Az elmúlt hetet Angliában töltöttem. Felkavaró volt. Izgalmas. Mélyen elgondolkodtató. Lelkesítő. Megrázó. Érezhetően megváltozott ugyanis a világ. Megváltozott a kulturális klíma. Megváltozott Anglia. Megváltozott Európa. És persze közben hatalmas fordulatot vett Amerika. Más szelek fújnak. Sokféle metaforával leírhatnám, ami történik, de a lényeg: a kultúra mélyén konzervatív forradalom zajlik, amely időnként már a felszínen is látszik. Angliában, ahol most jártam, biztosan így van, Amerikában, ahol múlt hónapban voltam, minden kétséget kizáróan. Mindez iszonyatos, halálos ellenszélben.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Anglia
Miért fütyülik ki a magyarok a térdelést?
A fröccsöntött nyugati válasz a fenti kérdésre az, hogy a magyarok rasszisták. A harmincötezer gyerek, aki tegnap fütyült az angol játékosok térdelésekor, szintén rasszista. Nyilván rasszista szüleiktől tanulták a rasszizmust. A rasszizmus ragadós: láthatóan már a magyar gyerekekben is ott van. De tényleg ez a megoldás nyitja? Van ebben a válaszban akár minimális törekvés a megértésre? Nem tudom, észrevették-e a külföldi bírálók, de a magyar válogatottban jobbszélen egy fekete játékos játszott, Nego – még a neve is azt jelenti: fekete. Pedig Magyarországnak szinte egyáltalán nincs feketebőrű lakossága. Akik mégis köztünk élnek, mint Nego, azokat alapvetően kedveljük, nincsenek se történeti, se mai konfliktusaink velük. Ez a probléma egyszerűen nem része a nemzeti történelmünknek, nekünk gyarmataink sem voltak.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK