mámor

Ma reggel arra ébredtem, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Gyorsan elolvastam néhány cikket, majd a Biblia után nyúltam. Mára Jóel könyve következett, így azt olvastam végig. Jóel próféta egy egészen más korba repített vissza, és különös erővel hatott most rám Isten szava. A próféta így kezdi Izráelnek szóló jövendöléseit: „Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében? Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!” (Jóel 1,2-3) Történelmi idők lehettek, sajátos tanulságokkal. De mit kellett elmondaniuk a gyermekeiknek és unokáiknak? Hát ezt: „Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.” (4) Csapás csapást ért Izráelben. Mikor véget ért az egyik hullám, jött a következő. Amikor annak vége lett, következett a másik. Majd még egy. A székely mondást élték át: „a baj csőstül jön, és még gyün is hozzá”.