Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

kálvinista

Karizmatikus kálvinisták?

Az angolszász evangéliumi kereszténységen belül évek óta zajlik az a jelenség, amit kálvinista reneszánsznak neveznek. A kálvinizmus teológiai rendszere olyan áttörést ért el az elmúlt évtizedben, hogy kálvinistának lenni ma már szinte trendinek mondható, különösen a fiatalabb teológus-nemzedék körében. Tavaly világi újságírók számára rendeztek konferenciát, hogy segítsenek kívülállóknak is megérteni a kálvinista teológia meglepő előretörését az evangéliumi világban. Úgy néz ki, hogy a mag, melyet az 1950-es években a Banner of Truth Trust és Martyn Lloyd-Jones londoni szolgálata vetett el,...

bővebben

Melyik inkább keresztény forma: a realizmus vagy a fantasy?

Ha eltekintünk a tartalomtól és az írói tehetségtől, és pusztán a formára figyelünk, melyik áll közelebb a keresztény világnézethez: Tolsztoj vagy Tolkien? Copperfield Dávid vagy Harry Potter? Jane Eyre vagy Oruál? A narratív irodalom az általa bemutatott valóság milyensége tekintetében mindig valahol a realizmus és a fantasy között, vagy épp a két szélen helyezkedik el. A realizmus a mi világunk másolatát igyekszik megteremteni, persze a szükséges szelekcióval, a fantasy egy másik univerzumot alkot, saját törvényekkel és teremtményekkel. Mind a realizmus mind a fantasy széles olvasótáborral...

bővebben

Igazságtalan Isten, amikor az egyik embernek kegyelmet ad, a másiknak viszont nem?

„Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” Ez Pál válasza arra a kérdésre, hogy igazságtalan-e a Teremtő, amiért Jákóbot kegyelmébe fogadta, Ézsaut viszont nem. Sok olvasó számára Pál válasza csak tovább súlyosbítja a problémát, hiszen Isten döntését ez a mondat még önkényesebbnek láttatja: az kap kegyelmet, akiről ő így dönt, vita lezárva, pont. Ennyi? És ezt így, hogy?! És miért válasz ez arra, hogy igazságtalan-e Isten? Ha valamitől, hát ettől valóban annak tűnik! Vagy talán éppen ezt akarja Pál is mondani? A mi Istenünk igazságtalan Isten, ez van, mindenkinek kuss!...

bővebben

Anabaptizmus: a reformáció mostohagyermeke?

A reformáció emléknapján nemigen szokás megemlékezni az anabaptizmusról. Talán méltatlannak is tűnik ezen a napon őket említeni, ha figyelembe vesszük, hogy a reformációt útjára indító Luther viszonya mennyire nem volt harmonikus a radikális reformáció híveivel. Hadd törjem meg most mégis ezt a szokást, és szóljak néhány szót az anabaptistákról. Biztos vagyok benne, hogy mind Luther, mind a kálvinizmus megfelelő méltatást fog kapni ezen a napon, hadd jusson egy kis morzsa ebből az anabaptistáknak is. Az anabaptizmus a lutheranizmus és kálvinizmus mellett a reformáció harmadik ága volt. Bár a...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK

  • svgy on Ti írtátok@ Szabó István Szerintem nem mindenki ugyanúgy éli…
  • Judit on Ti írtátokKedves Ádám, nagy örömmel olvasom, amit írtál és m…
  • Gergely Erzsébet on Ti írtátokIdézet Ádám kommentjéből: "... Imádkoznunk kell az…
  • Szabados Ádám on Ti írtátokKedves István, nem szükségszerű. A gyász jó dolgok…
  • ΙΧΘΥΣ on Mákony és valóság a politikán túlLegyen így Ungvári Péter testvérem, hogy bárcsak ú…
  • Szabo Istvan on Ti írtátok"Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem…
  • Szilágyi József on Az indirekt beszédmód örömeLámpásaink kialusznak? Gyűjts olajat, fényt ma tel…
  • Tünde on Ti írtátokÁdám hogyan lehet ezt véghezvinni? Nagyon igazat a…
  • Tünde on Ti írtátokIgen, ami most felszínre tört az emberekből az min…
  • Monika Demény Szabó on Ti írtátokKöszönöm a moderalast, a gondolatokat! Nekem es tu…