Isten döntött. Engedett azoknak, akik elégedetlenek és dühösek voltak, vagy egyszerűen mást akartak, szó szerint mindenáron. Átadta az országot nekik, és azoknak a földi és földalatti erőknek, amelyek Magyarországot és a keresztény világnézetet szálkának látták a köröm alatt, és akik mindent megtettek azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Isten döntése ez. Mostantól azokkal a bajokkal, amelyekkel eddig Orbán Viktor és kormánya küzdött, egy új kormánynak kell megküzdenie, amely több számunkra fontos kérdésben szinte biztosan mást is fog bajoknak tekinteni. Nagy lesz a kontraszt.
Itt az ideje, hogy megköszönjem Orbán Viktornak az elmúlt tizenhat évet. Köszönöm, hogy miniszterelnökként szolgálta a nemzetét, szolgált bennünket, és egy olyan kulturális klímában, amely hátat fordított a kereszténységnek, megpróbálkozott a lehetetlennel, a progresszív cunami feltartóztatásával. Nem hiszem, hogy lesz még egy ilyen kaliberű államférfi Magyarország élén. Történelmi távlatokban is kiemelkedő, amit alkotott, keresztény nézőpontból is. A hibákat felesleges most sorolni, de nyilván azoknak is lesz tanulsága a jövőre nézve.
Imádkozom az új feljebbvalókért, hogy kormányzásuk alatt békés és nyugodt életünk legyen. Az eddig látottak, hallottak alapján félek, nem így lesz. Félek, a revansvágy jó ügyeknek és jó embereknek fog ártani. Adja Isten, hogy az új hatalom ne éljen vissza a többségtől érdemtelenül kapott bizalommal, vagy ha ezt teszi, az evangélium ügye mégis utat találjon a lelkekhez. A térdeimen leszek.
Azt hiszem, nehéz idők jönnek. Isten döntése hatással lesz az istentelensége miatt régóta ítéletre érett Európára is. Sok olyan baj zúdul ránk, amelyektől eddig Orbán Viktor kormánya védett bennünket. Ha azokra nézek, akik most hatalomra kerülnek, szellemi kérdésekben ütközésekre számítok. Ezekben meg fog látszani a kereszténység belső ereje vagy épp erőtlensége. Meg leszünk próbálva.
De erre az időre rendeltettünk, ez lesz az új szolgálati terepünk. Isten döntött: ez a sorsunk, ez a küldetésünk.
A belső hozzáállásunk kulcskérdés. Emlékezzünk Habakuk szavaira: „Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” (Hab 3,17-19)
Nekünk minden helyzetben az Úr öröme az erősségünk. Eddig sem a kormány volt az erősségünk, ezután sem az lesz. Jézusra nézzünk fel, akire a világ nem volt méltó! Micsoda támadást szenvedett el a bűnösöktől! A keresztjére nézzünk, hogy a lelkünkben elfáradva el ne csüggedjünk! Teljünk meg Szentlélekkel és az Úr örömével! Dolgunk van!
A tanulságokról meg majd beszélgetnünk kell. Sok van, és a többsége nem a leváltott kormányról, hanem rólunk szól.
TOVÁBB A KESKENY ÚTON
Nekünk, hívő keresztyéneknek, a feladataink semmit se változnak.
Kétezer év óta változatlanok.
„Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak:
– Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled.
Elizeus így felelt:
– Jusson nekem a benned működő Lélekből kétszeres rész!”
(II. Királyok 2:9)
.
„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis fogták lámpásukat, de nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban.”
(Máté ev. 25:1-4)
*
Elizeus tartalék olajat (is) kért.
Szükség lesz rá.
„Azt hiszem, nehéz idők jönnek. Isten döntése hatással lesz az istentelensége miatt régóta ítéletre érett Európára is….
….Meg leszünk próbálva.
De erre az időre rendeltettünk, ez lesz az új szolgálati terepünk. Isten döntött: ez a sorsunk, ez a küldetésünk.”
Ahogy a Siloám taváig valakinek kézen kellett fognia a vakot, hogy meg tudja mosni a szemeit és meggyógyuljon, úgy legyünk mi azok, akik segítünk továbbra is.
A hatalomváltás a szívekben történjen!
Szeretettel ajánlom minden szomorúnak Mike Sámuel tegnapi igehirdetését 58-1,38-ig.
Nekem sokat adott:
https://www.youtube.com/watch?v=UrcYLq1Jj8c
Adjon Isten szívünkbe békességet, egymással megbékélést, szeretetet, és adja mindnyájunknak vigasztalás lelkét!
A Református Bibliaolvasó Kalauz ma reggeli igéje:
„együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.”
τοῦτο δέ ἐστιν ˹συνπαρακληθῆναι˺ ἐν ὑμῖν διὰ τῆς ἐν ἀλλήλοις πίστεως ὑμῶν τε καὶ ἐμοῦ.
Gyönyörű szó: szümparakleomai (συμπαρακαλέομαι – együtt felbuzdul, együtt megvigasztal συνπαρακληθῆναι˺ – közösen megvigasztaltatni,).
Testvéri szeretettel, F.Tibor
Isten döntött?? Nem, emberek döntöttek. Az, hogy Isten megengedte, nem jelenti azt, hogy ő döntött, ő akarta volna.
„”43Hallottátok, hogy azt mondták: »Szeresd felebarátodat (Lev 19,18) és gyűlöld ellenségedet.« 44Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, 45hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. 46Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? 47És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? 48Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
„1Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért; a királyokért 2és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. 3Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, 4aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. 5Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, 6aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben. ”
Imára fel!”
Kedves Ádám és közösség,
Idézek, majd kérdezek:
„Sok olyan baj zúdul ránk, amelyektől eddig Orbán Viktor kormánya védett bennünket. Ha azokra nézek, akik most hatalomra kerülnek, szellemi kérdésekben ütközésekre számítok. Ezekben meg fog látszani a kereszténység belső ereje vagy épp erőtlensége. Meg leszünk próbálva.”
Ahogy írod is, szellemi kérdésekről és nem gazdasági dolgokról van szó (persze az sem lényegtelen, de az most nem ide tartozik). Isten teremtett rendje melletti kiállásról vagy annak megcsúfolásáról beszélünk. Kvázi Isten tiszteletéről vagy rendjének megtaposásáról, ami a nyugati országokban szemmel láthatóan folyik (vok, gender úgymond haladó „értékek” stb.)
Valaki magyarázza meg nekem legyen szíves, hogy evangéliumi keresztyén ember miért akarja, hogy azok vezessék az országot, vagy azok képviselői, akik Isten teremtett rendje ellen lázadnak, azt lábbal tapossák, azt megcsúfolják. Ennek mindenféle következményét már látni a nyugati társadalmakban, egészen az óvodákig hatóan. Miért akarja egy evangéliumi keresztyén ember, hogy ezek vagy ezen oldal képviselői jelöljék ki azt az ösvényt amin járnunk kell, azt a széket amiben ülnünk kell, amit majd oktatnak gyermekeinknek, unokáinknak…?
Holott bebizonyosodott, hogy van olyan oldal is (nem mindenkinek adatott meg), amelyik kiáll Isten teremtett értékei mellett, azt védelmezi, sőt nehéz időkben, árral szemben is kiáll a mellett.
Hívő emberként nem állok ezzel a bűnösök útjára? Nem ülök a csúfolódók székébe? Nem állok azon fejedelmek mellé (választom meg vezetőimmé) akik együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen és azt mondják: Szaggassuk le bilincseiket és dobjuk le magunkról köteleiket…?
(Zsolt. 2:2-3)
Soha nem azt akartam megmondani, hogy kire kell szavazni, de azt evangéliumi keresztyén emberként képviselem hogy kire ne, mert nem fér bele a keresztyén értékrendembe.
Sajnos sokan vannak (nem csak Magyarország tekintetében) hívő emberek, akikről tudom hova szavaznak, mert hangosan zengik és nem értem, hogy fér össze a keresztyén értékeikkel.
Nem az történik, hogy egy Istent gyalázó hatalom ránk telepszik, hanem arról, hogy ezt a hatalmat az evangéliumi keresztyének egy része is megválasztja és azt mondja: Vezessétek ti az országunkat, alkossátok ti a törvényeinket, jelöljétek ki azt az ösvényt, melyen járjunk mi is és gyermekeink, unokáink is…..
Hogy van ez?
@Nagy Ágoston
Tökéletes összefoglalás, nekem is ezek a kérdések járnak a fejemben, szívemben hónapok óta… Jelenleg éretlelül állok a helyzet előtt. De hiszem, hogy:
Filippi 4:7 RÚF
[7] és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.
Ámen.
Itt is leírom, amit a facebook oldalon.
Négy és nyolc évvel ezelőtt is azt kértem, hogy a győztesek ne üljenek tort a legyőzöttek felett. Most is ezt kérem, sőt, az ilyen jellegű kommenteket törlöm. A kampánynak vége, sót szórni a friss sebekbe kegyetlenség. Intelligencia és tapintat kérdése is, hogy ne tegyük, és ott van a szeretet parancsa is. Ma védeni akarom azokat, akik gyászolnak. Köszönöm a megértést.
Az én szemüvegemen keresztül biztos, hogy Isten döntött, ugyanis érvénytelen szavazatot adtam le. Bár világ életemben konzervatív szavazó voltam, erre a Fideszre nem tudtam már jó szívvel szavazni, de az alternatívára sem. Arra a Fideszre szívesen voksolnék, amelyik egykor polgári Magyarországot ígér(t). Ami igen, az általunk vallott keresztények értékekre épül. Ahol az apa férfi, az anya nő. De ahol a vezetőink elszámoltathatók, transzparensek. Ahol vannak értelmes viták, érveknek ütközése. És ahol végül, de nem utolsósorban vannak következmények.
Ez a helyzet most egy ilyen következmény szerintem. Következménye annak amit Csatári Zoltán is – számomra idegenül élesen – megfogalmazott.
Kedves Antos,
nekem a lényeglátás hiányzik ebből. De vége a kampánynak, most hadd gyászoljanak azok, akiknek nagyon fáj, ami történt, és ami történni fog.
Ha valóban a sötétség korszaka tör most ránk, legyünk mi a fény továbbra is és még erősebben, hogy éljen a remény még azokban is akik ezt most még nem látják . . .
Kedves Ádám!
Nem lehet, hogy Isten büntetése vagy figyelmeztetése a történtek?
Hogy ne legyen félreérthető: az „engedett azoknak” kifejezést a Róma 1,18-32 értelmében használtam. Kiszolgáltatta őket indulataiknak.
Én azért – a Biblia alapján – nem lennék annyira biztos, hogy Isten döntése ami lett. Mert ezzel az érvvel az is kimondatik, hogy Absolon trónbitorló fellépése Dávid uralma ellen is Istentől volt. Jósiás halála Nékó fáraótól legyőzve is Istentől volt. Vagy napjainkban is, hogy Izrael bombázza Iránt, Istentől van. mert elképzelhetetlen, hogy egy ilyen Izraelért Jézus az Olajfák hegyére tenné a lábait. Stb. Tehát arra, hogy mi van Istentől, és mi nem, én más bibliai értelmezési kiinduló pontokat keresnék. Azokat az igéket meg, hogy egy istentelen uralom alatt hogyan éljenek a hívők, az nem használnám fel az ilyen uralom Istentől valósága igazolására, azzá minősítésre. Jó lenne a történések és értelmezések között helyes distinkciót gyakorolni.
„…nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.” (Róm 13,1)
„Sok olyan baj zúdul ránk, amelyektől eddig Orbán Viktor kormánya védett bennünket.”
There is no such thing as a free lunch.
Én úgy gondolom, hogy annál tisztábban és hitelesebben mondhatjátok el a mondanivalótokat, a hiteteket, a sajátos értékeiteket, minél kevésbé van egy magát kereszténynek nevező intézményrendszer és klientúra. Mert ha ilyen van, akkor az emberek nem dönthetik el szabadon, hogy mik legyenek. Keresztények, a keresztény értékek alapján álló emberek, vagy nem azok. Én, mint ateista egy világnézetileg semleges országban szeretnék élni, ahol a közintézmények egyik értékrendet sem oktrojálják rám. De ha keresztény volnék, akkor is ezt szeretném.
Szerintem nincs világnézetileg semleges állam, csak olyan van, amely garantálja a lelkiismereti- és vallásszabadságot. Az ilyesmi jellemzően a keresztény világnézet talaján jön létre, nem az ateizmus talaján.
Én is köszönöm Orbán Viktornak hogy kiállt a kereszténység mellett ekkora ellenszélben. Vannak országok ahol a többség általában a challenger csapatnak szurkol. A kevésbé esélyesnek.
Jut eszembe, a Hungary Helps program amely az üldözött közel keleti keresztényeknek nyújtott segítséget a helyben maradásukhoz, lerombolt házaik újjáépítéséhez.
Szomorú leszek ha vége lesz.
Köszönöm Ádám egyetértek !
Hálás vagyok a Lélek ma hajnali azon tanácsáért, amire Dávid király élet gyakorlatán keresztül biztat, amikor igen nagy nehézségbe jutott, ám megerősítette, bátorította magát az Úrban, az ő Istenében (1 Sámuel 30:6). Ezt teszem én is.
Áldás és Békesség!
Idekeveredtem erre az oldalra.
Vasárnap egész nap egy szavazóhelyiségben voltam. Nem először, de utoljára. A démoni erőket kellett megtapasztalnom, mondhatom. Soha nem volt még ilyen jellegű külföldi ráhatás, beavatkozás, nyomás, ami most. A gonosznak vesztenivalója volt, és mindent bevetett. A jelen állás megmutatta az országunk hitbeli, erkölcsi állapotát. A keresztény értékrend többnyire papíron létezik, s az egyházak munkája nem hiteles. Nagyon tetszett az, amiről Orbán Viktor beszél A keskeny úton c. Videóban. Mi itt laikus, egyszerű emberként nehezen tudjuk összeegyeztetni a világi vezetést, és lelki dolgokat. Rengeteg hibát láttam én magam is a kormányzásban, a kormányzó emberekben, de több gondolat foglalkoztat továbbra is.
1. A csapásirány jó volt a mi keresztény szempontunkból…a valós bibliai értékek mentén igyekeztek kormányozni. Az apa férfi, az anya nő, a házasság szintén e 2 nem kapcsolata. A magyar ember a külhonban is magyar. Szembementek minden nyugati sodrással, s mint a pisztráng a túlélésért küzdöttek.
2. Van egy magyar szólás-mondás:
,,aki közelebb ül a tűznél, az melegszik.,,
Ez igaz az anyagi dolgokra, de mondjuk meg őszintén a lelki életünkre is. Minél közelebb vagyunk az Úr Jézushoz, annál jobban megmutatkozik rajtunk.
Viszont a Bibliában annyiszor beszél Isten az 1 ről, az egy ember fontosságáról. S ezt gondolom itt is. Orbán Viktor 1. Ő csak önmagáért felel, s ad számot, ahogy én is te is. Hogy a kormányban, a családjában volt kapzsi? Nem felel érte, ahogy én sem, vagy te sem felelsz a családom, családodban lévő 1 emberért sem. Mit tehetek én, ha pl. Az unokatestvérem rabló, gyilkos?Semmit. Figyelmeztetem.Imádkozom érte.De!! Mindenki önmagáért felel, és önmagáért is ad számot, önmagában fog Isten előtt megállni majd amik ,,átmegy a halálból az életre…,,
3. ,,minden kegyelem, nem cselekedetekért,,
Ezidáig a kegyelem tartott minket, s egyénenként továbbra is így marad, hiszem és tudom, és vallom. Viszont a nagy egészet nézve, ez a nép elfordult Istentől, csak szájával mondta, de a szíve távol van. S azt gondolta, ez elég. Megláttuk most, hogy nem elég.
4. Mi hívő emberek örültünk, s magam részéről meggyőződve mondtam, hogy Isten Gósen földjén élhettem Magyarországon. Szembe menve a nyugati sodrással.
De ez itt kevés. Isten ezt a langymeleg állapotot nem nézte tovább. Megméretett a magyar nép és könnyűnek találtatott. Nincsennek erkölcsi gyökerek, nincsenek fő ragaszkodási pontok. Eljött a megpróbáltás ideje…mert mondjuk meg őszintén, kicsit elaludtunk a hitünkben. Jó volt egy olyan közegben élni, ahol azért egyfajta keresztényi légkör van, ahol nem akar senki feljelenteni, mert házi bibliaórán vagy, vagy az óvodában keresztény alapvetés van. Sorolhatnám. A templomok nyitva, bár fogyó a létszám. Isten felrázott minket…hohó…langymeleg állapot. Ezt nagy egyházi szinten is elmondható.
5. A különféle nyugati istentelen ideológiák gyökeret vertek nálunk is, és hagytuk, s mint a rákos daganat elburjánzott.
6. Van egy nagyon kedves idézetem, bár nem a Bibliából, hanem az emberek személyes megtapasztalásából fakad:,,nem minden történik Isten akaratából, de semmi nincs az Ő tudtán kívűl,,
Megengedte ezt, mert jót akar nekünk. Felrázni, hogy legyünk erősek állhatatosak.
Kedves Olvasók!!
Ezek csak az én meglátásaim, megtapasztalásaim. Szomorú vagyok, és fáj a lelkem, mert pedagógusként félő, hogy istentelen ideológiák gyűrűznek be a gyermekek lelkébe. Az internet eddig is árasztotta, de ha központilag is ez lesz….fáj. Eddig volt a tömeges magvetés kora, jöhet az aratás, jöhet, a számvetés, jól dolgoztunk e. Sajnos nem úgy látszik.De egyéniben továbbra se szabad elcsüggedni, tenni kell, ,,boldog az a szolga, akit, ha hazajön az ő ura munkában talál.,,Isten adjon nekünk erőt, hogy ne lankadjunk meg. Vegyétek magatokra Isten minden ,,fegyverzetét,, mert a lelkek szomjasak, élő vízre vágynak. Isten csodálatos,szerető, ítélő, de könyörülő is. Mégis szerető…
Áldás és Békesség
„Áldás és Békesség” Kis Kolibri!
Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra és végigolvashattam az összes kommentet. Kis Kolibrivel értek egyet: „nem minden történik Isten akaratából, de semmi nincs az Ő tudtán kívűl,, Nem tudom elfogadni, hogy Isten akarata lett volna ez a tragikus fordulat, de mélyen el kell gondolkoznunk valóban, hogy mi célból engedte meg, hogy ez a súlyos helyzet bekövetkezzen? Mi a keresztyén ember feladata most, hogyan tovàbb? Hogy őrizzük meg a béketűrésünket a gúnyolódók, mocskolódók között? De főképp magunkba kell szállnunk, mit követtünk el rosszul, mit mulasztottunk el, amit meg kellett volna tennünk? A legfontosabb kérdés; akár Isten akarata, akár csak hagyta, hogy a népünk a vesztébe rohanjon, mit kell ebből megtanulnunk, mit kell ezután másképp csinálnunk, főleg a lelki fejlődésünk terén? Hogy kell értelmeznünk ezt a súlyos megpróbáltatást, a „hét szűk esztendőt”, hogy világító fáklyaként, vagy csak pislákoló gyertyaként (mondhatnék reflektort és led lámpát is) vigyük a hit fényét ebbe az egyre sötétebb világba? Talán azért sűrűsödik a sötétség, hogy annál erősebben látszódjon a leggyengébb fény is…
Kis Kolibri köszönöm, én így nem tudtam leírni!
Köszönöm szépen Ádámnak ezt az együttérző, a problémát/veszélyt felvető,de reményt is tartalmazó bejegyzést.
Amit Szalai Miklós ír, az szlengen kifejezve, számomra keresztény nézőpontból és sziványványdikaturával körülvett nézőpontból egyáltalán „nem hülyeség”! Ezen magam is rengeteget gondolkoztam. Pár hasonló jellegű témában is, mint keresztényüldözés kontra türelem, meg ugye az ismert hitben nevelés-„semleges” nevelés vagy gyerek vs felnőttkeresztelési vita is rokon. Persze kissé paradox dolog. De egyrészt természetes és úgy helyes Isten előtt, hogy az ember azt választja, ami értékrendjének, lelkiismeretének leginkább megfelel. Mert Isten előtt különben hazug, ha magával szemben hazug. Tehát egy meggyőződéses muzulmán Isten előtt úgy igaz, ha lelkiismerete szerint dönt, és azon keresztül fogja reményeim szerint Isten továbbvezetni, megjutalmazni, persze ez kegyelem, mégis így remélem. Persze a többségünk talán maga se tudja, akkor Isten is ezt látja, valószínűleg ilyen ember azért hajlik inkább liberálisabb irányba. Tehát keresztény ember, ha nem is keresztény, de nem ideológiailag a teremtés rendjét felrúgó vezetőt választ. Viszont valóban talán kevésbé lesz önálló az emberek döntése, ill. a kultúrkereszténység sajnos szinte a legnagyobb akadálya szokott lenni az evangeliumi kereszténységre megtéréshez. Pl. én is jól nevelt családból jövök, nem drogozott senki, és jóval nehezebb volt magamat bűnösnek látni, míg láttam irigykedve látványos bűnösöket szentté megtérni.holott a farizeussság épp a legkeményebb kő..Igen, igaz, itt nyugaton csinál mindenki, amit akar, és látom már most, hogy nagyon lassan elkezdődik valami jó irányba (nem Afd,,,amint sok keresztény magyar naivan elhiszi…) konzervativ értékek irányába,igen lehetséges sok felesleges hosszú útvesztők után..a nép talán „magától” vissza fog térni, sőt biztos, Istenre és megbizható mai próféciákra alapozva hiszem ezt, bár ez esetben, védőerő nélkül sajnos lelkek generációk, életidők veszteségével és rengeteg pszichikai kárral, amiket meg lehetett volna spórolni.. A visszatérés egyik hajtóereje egyébként épp az a tény, hogy a nép mindig az ellenkezőjét akarja a kötelezőnek, tehát, mivel már nem csak a zöldek hanem a kereszténydemokraták és kat. egyház is progressziv, tehát már csak azért se…persze meg nincs is ki már megtartson, ezt tudja minkenki jól. Viszont az is igaz, hogy sajnos az emberek jó nagy része nem képes láthatólag önálló meggyőződéses ilyen jellegű hitbeli meggyőződésre, és csak valamilyen védő hatalom pártfogásával képes megállni a hamis tanítással szemben, legyen az ez esetben keresztény értékrendű kormány vagy korábban a katolikus egyház, vagy legelőszőr Jézus maga ill. mondjuk Pál gyülekezeteknek írott intő-buzdító levelei. Már pedig úgy tűnik így van sajnos vagy nem sajnos eléggé, lehangoló volt meglátnom, de így van. Vannak nagyon gyengék, akiket teljesen a rendszer tart meg, vagyunk talán sokan itt, akik tudatosan foglalkozunk hittel, többé kevésbé értelmiségi önreflexióhoz szokott emberek, akik csak igényeljük valamilyen rendszer, kormány, társadalmi többség, vagy csak erős egyház (vagy kiterjedtebb megbízható gyülekezetek köre) támogató erejét. Olyanra én nem látok eddig történelmi példát, hogy a hatalmas keresztény életvitelű többség tudatos hitű lett volna Bár a Szentlélek hozhat még ilyen téren újdonságot, kell is egyre jobban az őrült ideológiákkal szemben. Meg van is rá remény, ha az immáron felvilágosodott (=forradalmak által polgárosodott) olvasni tudó tömeget érné el a keresztény hit ilyen mélysége. Röviden, magát, amit írsz, azt teljesen belátom, hogy igen, jobb szabadságban dönteni. Viszont a gyakorlati kivitelezése ennek a szabadságnak a kérdés (számomra is). Ami itt Németországban megy, ne higgyétek el, hogy szabadság, mert kemény lelkiismereti diktatúra, ami facebookon pláne erősen folyik. Nyilván, ha a kormány betilt bizonyos forrásokat, vagy mondjuk homoszexuálisok/-alitás ellen uszít, az se szabadság. Teljesen semlegesség viszont nem létezik. A legnagyobb szabadság elvileg (elvileg, gyakorlatban nehéz) épp egy keresztény értékrendű, de ateista szekularista többséggel számoló államban lehetséges. Pl. én teljesen okénak tartottam, amikor Merkel megengedte a szavazást a homoszexuálisok házasságáról, de amikor interjúban kérdezték, azt mondta: igen ő keresztény, megengedte, mert szabadságot engedett az igénynek, meg demokráciának, de ő maga ellene szavazott. Viszont netán egy kevésbé polgárosodott konzervativabb ország vezetője meg teljesen apáskodni szeretne ilyen helyzeten, vagy harciasabb, határozottabb típus. Külön posztot érdemelne az a meglátásom, amit néha már megpendítettem a népek karaktere (vagyis karizmája és elhívása) közötti különbségekről, az egyik befogadó, berendezkedő, kényelmes és kényelmet, otthont adó, a másik évszázadok során a keresztény Európa határvédője..Egy rettentően fontos dolog, hiszen így ellentét van csinálva egybetartozó különbségekből…ez nagyon messzire megy, szóval még egyszer, egyetértek a szabadság elvében, csak semlegesség nem létezik, viszont, lehet így látni esélyt az igaz hitbeli döntésre, pláne ameddig a liberalizmus még moderált, mondjuk csak törvények szintjén fog megjelenni, és nem lelkiismeret elnyomó áltoleráns propagandaként.
Érdekes elemzés, ez megihletett:
https://www.valaszonline.hu/2026/04/14/valasztas-bukas-illiberalis-orban-trump-maga-patriotak/
Orbán az utóbbi években egyre inkább a világ nagy folyamataival foglalkozott, miközben Magyar Péter ráérzett arra, hogy az átlagembert elsősorban a saját mindennapi gondjai érdeklik. Sanyit nem az foglalkoztatja közvetlenül, hogy Amerikában hogyan áll a kultúrharc, hanem az, hogy késik a vonat, mennyibe kerül a kenyér, és működik-e körülötte az ország. Persze a nemzetközi folyamatok az ő életére is hatnak, csak ezt kevésbé közvetlenül érzékeli.
Orbán szempontjából ez a fókuszváltás nem volt teljesen alaptalan. Az orosz-ukrán háború utáni gazdasági problémák gyökere valóban a nemzetközi folyamatokban van, ezért ezeket kell a gyökerüknél kezelni. Ez önmagában helyes felismerés volt. Ezért foglalkozott azzal, hogy az Európai Unió vezetését befolyásolja. Csakhogy ehhez Magyarország önmagában túl kicsi, ráadásul akkor még nem álltak úgy a nemzetközi erőviszonyok sem (Trump már/még nem volt elnök), hogy ez sikeres legyen, illetve ebből belpolitikai előnyt lehessen kovácsolni. A 2022-es győzelem után pedig könnyen kialakulhatott az a meggyőződés, hogy a helyzet így is stabil, hiszen az ellenzék gyenge és alkalmatlan.
Ebben az értelemben szerintem mi magunk is részben burokban éltünk. Mi is hajlamosak voltunk azt gondolni, hogy a frontvonal ugyanott húzódik Magyarországon, mint Kaliforniában, és ugyanazokat a csatákat kell megvívni itt is. Ez nem teljesen téves, mert ami ma ott van, az előbb-utóbb ide is elérhet. Csakhogy a magyar átlagválasztó szemében ez még távoli, elvont, a holnap háborúja, nem a mai nap problémája.
Az ellenzék ezért tudta részben joggal kinevetni a „nemváltó óvodások” típusú rémképeket: Magyarországon ezek valóban nem tűntek közeli, reális veszélynek. Itt még legfeljebb a sokak által ártalmatlannak látott, polgárian visszafogott (farmer + rózsaszín ing) Pride-szintig jutott el a kulturális konfliktus. És ezért tűnt “boomer” és hatalmaskodó dolognak sokak szemében az, hogy Orbán be akarta tiltani, mert ugyan miért ne vonulhatna néhány decens férfi egymás kezét fogva? Ugyanakkor az ellenzéknek sem volt teljesen igaza, amikor ezt egyszerűen abszurd fantazmagóriának állította be, mert a nyugati példák alapján valóban látható, hogy ezeknek a folyamatoknak van egy belső logikájuk, és bizonyos fejlemények egymásból következnek.
A hiba tehát nem az volt, hogy előreszaladtunk, és a sárkány fejét akartuk levágni. Bizonyos értelemben éppen ez volt a helyes ösztön, mert az ilyen folyamatokat valóban csak a gyökerüknél lehet megállítani. A hiba inkább az volt, hogy közben nem tudtuk megértetni ennek a jelentőségét, és elhanyagoltuk az átlagemberek hétköznapi ügyeit. Nem mutattuk meg elég világosan, hogy a nagy, elvontnak tűnő kulturális és geopolitikai kérdések hogyan kapcsolódnak össze a mindennapi élet tapasztalataival. Hogy miért van az, hogy amit ott már dörömböl az ajtón, az 10-15 múlva ide is beteszi a lábát.
Ezért lettünk részben hasonlóak ahhoz a “belpesti liberális értelmiségi” világhoz, amelyet korábban megvetettünk. Mi is történelmi távlatokban, ideológiai konfliktusokban, elvont jelentőségű kérdésekben kezdtünk gondolkodni, miközben az átlagember azt nézte, hogy mennyibe kerül a kenyér, lesz-e orvos, jön-e a busz, és késik-e a vonat. Sokak szemében mi sem az úgynevezett “valódi problémákkal” foglalkoztunk, hanem távoli és valószerűtlennek tűnő rémképekkel. Így köztünk és az átlagemberek között is kialakult egyfajta reprezentációs szakadék, hasonló ahhoz, amely a mainstream pártok és a választók között már régóta létezik Nyugaton.
A NER bukásának egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a nagy civilizációs, kulturális és geopolitikai kérdésekkel csak akkor lehet hitelesen és sikeresen foglalkozni, ha közben az emberek azt érzik: az ő hétköznapi szempontjaik is számítanak, az ő valós félelmeiket is komolyan veszik, és a politika nem feledkezik meg a mindennapi életük kézzelfogható gondjairól.
Vajon Bódis Kriszta és Fleck Zoltán írja majd az új alkotmányt?
Amúgy igen: a Fidesz kicsinyes volt, nem nagyvonalú, és elég bumfordi módon használta a kétharmadát. Nem törekedett arra, hogy az ellenzéket legalább részben bevonja, hogy bizonyos ügyekben konszenzust keressen, gesztusokat tegyen, vagy akár csak a győztes oldalhoz illő méltányosságot mutasson. Ezzel párhuzamosan a kormányzati kommunikáció is folyamatosan a harcról és a konfrontációról szólt, mindig az aktuális ellenséggel szemben, legyen az Soros, Brüsszel vagy Zelenszkij. Ez volt az, amit sokan joggal utáltak benne.
Csakhogy erre nem az az államférfiúi válasz, hogy „na, akkor most ezt mind visszakapják háromszorosan”. Ebből legfeljebb annyi következik, hogy amikor majd az inga újra visszaleng – márpedig előbb-utóbb vissza fog –, akkor néhány év múlva ugyanennek a történetnek a fordított változatát nézzük végig újra. És így megy tovább ugyanaz a mérgező ciklus.
Pont itt lenne annak a helye, hogy ha a Tisza valóban nem csak a saját keménymagjának vérszomját akarja kielégíteni, hanem tudomásul veszi, hogy a kampánynak vége, megkapta a hatalmat, akkor most mutassa meg, hogy a valóban esedékes problémák kezelésében képes jobban, higgadtabban és felelősebben eljárni.
Ehhez képest eddig inkább a szimbolikus és nem szimbolikus revans dominál. Az egészből az sugárzik, hogy „eddig ezeknél volt a hatalom, de most már nálunk van, és most majd megkapják”. Csakhogy a választók mintegy 45 százaléka továbbra is jobboldali pártokra szavazott. Ha az ő identitásukba, érzékenységeikbe és preferenciáikba páros lábbal belegázolsz, miközben a számukra fontos ügyekben nem nekik, hanem kizárólag a saját keménymagodnak játszol, akkor valójában pontosan a NER legfőbb hibáját ismétled meg – csak fordított előjellel, sőt talán még nyersebb formában. Így az egész könnyen tűnhet úgy, mintha nem kormányzás, hanem az eddigi ellenzék felgyülemlett identitáspolitikai frusztrációinak revánsakciója zajlana.
Ulysses S. Grant az amerikai polgárháború lezárásakor azt mondta: „The war is over; the rebels are our countrymen again.” Vége a háborúnak; a lázadók ismét a honfitársaink. És az egy valódi polgárháború volt, rengeteg halottal, nem egy virtuális Facebook-anyázás. Mégis volt benne annyi politikai nagyság, hogy gesztust tegyen a legyőzött fél felé. Ennek ma nyomát sem látni Magyar Péter eddigi megszólalásaiban. Ugyanaz az agresszív harci retorika megy tovább, amelyet korábban a NER kommunikációjában láttunk, csak most mások lettek kijelölve ellenségnek. Korábban Soros meg a sötétben bujkáló ellenforradalmár volt a célpont, most a NER „bábjai”, akik jobban teszik, ha a hátuk mögé néznek, mert most már másnál van a kétharmad.
Ahelyett, hogy azt látnánk: a győztes fél megpróbálja megnyugtatni a vesztes oldalt, és azt üzeni, hogy ami nektek fontos, azt nem akarom erőből felszámolni csak azért, mert most nálam van a hatalom, inkább azt látjuk, hogy a jobboldali szavazók identitásába és preferenciáiba való belegázolás zajlik. Pedig egy demokráciában a vesztes sorsa nem a megsemmisülés. Nem az, hogy „most mi jövünk, te pedig fogd be”.
A kampánynak vége, Orbán megbukott, de a Fidesz nem semmisült meg. A Mi Hazánkkal együtt továbbra is a választók egy komoly, nagyjából 45 százalékos tömbjét képviselik. Ilyen helyzetben nem az lenne a felelős politika, hogy még hónapokig Orbánt gyomrozzák, és újra meg újra elmondják, milyen mocskos és vállalhatatlan volt a NER. Ezt mindenki tudja, aki tudni akarja. Sokkal inkább az lenne a feladat, hogy világosan elmondják: rendben, ez volt eddig, de mostantól mi a megállapodás, milyen országot akarnak építeni, és mit tudnak jobban csinálni úgy, hogy az egy szélesebb társadalmi konszenzusra támaszkodjon.
Főleg azért, mert a felfújt szavazótáboruk jelentős része valószínűleg nem elsősorban arra vágyik, hogy Orbánt az akasztófára küldjék, hanem arra, hogy végre jobb legyen az ország működése: ne késsen a vonat, ne legyen hónapokig várólista a kórházban, legyen kiszámíthatóbb az élet. Csakhogy ezekhez idő és pénz kellene – márpedig egyikből sincs sok. A revanspolitika viszont olcsóbb, és legalább biztosítja a cirkuszt, ha már a kenyér nem hullik az égből.
Sokan kirázódtak a hidegtől Orbán „poloskázásától”. Jogosan. De ettől még Magyar Péter egész jobboldal felé irányuló retorikája is egyfajta agresszív poloskázás. Semmivel sem államférfiúibb, semmivel sem nagyvonalúbb, semmivel sem méltányosabb, mint amit korábban a NER csinált. Sőt bizonyos pillanatokban inkább csak ugyanannak a logikának a tükörképe. Ha az volt a cél, hogy a NER-nél békésebb, normálisabb és kevésbé bosszúszomjas világ jöjjön, akkor az eddig nagyon nem látszik.
Egy demokráciában a győztes dolga nem az, hogy leszámoljon a vesztes párt politikusaival – most nem azokról beszélek, akik bűncselekményt követtek el, hanem azokról, akik „csak” a saját politikai oldalukat képviselték. Vegyük például a köztársasági elnök ügyét. Utoljára mikor történt olyasmi, hogy ilyen módon eltávolítottak valakit? 1948-ban, amikor Tildy Zoltánt Rákosiék lemondatták. Sulyokról lehet sok mindent mondani, lehet őt gyenge vagy alkalmatlan figurának tartani, de az fel sem merült, hogy lopott volna vagy konkrét bűncselekményt követett volna el. Arra pedig nincs alkotmányos alap – sem a régi, sem a mostani rendszerben –, hogy valakit egyszerűen azért távolítsanak el, mert forradalmi hevületben éppen útban van.
És ha erre az a válasz, hogy „akkor majd írunk egy törvényt, és lesz rá alap”, az pontosan ugyanaz a voluntarista, erőből jogot gyártó bumfordiság, amit korábban a Fidesznél láttunk. Ugyanaz a logika: van hozzá hatalmam, tehát megcsinálom, aztán majd igazítok hozzá jogot is.
Ráadásul megjegyzem: a köztársasági elnök részéről nem is lenne különösebben célszerű akadékoskodni. Ha folyamatosan keresztbe tenne, a Tisza csak kész kifogást kapna arra, hogy minden problémára azt mondja: „már rég rendben lenne minden, csak ezek itt botot dugnak a küllők közé”.
Hiszem, hogy Orbán Viktor nem volt se bűntelen, se szent.
De hiszem, hogy Isten – miután Hozzá talált – áldásával helyezte az élünkre, és vért izzadva védte, és gyarapította a hazánkat. És védte Európát (önmagától is).
Hunyadi, Dobó és a többi hős előd nagyformátumú mai kiadása, és a hálátlanság (mind a saját honfitárs gyűlölködők, mind európai politikai ellenfelei), csakúgy mint az összes Úr által küldött bűnös-tökéletlen prófétát az üdvtörténetben, elveszejtette.
Majd utólag dicshimnuszokat írnak róla azok, akik most felprédálják.
Nincs új a Nap alatt.
Az aranykor véget ért. A hősök korába léptünk.
Hálát adok Istennek, hogy ennyi szép, békés, áldott évet megadott, hogy Orbán Viktort a kegyelmébe vette, s általa az apostoli Magyarország mai létformáját is.
Most pedig az Úristen segítsen megvédeni a hazánkat!
Részleges idézet a fenti komment végéről:
„….. Hálát adok Istennek, ….., hogy …. kegyelmébe vette,…….”
Ma hajnalban a kegyelem ismét hangsúlyos lett számomra. Gyakorlatom, hogy a velem szembe jövő gondolatokban mindenekelőtt azt keresem, mi vonatkozik abból rám.
A fenti idézet elsősorban Isten iránti hálára indított mert tudom, engem is „kegyelmébe vett”. Ezt követően a Róma 1:4-5 versének üzenete zeng szívemben. Mégpedig az, hogy Krisztusban a kegyelmet többek között a hitben való engedelmességre kaptam:
„Az Isten Fia, aki a Szentlélek szerint hatalmasan kijelentett a halálból való feltámadás által, Jézus Krisztus, a mi Urunk, aki által kegyelmet és apostoli szolgálatot kaptunk a hit engedelmességére minden nép között az ő nevéért,”
„τοῦ ὁρισθέντος υἱοῦ θεοῦ ἐν δυνάμει κατὰ πνεῦμα ἁγιωσύνης ἐξ ἀναστάσεως νεκρῶν, Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ κυρίου ἡμῶν, δι᾽ οὗ ἐλάβομεν χάριν καὶ ἀποστολὴν εἰς ὑπακοὴν πίστεως ἐν πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ,”
A hálát követően, komoly figyelmeztetés ez számomra.
Hangzatos a cím, de nem igaz. Nem Isten döntött, hanem az emberek. Minden embernek van szabadsága és felelőssége.
Kedves Záhonyi György.
M. Péter megérkezett a köztévébe, a dolgozók 75 %- a felállva, ujjongva tapsikolt neki, ( ha nem látom, el sem hiszem )
~ Lehet, hogy azt hiszik, hogy majd az marad alkalmazásban, aki hangosabban tapsikol!?
A dolgozók 75%- a jellemtelen ember.
Bepillantás korszaka ez a néplélekbe. Szerintem, a színvallás, indikátor – kényszerek látvány- sorozata ez a korszak, ahol megmutatkozik, hogy nagyon kevesen vagyunk. Mindig kevesen voltunk és leszünk, még ha a fél ország is kereszténynek ~ keresztény értékrendűnek mutatja, mutatta magát, akkor is kevesen vagyunk.
~ Most majd az LMBTQ mesekönyvet fogják dicsőíteni. ~
Ha megbukik 3év múlva M. Péter, akkor megint keresztények lesznek.
Az Isten megpróbálja a népeket, ilyen oktatási bemutató ez a korszak. Persze csapás is lesz, de az később, ez még csak A bemutató – című rész. A csapás című rész, az később lesz.
1 Iskolapélda: (Róm. 1 )
„Ezért Isten átadta őket vágyaikban a saját szívük szerint”
(Isten döntött, hogy átadja)
2 Ennek oppoziciós párja, amikor az ember hívő, akkor rejtett társalgást folytat az ember az Istennel, a tettek előtt választ is kap, gondolatban. Mindig ad választ az Isten gondolatban.
(Itt is Isten döntött)
Más variáció nincs.
Az „Isten döntött, hogy átadja saját hülyeségére az embert, ez a döntés is Istené.
Válaszol, ez a döntés is Istené.
Más variáció nincs. Ebből a két tipusból áll a társadalom.
Közkeletű vélekedés, hogy mindig az első gondolat a jó gondolat.
Nem, ez nem így működik!
Ellenben:
Az embernek problémás kérdése van és ez felmerül benne, mint probléma. A válasz az Istentől megjön, azonnal, de nagyon azonnal, mint gondolat. Ez lesz az első gondolat.
Az ember elkezd ezután a világ elemeivel, saját- okoskodva kombinálni, hogy ~ mégse lesz jó, ~ mert, ~ talán igy, úgy, amúgy, stb… Ez lesz a második, harmadik… stb. Nyilván, a saját kombináció, emberi okoskodás lesz a torz, eltorzított válasz a problémára.
Az ember gondolatai nem mind a sajátjai, az önmagára felfuvalkodott ateista gondolja mindent sajátnak.
A tragédiáknál egyetlen egy lehetőség van, az Isten szerinti alázat.
Nem fér bele a másokra való mutogatás.
Jólesett a véleményed!
A kommenteket nem mind olvastam.
Volt, aki kifogásolta a címet:
Isten döntött. (Pont!)
Válaszom: „Amit írtam, megírtam”:
Szerintem helyes a címadás.
Valaki idézte Mike Sámuel aznapi igehirdetését. Jelen voltam. –„Hatalomváltás a szívben… A hatalom szeretete vagy a szeretet hatalma”
NE helyettesitsünk be X-et, Y-t vagy Z-t. Akié volt vagy akié lesz a hatalom.
Emiatt – Ádám – minden mondatoddal nem értek egyet, de nyilván, véleményként elfogadom.
Öt nap telt el, ‘zajlanak a dolgok’.
2026.04.16-án a Patriótán meghallgattam O. V-t.
TÁMOGATOM!!! azt a gondolatát, hogy:
MEGÚJULÁSRA van szükségünk.
Véleményem szerint ez mind a kb. 6millió résztvevő szavazóra igaz. Felülvizsgálom, és ahol kell, ott kicserélem a beégett, beidegződött rossz rutinjaimat: metanoia= a gondolkodásmód folyamatos megújítása.
Keresztyénként IS, Isten=az Úr szava iránt nyitottaknak kell lennünk!
NEM elsősorban az ÚJAT keressük, hanem azt a MÁS-t, ami addig számunkra nem volt világos.
Áldásul legyetek, – legyünk!
Nincs új a nap alatt. Rendszerváltás háromezer évvel ezelőtt:
I. Sámuel 8:1-8a
„Amikor megöregedett Sámuel, a fiait tette az ország bíráivá.
Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot.
Összegyűltek azért a nép vezetői, és elmentek Sámuelhez. Ezt mondták neki:
– Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!
.
Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták. És imádkozott Sámuel az Úrhoz. Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek:
– Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem Engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk. Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan Velem cselekedtek…”
Szilágyi József 2026. május 4-hez:
Van bevezető két sor, azután az Igék.
Izráel teokrácia volt akkor,
M.o. ma egy polgári állam.
Vagy az országvezető megöregedett?!
Dehát miért pont a fiai lennének az „örökösök”?! Még a bírák idejében sem így volt.
A királyi házaknál van úgymond öröklés.
Vagy, – idézek: „megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el”.
Nahát ezek, az Ige szerint, nem lehetnek se örökösök, se utódok!
Ma személyeknek, és nem népeknek királya az Úr, – azoknak, akik Őt „nem vetik meg”. Róma8,14:
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai”
Idézet egy kommentből:
„……. M. Péter megérkezett a köztévébe, a dolgozók 75 %- a felállva, ujjongva tapsikolt neki, ( ha nem látom, el sem hiszem ) ……..”
De az is lehet, hogy ők az 1 Tim. 2:1-4 igeversek útmutatását követik, és ezzel az üdvözlési formával fejezték ki, hogy imádkoznak a jövendő kormányfőért is.