe között. A táboron kívülre került a találkozás helye, és ott is kérdéses a meghallgattatás. Mózessel viszont színről színre beszélt az ÚR, ahogy egyik ember beszél a másikkal.
Mózest nyugtalanítja, hogy egy angyal megy előttük, mert őt nem ismeri. Az URat ismeri, benne bízik. Isten váratlanul ezt mondja Mózesnek: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” Mózes erre várt. Persze, hogy megnyugtatja! Sőt: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” Hiszen: „Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.”
Tudunk így gondolni Istenre? Ha saját céljainkhoz akarjuk használni eszközként, akkor az angyal is elég. Ha azért fontos nekünk, hogy megáldjon és bevigyen a tejjel és mézzel folyó földre, akkor küldhet angyalt is, az is rendben van. De ha megértettük, hogy minden a vele való kapcsolatról szól, és az tesz bennünket egyedül az ő népévé, ha velünk van, akkor nem lesz elég az angyal. Akkor azt szeretnénk, ha köztünk lenne, a táborban! Nem egy sátorban a táboron kívül, hanem bent, velünk egy helyen. A szívünk és az életünk közepén.
„Urunk, nekünk sem elég egy angyal. Te gyere velünk!”
Az utóbbi időben olvasgatott/hallgatott Martyn Lloyd-Jones Revival prédikációk közül az egyik kedvencem az, ami épp a megelőző 1-11 versekről szól: https://www.mljtrust.org/sermons-online/exodus-33-1-11/towards-revival/
Ádám írja:
„……. angyal is elég. Ha azért fontos nekünk, hogy megáldjon és bevigyen a tejjel és mézzel folyó földre, akkor küldhet angyalt is, az is rendben van. ……..”
Az Ige kijelentése alapján az újszövetségi korban az angyalok küldetése, szolgálata épp ennyi:
„Avagy nem szolgáló szellemek-é mindazok (az angyalok), elküldve szolgálatra azokért, akik az üdvösség örökösei lesznek?” (Zsidó 1:14)
Kedves Erzsébet,
Nekünk van szükségünk arra, hogy az Ő orcája velünk jöjjön.
Az angyal szolgálatával semmi gond. Azzal van gond — velünk –, ha megelégszünk az angyallal és szolgálatával, az Istennel járással kontrasztban.
Köszönöm dzsaszper a szükségesre irányító gondolataid.
A föntebbit kiegészítem még az alábbival:
„Köszönöm ……….gondolataid”, amikkel maximálisan egyetértek.
Szerintem több, mint véletlen vagy érdekes párhuzam, hogy Jézus feltámadása után is vannak angyalok a „helyszínen”, de ennek nincs semmilyen üdvtörténeti jelentősége, lényegében csak információkat adnak át Jézus személyéről, hollétéről.