Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„És örült Jetró, hogy annyi jót cselekedett az ÚR Izráellel, amikor megmentette őket az egyiptomiak kezéből.” (2Móz 18,9)
Jetró fontos tanácsot adott vejének, Mózesnek. Azt ajánlotta, hogy ossza meg feladatait alkalmas emberekkel, és figyeljen a fontosabb döntésekre, mert ha szétaprózódik, az nem jó sem neki, sem a népnek. Mózes örömmel hallgatott Jetróra, bízott a tanácsában, aminek az is megalapozott, hogy Jetró pedig tudott örvendezni abban, amit Isten Mózes által tett.
„Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: Az ÚR az én hadijelvényem.” (2Móz 17,15) Az izráeliek legyőzték a pusztában rájuk támadó amálékiakat. Mózes az ÚRnak tulajdonítja a győzelmet, amikor megépíti az oltárt és az URat hadijelvényének nevezi. Jáhve Nisszi (יְהוָ֥ה׀ נִסִּֽי). A nész (נֵס) az, amit a sereg a csatában felemel; lobogónak vagy zászlónak is fordítják, de inkább a jelvényre utal, amit póznákon tartottak a magasba. Mózes és Izráel hadijelvénye az ÚR, az ő neve alatt vonultak csatába, az ő nevének építik most az oltárt. Az ÚR harcolt Izráelért, de figyeljük meg, hogyan!...
„Az ÚR azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.” (2Móz 16,4-5)
A koriandermaghoz hasonlító, fehér, mézeskalács-ízű manna (מָ֑ן) egyszerre volt az isteni gondoskodás és az emberi engedelmesség szimbóluma. Mind a kettő nagyon fontos.
„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (2Móz 15,2a)
Mózes azután mondta ezt, miután látta, hogy Isten átviszi a népet száraz lábbal a tenger feltornyosuló falai között, az üldöző Egyiptomiakat pedig a tengerbe veszejti. Isten felséges hatalmát döbbenten szemlélve Mózes dalba kezd. A dal Isten szabadításáról szól.
„Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak!” (2Móz 14,15)
Má-ticák éláj (מַה־תִּצְעַ֖ק אֵלָ֑י)? Miért kiáltasz hozzám? – kérdezi az ÚR. Furcsa pillanat, amikor Isten mondja a szolgájának, hogy ne imádkozzon többet. A meglepett Mózessel éppen ez történik. Az ÚR szól rá, hogy most már ne hozzá kiáltson, hanem Izráelhez, hogy induljanak el a tenger irányába.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK