Kevés publicitást kapott egy egyházi ügy, ami idén történt, és teljesen eltér az ismerős mintázattól. Arról van szó, hogy a szexuális etika kapcsán zajló vita miatt több tucat gyülekezet szakadt ki az észak-amerikai Christian Reformed Church (CRC) nevű felekezetből, és létrejött egy új felekezet Kanadában. Joggal kérdezheti most valaki, hogy mégis mi ebben az újdonság. Eddig inkább ismerős a mintázat, ráadásul ugyanez történt a másik észak-amerikai református felekezettel, a Reformed Church in America (RCA) szervezetével is. Utóbbiból 44 gyülekezet vált ki ebben az évben, előbbiből 33. Nincs ebben semmi szokatlan, számos más felekezetben is ez történik. A globális Anglikán Közösség is szakad az LMBTQ-téma mentén, a metodisták is szakadnak, minden felekezet szakad, talán még a Római Katolikus Egyház is szakadni fog.
Az újdonság ezúttal az, hogy a Christian Reformed Church esetében – talán először a modern nyugati egyháztörténetben – nem a konzervatív gyülekezetek szakadtak ki egy egyre liberálisabbá váló szervezetből, hanem a progresszívek hagyták ott az ortodox irányba visszaforduló felekezetet! Ez jelentős mintatörés. Az eleve liberálisabb Reformed Church in America kötelékéből azért vált ki 44 gyülekezet, mert az RCA a szexualitás és házasság kérdésében gyakorlatilag (ha nyíltan kimondva nem is) azokhoz a felekezetekhez csatlakozott, amelyek a Biblia etikai mércéje helyébe a szexuális forradalom értékeit helyezték, megengedve a homoszexuális kapcsolatokat, beleértve a „melegházasság” gyakorlatát is. A Christian Reformed Church esetében fordított a helyzet, ezért meglepő, ami idén történt.
Valójában nem is idén, most csak egy több éve tartó folyamat végeredményét látjuk. Sokáig úgy nézett ki, hogy a CRC is azt az utat fogja bejárni, amit az RCA, mert számos CRC gyülekezetben elfogadottá vált a homoszexuális kapcsolatok támogatása, a felekezeten belül pedig ennek a tolerálása. A CRC Általános Zsinata azonban 2022-ben hozott egy határozatot, amely egyértelműen kimondja, hogy a Heidelbergi Káté 108. kérdésében szereplő „szemérmetlenség” (unchastity) a homoszexuális kapcsolatra is vonatkozik. („A Heidelbergi Kátéban szereplő szemérmetlenség magában foglalja a házasságtörést, a házasság előtti szexet, a házasságon kívüli szexet, a poliamóriát, a pornográfiát, valamint a homoszexuális cselekedetet – mindegyik a hetedik parancsolat megszegése.”) Ehhez azt is hozzátették, hogy a hitvallás értelmezéseként a zsinat a határozatot hitvallási státuszba helyezi, vagyis elvárás a gyülekezetek felé, hogy ahhoz igazodjanak.
A határozatot a zsinat 2023-ban is megerősítette, ez mégsem volt elég ahhoz, hogy a felekezeten belül ne legyenek továbbra is a homoszexualitást támogató gyülekezetek. Ennek oka az úgynevezett gravamina (vagy gravamen) egyházjogi lehetősége volt. A gravamina lelkiismereti vagy tanbeli kifogás, amelyet egy egyháztag – különösen egy lelkész, presbiter vagy diakónus – hivatalosan nyújt be, ha úgy látja, hogy egy egyházi tanítás, hitvallási tétel vagy döntés nem egyeztethető össze a Szentírással. Erre hivatkozva maradtak a felekezetben LMBTQ-gyülekezetek. 2024-ben ezért a CRC zsinata egy olyan határozatot is hozott, amely kimondta, hogy a gravamina csak ideiglenes lehet, és a határidő lejárta után mindenképpen igazodni kell a hitvallási határozathoz, addig pedig a gravaminával élő lelkészek, diakónusok nem vállalhatnak egyéb felekezeti tisztséget, így a zsinat munkájában sem vehetnek részt.
Ez vezetett el az idei szakadáshoz, és ahhoz a szinte precedens nélküli helyzethez, hogy ezúttal a progresszívek hagyták el a felekezetet. Egy részük az RCA-hez kapcsolódik, de úgy tűnik, a progresszív kanadai gyülekezetek új felekezetet is alapítanak, ahol a homoszexuális kapcsolatok támogatása nem ütközik a hitvallás értelmezésébe.
Pál apostol szerint szükség van szakadásokra, hogy a kipróbáltak nyilvánvalóvá legyenek közöttünk. Nagyon jó hír, hogy ezt így is lehet. A CRC konzervatív gyülekezetei fellélegeztek, a nyilatkozatokat olvasva Isten különleges kegyelmének nevezik, hogy nem jutottak más nagy nyugati felekezetek sorsára, és nem a hitvallók kényszerültek elhagyni szeretett egyházukat. Nem tudom, hogy ez vajon trendforduló-e, de az biztos, hogy váratlan precedens. Ezek szerint nem törvényszerű, hogy egy keresztény felekezet elvesszen az evangéliumi hit számára. Nem törvényszerű, hogy egy szervezetben az eretnekségek győzzenek az ortodoxia felett. Nem törvényszerű a vereség és a létező struktúrákról való lemondás. Talán van más út is. Ha időben cselekszenek, megmenthető egy sodródó felekezet, és visszafordítható evangéliumi, ortodox irányba. Ehhez azonban tisztánlátás, eltökéltség, bátorság és stratégiai gondolkodás kell. Ez most megvolt a Christian Reformed Church vezetőiben.
„Kisszínes,” hogy a gravamenekkel kapcsolatos szigorítás elleni egyik fő érv az volt, hogy a felekezet legprominensebb értelmiségije, Alvin Plantinga nem hisz az eleve elrendelésben, és egy egész karrierjén átívelő gravamen tette lehetővé, hogy ennek ellenére presbiter és professzor legyen. Nem tudom, jó-e, ha semmi tartós eltérést nem engednek a hitvallásuktól, de az örömteli fejlemény, hogy ekkora erkölcsi elhajlásokat nem tolerálnak.
A felekezethez tartozó egyetem, a Calvin University sorsa viszont tudomásom szerint egyelőre eldöntetlen. Valaha az evangéliumi kutatás bástyája volt, mára viszont részben a progresszió áldozatává vált. Nem világos, hogy alárendelik-e magukat a felekezet „szigorításának”, vagy kilépnek belőle.