Christopher Nolan Odüsszeiája alaposan felkavarta nihilista korunk haladó sablonokba fásult képzeletét. Se szeri, se száma a filmről szóló kifejezetten izgalmas kommentároknak. Az emberiség egyik legjelentősebb ősi történetét már Hóseás próféta korában, sőt azt megelőzően mesélték, a hellenista kultúra alapművének számított, és úgy tűnik, néhány progresszív sibbólet falován keresztül Nolannak sikerült visszacsempésznie azt a mi korunkba is. Érdekes lenne kikérni a korai keresztények véleményét olyan modern történetekről, mint mondjuk Cixin Liu Háromtest-trilógiája, vagy éppenséggel Nolantól az Eredet vagy a Csillagok közt (a szakmányban legyártott egyenprodukciókat most hagyjuk, nem is nagyon emlékszünk rájuk), de erre érthető kronológiai okokból nincsen módunk. Azt viszont megkérdezhetjük, hogy vajon mit szóltak Homérosz nagy eposzához, az Odüsszeiához, hiszen a Földközi-tenger medencéjében a kereszténnyé lett görögök és egyéb nemzetségek is jól ismerték azt. Vajon mit gondoltak Jézus követői a küklopszokról és a szirénekről, Szkülla és Kharübdisz veszélyeiről, vagy mondjuk Teiresziászról, a vak jósról? Hogy viszonyultak magához Homéroszhoz? Megmutatom.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
ókeresztény
Az ókeresztények kultúrharca
Van egy elterjedt kép az óegyházról (elsősorban az azt példaképnek tekintő kortárs kereszténység anabaptista húrokat pengető részében), miszerint ezek a hívők kizárólag az evangélium hirdetésével voltak elfoglalva, eszükbe sem jutott, hogy a kultúráról és annak mindenféle áramlatáról fogalmazzanak meg kritikus véleményeket. A társadalom haragja mindig szinte ok és előzmény nélkül szakadt rájuk, ők pedig természetesen vállalták a hitükért a szenvedést, a hátratételt, a megbélyegzést, hiszen erre lettek elhívva. De – mondják – azon túl, hogy kényszer hatására sem tagadták meg a hitüket, nem foglalkoztak a világ filozófiáival és tévelygéseivel, mert egyébként is, mi köze Athénnek Jeruzsálemhez. A korai keresztényeket a katakombákban, imádkozva, vagy a szegények között, ételt osztva találjuk meg, nem a közéletben kulturális kérdésekről bölcselkedve. A hiteles kereszténység ma is ezt a mintát követi – hangsúlyozzák – , vagyis ami egészen biztosan távol áll tőle, az bármiféle kultúrharc. Vajon helyes-e így ez a kép?

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK