Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből.” (4Móz 24,17)
Az Izráel megátkozására felbérelt látót Isten korábban egy szamárral alázta meg, hogy most ő is olyan tisztán láthasson, mint az állat, amely csúfot űzött belőle. Bálám ott áll a Peór hegyén, és az Isten Lelke ül rá, hogy látva lásson: „Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel” (3-4).
„Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen.” (4Móz 23,23)
Ismerjük a mondást: a nézőpont meghatározza az álláspontot. Nem mindegy, milyen perspektívából nézünk egy eseményt. A moábi király annyival gondolt ennél többet, hogy szerinte Istennek sem lehet mindegy.
„A szamár látott engem, azért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna.” (4Móz 22,33)
A történet számos kérdést vet fel. Miért akarja az angyal megölni Bálámot? Miért haragszik az Úr Bálámra, ha egyszer ő küldte, hogy menjen el Bálák embereivel? Bálám láthatóan keresi az Úr akaratát és nem is tesz mást, mint amit az Úr mond neki. Mi akkor az Úr baja Bálámmal? És hogyhogy egy szamarat használ szócsőként? Ha emberi nyelven beszélni nem is tudnak a szamarak, vannak olyan gondolataik, amilyeneket ez a szamár megfogalmaz? Vagy ezek állati gondolatok emberi nyelvre átültetve? Fabuláról van szó, vagy igaz történetről? És így tovább.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK