„Ezt parancsolja az Úr Celofhád leányainak: Menjenek feleségül, ahova jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk törzsének a nemzetségéből való.” (4Móz 36,6)

Egy korábbi fejezetben Celofhád leányai vetették fel a problémát, hogy ha egy családban nincs férfiörökös, lehetséges-e az öröklés leányágon. Az ÚR válasza az volt, hogy igen. Most ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban merül fel egy újabb probléma: ha egy leányörökös más törzsbelihez megy férjhez, a leány törzsének birtoka átkerülhet egy másik törzshöz, hiszen vagy a gyermekek fogják apjuk törzse szerint tovább örökölni a földet, vagy a jubileum évében válik hivatalossá és véglegessé az új törzs javára a tulajdon újrarendezése. Ez azonban ellentétes azzal, hogy a törzsek sorsvetés révén kapták a földterületet birtokol, és ez megmásíthatatlan. Mi a teendő?

Az ÚR válasza Mózesen keresztül az, hogy ilyen esetekben a leányok csak a saját törzsük tagjához mehetnek férjhez.

Bennünk pedig felmerül a kérdés, hogy mi van akkor, ha a leány egy másik törzshöz tartozó férfiba szeret bele. Mondjuk a Manassé törzséhez tartozó Tirca a Rúben törzséhez tartozó Palluba. Isten megakadályozná a szerelmüket csupán azért, mert Celofhád férfi örökös nélkül halt meg? Milyen tragikus szerelem! Milyen szomorú romantikus regényt lehetne írni ebből a történetből!

Csakhogy a korlátok mindig részét képezik az életünknek. Sok romantikus regényben a korlátot egy házasság jelenti. A lángoló szerelem útjában a hűség parancsa áll. Hány férfi és hány nő kívánta azt utólag, hogy bár hallgatott volna erre a parancsra! Isten törvénye korlátokat szab az életünk számára, és minden korlát akkor válik fontossá, amikor a kívánságok és szenvedélyek nekifeszülnek.

A korlátok azonban nem csupán szűkítik a lehetőségeinket, hanem védik is azt a területet, ahol a lehetőségeink kibontakoznak. Kertet választanak le, amelyet művelhetünk. Pál azt mondja az özvegyeknek, hogy megházasodhatnak, de csak az Úrban. Csak Krisztusban hívő férfihoz mehetnek feleségül. Ezt tekinthetjük a lehetőségek tragikus leszűkítésének, de akár védelemnek is azzal szemben, ami az életüket kisiklathatja.

Ne zúgolódjunk a korlátaink ellen! Mindenkinek vannak korlátai. Isten igéje olyan korlátokat is szabhat nekünk, amelyeket mi élünk meg belül korlátozásként. Ha elfogadjuk ezeket Isten akaratának, és műveljük a kertet, amelyet ez a valóság végtelen terében számunkra leválaszt, Isten áldását fogjuk megtapasztalni.

„Urunk, segíts elfogadnunk az általad rendelt korlátainkat! Adj nekünk jó kedvet azokon belül élni!”