„Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből.” (4Móz 24,17)
Az Izráel megátkozására felbérelt látót Isten korábban egy szamárral alázta meg, hogy most ő is olyan tisztán láthasson, mint az állat, amely csúfot űzött belőle. Bálám ott áll a Peór hegyén, és az Isten Lelke ül rá, hogy látva lásson: „Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel” (3-4).
Az egykor vak látó most tisztán lát, sőt betekintést nyer távoli időkbe is. Látja Jákób sátrait mint egy hosszan elnyúló völgyet. Hatalmas, vízöntözte kertként terül szét, és áldott királyságként emelkedik a népek fölé. Bálám lelki szemeivel lát egy nőstényoroszlánt, amely ellenállhatatlan, és egy hímoroszlánt, amely békésen fekszik legyőzött ellenségei mellett. Szellemi erőt észlel, amely visszaveti az átkot is és az áldást is azokra, akik azt Izráelre kimondják. Ezt a népet maga a Mindenható támogatja.
Majd még mindig Isten különös Lelkével betelve Bálám távolibb jövőbe is kap bepillantást. „Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből.” (17)
Az oroszlán alakját csillag és jogar váltja fel. Kócháv miJáákov (כּוֹכָ֜ב מִֽיַּעֲקֹ֗ב) és sévet miJiszráél (שֵׁ֙בֶט֙ מִיִּשְׂרָאֵ֔ל). Bálám látomásában összekapcsolódik az oroszlán, a csillag és a királyi uralom, ahogy Jákób Júdának adott áldásában összekapcsolódik az oroszlán az uralommal; meg ahogy évszázadokkal később a napkeleti mágusok fejében összekapcsolódik a csillag és a királyság, és ahogy János jelenéseiben egybefonódik Júda oroszlánja, a Hajnalcsillag, és az, akinek a ruhájára és derekára van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.
Így már értjük, miért kapott Bálám olyan szigorú figyelmeztetést az úton. Nem egyszerűen arról van itt szó, hogy Isten megakadályozta, hogy a látó megátkozza Izráelt. Nem is csupán az áldást akarta biztosítani népe számára. Bálámnak a Peór hegyéről egy távoli eseményre vonatkozó próféciát kellett kimondania. Az átok helyén az áldást. Isten azt akarta, hogy Bálám szájából hallják a népek, hogy Jákóbból származik a Király. A Messiás. Izráelből jön a Hajnalcsillag. A Mindenható Isten Ábrahám Magván keresztül állítja helyre királyi uralmát a földön.
Bálám akarata ellenére az evangéliumot hirdette. Az, aki egy szamáron keresztül is tud szólni (sőt, ahogy Jézus mondta, a kövek által is), egy haszonleső jós szája által is világgá kürtölheti távoli terveit! Akár színből, akár szívből történik az evangélium hirdetése, mi pedig örülhetünk neki.
„Urunk, feljött a Csillag Jákóbból, látjuk a királyi jogart a kezében, és kimondjuk a nevét: Jézus Krisztus Úr!”
János ev. 11:49-52
.
„Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik:
– Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
.
Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.”