Kétszázötvenedik születésnapját ünnepli a független Amerika, és talán soha nem volt akkora szüksége az emlékezésre, mint most. 1776. július 4-én írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, melynek érdemi szövege így kezdődik: „Ezen igazságokat maguktól értetődőnek tartjuk: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett; hogy Teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket; s hogy e jogok közé tartozik az élet, a szabadság és a boldogság keresésének joga.” Ez az ország tehát kezdettől a Teremtőből, a természet törvényeinek Istenéből vezette le saját létezését, és ezzel eldöntötte a kérdést, hogy vajon az istenhitből származtatott társadalomfelfogás elhárítandó veszélyt jelent-e a demokráciára, vagy éppenhogy alapja annak.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
demokrácia
Liberalizmus vagy demokrácia?
T. S. Eliot és Benedetto Croce egy-egy könyvét egymás után olvasva gondolkodtam el korunk egyik feloldhatatlannak tűnő dilemmájáról. „A Nyugat két eszmét tekint szentnek és sérthetetlennek” – írta T. S. Eliot 1939-ben –, „a liberalizmust és a demokráciát. A két kifejezés nem azonos, és nem is elválaszthatatlan.” (Egy keresztény társadalom eszméje, 37) Amikor Eliot ezt megfogalmazta, két totalitárius rendszer nézett farkasszemet a keresztény eszmékre alapozó demokráciákkal, amelyek meg paradox módon épp keresztény eszmei alapjaik felszámolásával bíbelődtek. A felszámolás egyik fő motorja a liberalizmus volt, amely a szabadság kiteljesedését a kereszténységhez kapcsolódó normák levetkőzésétől várta.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK