Sikertelen megtérések?

2011 ápr. 6. | Divinity, Egyén, Elmélkedések | 28 hozzászólás

„Szeretnék megtérni, de nem tudok.” Kálvinistaként egyrészt fontos vallomásnak tartom az ilyen mondatot, másrészt úgy érzem, sok esetben nem alázatról tanúskodik, hanem éppen ellenkezőleg: a gőgöt leplezi le. Való igaz, Isten kegyelme nélkül még megtérni sem tudunk, de amikor ezt mentegetőzésre használjuk, abban éppen az a keménység válik láthatóvá, amely a megtérésünk valódi akadálya. A mentegetőzés a fenti mondat első felét kérdőjelezi meg. Az igazság az, hogy voltaképpen nem akarunk mi ilyenkor olyan nagyon megtérni, legalábbis Istenhez nem. A „nem tudok” azért igaz, mert „nem akarok”, vagyis a képességem hiánya éppen az akarásom hiánya: azért nem tudok, mert nem akarok.

A sikertelen megtérések miértjére Hóseás prófétai szenvedéllyel világít rá könyve hetedik fejezetében. Hóseás Efraimmal kapcsolatban fogalmazza meg kételyeit. Miközben Izráel erős törzse a kiutat keresi szorult helyzetéből, nem veszi észre valódi nyomorúságát. „Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz haja fehérlik már, de ő nem veszi észre.” (8-9) Efraimot büszkesége akadályozza abban, hogy elinduljon a megtérés útján: „Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az ÚRhoz, és ezek ellenére sem keresték őt.” (10) Ez nem azt jelenti, hogy Efraim ne keresett volna kiutat és segítséget. Éppen ellenkezőleg, mindenhol segítség után kapkodott, ahol segítséget remélt. „Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak.” (11) Isten azonban akadályokat gördít eléjük. „Akármerre járnak, hálót feszítek ki eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom őket, amint hallom sereglésüket.” (12)

Isten beleszól Efraim életébe, de ekkor még nem kényszeríti őket a megtérésre, nem adja nekik Lelke segítségét, hogy megtérjenek. Hagyja, hogy ők döntsenek, hagyja, hogy szívük valódi állapota láthatóvá váljék. Engedi, hogy gőgjük kiforrja magát, engedi, hogy szándékaik pőrén megmutatkozzanak. „Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam.” (13) Az utolsó mondat rendkívül tanulságos. Isten azért nem váltja meg őket, mert ők hazugságot beszélnek róla. A hamis, hazug istenkép elzárja a szabadulás útját. Isten természetesen eltávolíthatná a hitetlenséget a szívükből, de nem kötelessége ezt tenni. Engedheti – és gyakran engedi is –, hogy az emberek azt higgyenek, amit akarnak, és engedheti, hogy ez a hamis hit a vesztüket okozza. „Bárcsak az igazságot hinnék rólam, és erre az igazságra állva kiáltanának hozzám!” – gondolja Isten. De Efraim gőgjében máshol és máshogy keres inkább segítséget.

„Ahelyett, hogy szívből kiáltanának hozzám, csak jajgatnak fekvőhelyükön, keseregnek a gabona és a must hiánya miatt, elfordulnak tőlem.” (14) Nagy különbség van minden korban az Isten előtti kesergés és az Istenhez való megtérés között. Attól, hogy hetente énekeljük: „Balsors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt”, még nem tértünk meg Istenhez. Mert őszintén, melyik a fontosabb: Isten vagy a gabona? Ha lenne gabona, kiáltanánk Istenhez? Ha eljönne a víg esztendő, kérnénk Istent, hogy áldja meg a magyart? Ugye, nem? Erről van szó. „Megtérnek, de nem a Felségeshez” (16a). Ahhoz térnek meg, aki éppen több gabonát ígér, legyen az Egyiptom, JHVH vagy Asszíria. Hóseás szerint ez így garantáltan nem fog működni. Jajgatnak fekvőhelyükön, de nem kiáltanak szívből Istenhez. Pedig Isten megváltaná őket, és lenne gabona meg víg esztendő is. Ehelyett marad a sikertelen megtérés, marad a jajgatás, marad az ostobaságban megőszült haj, és marad Efraim odaégett lángos.

A valódi megtérés kezdődhet a gabonahiánnyal, de nem lesz szívbeli, ha nem jut el arra a felismerésre, hogy az Isten-hiány minden gond forrása. Pál szerint a bűnös emberek lenyomják az igazságot, mert Isten istensége és hatalma túl fenyegető kiharcolt autonómiájuk számára (Róm 1,18-20). A sikertelen megtérések végső oka ez. De aki szívből segítségül hívja az Úr nevét, akit nem érdekel többé a hazugság, aki jobban vágyik Isten után, mint a gabona és a víg esztendő után, az megmenekül. Mivel kálvinista vagyok, tudom, hogy ezt Isten Lelke tudja csak elvégezni bennünk. De mivel a kálvinizmusom Isten igéjéből táplálkozik, azt is tudom, hogy ezzel az igazsággal nem takarózhatunk Isten előtt. Mentegetőzésünk a probléma része. A megoldás az Úrnál van, akit bármikor, bárhol segítségül hívhatunk.

28 hozzászólás

  1. Miklósi H. Koppány

    „A valódi megtérés kezdődhet a gabonahiánnyal, de nem lesz szívbeli, ha nem jut el arra a felismerésre, hogy az Isten-hiány minden gond forrása.”

    Ez a mondat eszembe jutatta Horváth Levente református lelkipásztor gondolatát a Jn 6,25-höz:

    „Jön ez a nagy tömeg az esemény után, amikor ötezer ember jól lakik, és akkor azt mondja nekik, hogy munkálkodjatok az eledelért, ami nem vész el. Az a kenyér, amit eddig adott, az nem veszendő kenyér volt? Azt is az ember fia adta nekik. De munkálkodjatok azért az eledelért, amely nem vész el, ami nem átmeneti, amit én adok nektek: ez az én testem. Önmagát adja.Befogadni az átmeneti kenyeret azt jelenti, hogy elfogadom azt, amit Ő ad, az engem befogadó Isten. De munkálkodni a nem átmeneti, a maradandó kenyérért azt jelenti, hogy befogadni Őt magát, a minket befogadót. Ennyi a különbség: a minket befogadó ajándékát vagy a befogadót befogadni. „

  2. Jonas

    „A megoldás az Úrnál van, akit bármikor, bárhol segítségül hívhatunk.” Kik? Azok is, akik nem lettek kiválasztva? Azok mi célból?
    Vagy az ő számukra nem igaz a befejező mondat?

  3. Jonas

    Egyetértek Ádám a válaszoddal! Ezt mondja Isten igéje is, és ezt erősíti meg az Ő Szelleme által a hívő ember szívében és értelmében. Viszont e válasszal nem ért egyet a kálvinizmus, főképpen a westminsteri hitvallás 3/3-as pontja.
    „Isten dekrétuma által, az Ő dicsőségének megmutatása végett egyes emberek és angyalok az örök életre predestináltattak, mások pedig az örökkévaló halálra rendeltettek.”
    Tehát – a kálvinizmus szerint – akik már az idők előtt az örök halálra rendeletek, hiába hívják segítségül az Úr nevét, az nem fog megoldásra vezetni. (Hiszen ők csak külső hívást kapnak.)Egyébként nagyon értékes gondolatokként olvastam a bejegyzést, csak az utolsó bekezdést nem egészen osztom.

  4. Szabados Ádám

    Jonas, most már egészen biztos, hogy nem érted a kálvinizmust, és úgy támadod. A kálvinizmus – és a Biblia – tanítása szerint bárki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül. Bárki. De senki nem hívja segítségül, mert bűnös, és nem akarja segítségül hívni. Senki. Hacsak nem segít ebben neki Isten. És hát erről szól a kiválasztás. A kiválasztó kegyelem tesz bennünket képessé arra, hogy szívből kiáltsunk hozzá. Anélkül reménytelenül elvesztünk a bűneinkben. Mindannyian.

  5. Jonas

    Ebben is egyet értünk, sosem értettem a kálvinizmust, sőt egyre inkább kiderül számomra, hogy rendkívül ellentmondásos izmus. Minden eddigi kérdésem arra irányult, hogy vagy megértsem, vagy legalább a kálvinizmus szerint hívőket megértsem, persze az is, hogy együtt szembesüljünk az ellentmondásokkal. Azt több irányból megtapasztaltam, hogy amikor erősen szembesítő ellentmondásba futottunk, akkor egy kis fricskát kaptam. „Ezt te nem érted.” Hát persze, hogy nem. A fentiekben is, vagy az egyik igaz, vagy a másik. Vagy a Biblia, vagy a westminsteri hitvallás 3/3-as tézise. Az pedig mindeddig rejtély maradt számomra, hogy Isten mérhetetlen szeretetéből fakadó elrendelését, a Jézus Krisztusban való kiválasztás dicsőséges örömüzenetét hogyan sikerült egy ilyen dogmába szuszakolni. De lehet, hogy bennem van a hiba, és lehet, hogy ezt már csak a mennyben fogom megérteni.

  6. Szabados Ádám

    Jonas, lehet, hogy az a baj, hogy nem kérdéseket, inkább erős előítéleteket látok a hozzászólásaidban, és azt, hogy az ellentmondásokat te kreálod, hogy az előítéleteidet igazolhasd általuk. Néha még a Biblia világos tanítása sem ingatja meg az előítéleteidet (l. például az egyéni vagy kollektív kiválasztásról szóló bejegyzés).

    Ez a mostani eset sem más. Nem rónám fel neked, hogy nem érted a kálvinizmust, ha nem támadnád hónapok óta ezen a honlapon, magadat őrállónak gondolva, aki a veszélyre figyelmeztet (ezt Te írtad annakidején). Készséggel elismerem, hogy Isten titkai időnként ellentmondásnak tűnnek a számunkra, de ez most éppen nem egy olyan dolog. Akárhogy erőltetem az agyam, ebben a kérdésben nem látom az ellentmondást. Az embernek lehetősége van a könyörülő Istenhez kiáltani, de nem kiált hozzá. (Erről szól a fenti bejegyzés.) Azért nem kiált Istenhez, mert a bűne képtelenné teszi erre. De Isten lenyűgöző kegyelméből hitet ajándékoz némelyeknek. Ez a kiválasztás. Mi ebben az ellentmondás? (Hacsak nem az, hogy Te folyamatosan ellentmondasz neki.)

  7. Jonas

    A fenti első mondatodban is sok igazság van, jól látod, de hát hogyne lenne 30 éves hívő múlttal meggyőződés. Ettől még a kérdéseimre nem sikerült választ kapnom. De talán nem is lehet.

  8. Jonas

    Amit te előítéletnek is nevezel, az a másik oldalról – ugye – lehet meggyőződés is! A meggyőződések mellett – melyeket te támadásnak is nevezel – az embernek lehetnek őszinte kérdései is.
    Fentebb hivatkozol az egyéni és kollektív kiválasztásról szóló bejegyzésedre, mint „a Biblia világos tanítására” de mindketten tudjuk, hogy ez így bátor kijelentés, mivel azt is mindketten tudjuk, hogy a Bibliában ez így nincs, és azt is mindketten tudjuk, hogy ez csak egy teológiai értelmezés, ami a te hited szerint helyes, az enyém szerint pedig nem.
    A kálvini hitű meglátásom szerint nagyon rafináltan válaszol a kérdésekre, és olykor látszólag meg is válaszolja azt, de a valódi kérdéseket gyakran kikerüli. Pedig szerintem a kikerülők is tudják, hogy kikerülik. De ebben – meghagyom – tévedhetek. Sok alapvető kérdést fogalmaztam eddig is meg, melyeket – egyre inkább látom, hogy -nem igazán tud sem a mély, sem a mélyebb kálvini hitű megválaszolni. Ezzel tényleg nem bántani akarok, hanem az eddigi szubjektív megtapasztalásomat írom le.
    Az utolsó mondatodra: Az isteni kiválasztásnak nem szeretnék ellentmondani, de a w. hitvallás több pontjának igen, és az azt értelmező soroknak is, mivel meglátásom szerint a kálvinizmusban a kutya gyakran harap a saját farkába.
    A sok közül egy:
    a, Mindenki segítségül hívhatja az Urat,… hogy megmeneküljön.
    b, Senki nem tudja segítségül hívni az Úr nevét, nem is akarja, csak akinek az Úr megadja.
    Ezt a két állítást itt fentebb megtalálod, majdnem szó szerint is, de a w. hitvallásban is. Véleményem szerint a „b” állítás ellentmond az „a”-nak. Hogyan hívhatja, ha nem is tudja? Tudom, a kálvini hit szerint Isten kegyelméből, akinek megadja. De akkor mégsem igaz az első állítás! (amit más kérdésemre adtál) De ismét mondom, sok ilyen példát könnyen kiollózhatok, ez csak egy a korábbi sok közül. És ez a kálvini teológiából eredő gyakori probléma.
    De azt megigérem, hogy ezen a blogon igyekszem az ilyen irányú jelzést elkerülni. Egyrész azért, mert már épp eleget tettem, másrészt tiszteletből és szeretetből.

  9. Szabados Ádám

    Pedig a. és b. nem mond ellent egymásnak, és a Biblia mindkettőt tanítja. Például:

    a. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

    b. Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.

    a. és b. egymást követő igeversek Máté evangéliumában.

  10. Jonas

    A fenti igéretemet nem tudom, hogyan tartsam meg. Őszintén bajban vagyok, ugyanis most csendben kellene lennem. Lehet, hogy magán levelezésben lenne célszerű ezt kifuttatni. Most még itt folytatom: A Bibliából idézett „a” és „b” szerintem nem azonos a fenti és a kálvini magyarázat szerintivel.
    Csak hogy ne a levegőbe beszéljek:
    (Mindketten abból indulunk ki, hogy az ige az igaz.)
    Az „a” ige igazságához (Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok …) a kálvini tanítás problémás állítása: Nem is jöhetnek hozzá mindnyájan, legfőképpen megnyugvást nem kapnak, csak aki a belső hívásra kiválasztatott. A kálvini értelmezés szerint a „b” ige is – „csak akinek a Fiú akarja kijelenteni” – ezt támasztja alá, de ez sovány indok, sőt félrevezető. Azzal egyetértek, hogy az indok rejlik az eleve elrendelésben (a Krisztus általi kiválasztásban).
    A westminsteri (kálvini) magyarázatot sarkítom, hogy érthető legyek:
    Jöhettek, könyöröghettek hozzám (Jézushoz) bár meddig, ha csak „külső hívást” kaptatok, nem kaptok megnyugvást. Akik pedig a hátukat fordítják Istennek, de a kegyelmi kiválasztás szerinti „belső hívást” kapják, megkapják az isteni megnyugvást, és elnyerik az örök életet.

  11. Szabados Ádám

    Nem, nem, nem… rosszul érted. Pedig olyan egyszerű. Jézus mindenkit hív. Mindenki jöhet. Mindenkinek van erre lehetősége. Mindenki előtt szabad az út. Mindenkinek szól a külső hívás. Miért nem jön mindenki, akihez elér a külső hívás? Mert nem akar jönni. Mert a bűn miatt nem képes jönni. Mert a bűnt jobban szereti. Mindenki elutasítja Jézus hívását, hacsak Isten nem változtatja meg a szívét. Ez a belső hívás. Az fogadja el ténylegesen a külső hívást, akit Isten belsőleg is elhív.

    De sem az nem igaz, hogy aki nem kap belső hívást, az nem mehet Jézushoz, sem az nem igaz, hogy aki külsőleg visszautasítja a külső hívást, az a belső hívás miatt még üdvözülhet. Nem. A belső hívás lényege éppen az, hogy elvégzi bennünk Isten, hogy elfogadjuk a külső hívást.

    Érzésem szerint az az egyik problémád, hogy nem teszel különbséget lehetőség és képesség között. Mindenki mehet Jézushoz (lehetőség), de nem mindenki megy Jézushoz, mert nem tud hozzá menni (képesség). A belső hívás a képességet adja meg, hogy éljünk a lehetőséggel.

  12. Villam

    Üdv Ádám
    @Ádám:Mindenki elutasítja Jézus hívását, hacsak Isten nem változtatja meg a szívét. Ez a belső hívás. Az fogadja el ténylegesen a külső hívást, akit Isten belsőleg is hív.

    Gyakorlatilag azt mondod, hogy a szív megváltozása a hit előtt történik meg. Vagyis azért tudunk hinni az üzenetnek, mert Isten hit nélkül megváltoztatja a szívet kegyelméből, hogy hitet gyakorolhassunk. De az írás, mindent a hit utánra tesz: szív megváltozását, újjászületést

    Ha a megtérés vagyis a hitre jutás pillanatára teszed az újjászületést, akkor előbb kell újjászületnie és megszabadulni az elválasztó bűntől mely akadály a döntésre való pozitív válaszadásban , mint hogy hinne…

  13. Szabados Ádám

    Kedves Villam, jól értesz engem. Az újjászületés megelőzi és előidézi a hitet. Hiszen Jézus szerint még meglátni sem tudja az ember az Isten országát, nem hogy hinni benne! Pál azt mondja, hogy a hit Isten ajándéka, hiszen a halott csak akkor tud hinni, ha előbb feltámasztják (Ef 2,1-10). Az 1 János 5,1 egyértelműen ki is mondja, hogy azért hisszük, hogy Jézus a Krisztus, mert Istentől születtünk. Az újjászületés és a hit közötti logikai kapcsolatban az újjászületés megelőzi a hitet.

    Sokan persze újjászületés alatt az életünk megváltozását, vagy a megtérés első látható gyümölcsét értik. Az újjászületés ebben az értelemben követi a hitet. De a jézusi, jánosi és páli értelemben vett újjászületés a hit oka, nem következménye.

  14. Jonas

    Véleményem szerint az Ef.2-ből, vagy az 1.Ján.5.1 ből sorrendiséget olvasni a fentiek szerint megtévesztő.

    Sorrendiséget inkább az alábbiakból meríthetünk.
    Ef.1.13, Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak Igéjét, üdvösségtek Evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével,
    Az ige hallása – hit – Szent Szellem.

    Csel.2.38, Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek eltörlésére; és veszitek a Szent Szellem ajándékát.
    A megtérés (tudatos döntés) is a Szent Szellem vétele előtti esemény, és hát nyilvánvaló, hogy az ige hallása utáni.

    A sorrendi tévedés csapdáját a fentebbi sorok is okozhatják: „Érzésem szerint az az egyik problémád, hogy nem teszel különbséget lehetőség és képesség között. Mindenki mehet Jézushoz (lehetőség), de nem mindenki megy Jézushoz, mert nem tud hozzá menni (képesség). A belső hívás a képességet adja meg, hogy éljünk a lehetőséggel.”
    Meggyőződésem, hogy a „lehetőséggel való élés képességét” Isten senkitől nem vonta meg. Mindenki megkapta a képességet is, hogy felismerje Istent, és arra is, hogy meghajoljon előtte. És megkapta a döntés képességét is. A bűnös a bűn ellenére is képes könyörögni bocsánatért. Ha nem teszi, éppen azért lesz elítélve, mert elutasította.

  15. Szabados Ádám

    Kedves Jonas, legszívesebben azt mondanám, hogy legyen a hited szerint. Azt javaslom mégis, hogy olvasd el az Efézusi levél második fejezetét imádkozva, lehetőleg minél kevesebb előítélettel, folyamatosan kérdéseket megfogalmazva. Ott van az igazság.

  16. Jonas

    Mondvacsinált lehetőség az, amire nincs képesség.

  17. Jonas

    Bocsánat, ez csak a 10.54-es válasz szóértelmezései szerint igaz!
    Javítva: Mondvacsinált lehetőség az, amire belső hívás híjján soha nem adatik képesítés.

  18. Szabados Ádám

    Erre egyszer egy egész bejegyzésben válaszoltam, esetleg olvasd el újra: https://szabadosadam.hu/?p=1220.

  19. Jonas

    Ismét eljutottunk oda, amelyet róka fogta csukának is mondanak.
    Elsősorban téged szerettelek volna meggyőzni az általam gondolt kálvini fonákságokról, te pedig meggyőzni azok igazságára. Sokan megkísérelték már ezeket, nálamnál nagyobbak, felkészültebbek, és általában hasonló eredménnyel zártak. Talán őket is, de engem rendkívüli módon érdekelt – őszintén mondom -, hogyan tudták / tudod ezeket az elveket igazként látni. Azt megértettem, hogy te igazként látod. Eközben bennem is sokkal inkább letisztultak elvek, irányzatok és azok bibliai háttere és értelmezése. Kb. veled egyidőben juttatta Isten eszembe az általad idézett bibliai gondolatot „legyen meg a te hited szerint”, egy hasonló aspektussal: Róm 14,4-7 … De az Úr szolgája nem fog kudarcot vallani, mert a saját Ura képes arra, hogy megsegítse! Az egyik ember bizonyos napokat fontosabbnak tart, mint a többit. Mások viszont mindet egyformának gondolják. De mind a kettõ legyen meggyõzõdve a saját felfogásának helyességérõl. … Igen, mi mind az Úrért élünk! Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg a maga akaratából.
    Áldja meg a mindenható Isten az Ő megelevenítő Igéjét és az Ő szolgáit, így téged is (a húsvéti ünnepekben is)!

  20. Szabados Ádám

    Igen, egyetérthetük abban, hogy a kiválasztás kérdésében nem értünk egyet. Nem tudom úgy látni ezt a kérdést, ahogyan te látod, pedig valamikor én is úgy gondolkodtam, mint most te. Ha maradsz a blog olvasója, biztos, hogy fogsz még kálvinista gondolatokkal találkozni, és ezek lehet, hogy nem tetszenek majd, miközben én meg lelkesedni fogok értük. Nem baj. A húsvét összeköt egymással minden hívőt, kálvinistát is és arminiánust is, Téged is és engem is! Isten áldjon!

  21. Jonas

    Az utolsó mondatodhoz:
    Apróságnak tűnik, de mégsem. Nem vagyok arminiánus!
    Egy sarkos indokot kiemelnék:
    ARMINIÁNUS – „A kitartás az engedelmességtől függ; az újjászületett hívő eleshet” (kieshet a kegyelemből).
    Szóval ebben éppen a kálvini meggyőződést vallom. Az örök élet kegyelme örökre szól.

  22. Toth Miklos

    Isten igeje nem megelevenito, Jonas hite szerint. Ezert furcsa, hogy annak nevezi.

  23. jalala

    „hogy az Isten-hiány minden gond forrása”
    Sztem az „emberhiány” is legalább akkora gond. Szóval, h elszakadunk embertársainktól, nem értük, hanem Istenért – a túlvilági üdvösségért – és magunkért vagyunk csak (mindkeettő önzés, sztem). Hiszen a szeresd felebarátod legalább olyan kötelező érvényű, mint a szeresd Istened.

    Megvallom őszintén, én személy szerint igazi és önzetlen emberszeretet nélkül semilyen Istenszeretet fennáltában vagy lehetőségen nem is tudok hinni…

    Úh a sorrendiségnél szerintem pont ez a lényeg: amíg itt vagyunk, e földi létben, embertársainkért tegyünk elsősorban. A többi úgyis a jövő bizonytalan zenéje 🙂

  24. Alex:)

    Csillagos 5!!!!!!
    Annyira egyszerűen érthetően elmagyaráztad hogy én is sokat tanulta belőle!!!!!!
    Ha nem haragszol valószínű az írásaidat máshol fel fogom használni de csak a te neved által!!! És mindig be fogom linkelni honnan vettem ki.
    Ádám hol lehet megvenni Kálvin tananyagát,vagy könyvét. Mert amit találtam a neten az eleve sületlenség:előre is kösz a segítségedet.

  25. Szabados Ádám

    A Kálvin Kiadó boltjában biztosan lehet kapni az Institutiót, Kálvin főművét. Nem könnyű olvasmány, de jó. Talán érdemes először a rövidített változatot elolvasni, amit szintén a Kálvin Kiadó adott ki Tanítás a keresztyén vallásra címmel. Szerintem máshol is lehet ezeket kapni, talán református gyülekezeti könyvterjesztésekben is.

  26. Alex:)

    Villám.nagyon de nagyon köszike,maradok testvéri szeretettel.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK