Néhány éve hallottam egy vallomásról, ami nagyon megmelengette a szívemet. A vallomás ritka bepillantást enged a huszadik század egyik nagy teológusának a lelkébe. Akinek mond valamit Oscar Cullmann neve, az megérti, hogy miért jelenthet nekem sokat, amit mindjárt leírok. Cullmann lutheránus teológus volt, de református teológián oktatott, és sokat tett az egyházi hagyományok közötti közeledés érdekében. Szembeszállt Rudolf Bultmann egzisztencialista teológiájával és azt hangsúlyozta, hogy a Krisztusban megjelent üdvösség nem pusztán a hívők belső élményvilágában létezik, hanem a...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Szabados Ádám
Lehet őszinte az evangélium hívása, ha Isten nem adja meg mindenkinek a hatékony elhívás kegyelmét is?
Kálvinisták szerint az Újszövetségben kétféle hívást láthatunk. Az egyik az evangélium meghívása, mely Krisztust ajánlja fel a bűnös embereknek (vö. Máté 22,1-4), a másik a Szentlélek belső elhívása, mely előidézi bennünk, bűnösökben az evangélium hívására adott pozitív reakciót (vö. 2 Timóteus 1,9). Az evangélium külső meghívása mindenkinek szól, a Szentlélek belső elhívása csak a választottaké. Az evangélium hívása a lehetőséget adja a megmenekülésre, a Szentlélek hívása a hit kegyelmét ajándékozza a meghívottaknak, hogy éljenek is a lehetőséggel. A külső hívás visszautasítható, a belső...
Mi a különbség az independens és a szeparatista egyháztan között?
Mind független evangéliumi gyülekezetek, mind a létükön megütköző nagyegyházak számára tanulságos lehet röviden szemügyre venni az independens és a szeparatista egyháztan közötti különbséget. Ha máshol nem, történelemórán biztosan hallhattunk az independensekről, akik az angol polgári forradalom idején vezető szerepet töltöttek be Anglia életében. Az 1640-es anti-royalista parlament két befolyásos csoportja az independensek és a presbiteriánusok voltak, közülük kerültek ki végül győztesként az independensek, akik meghatározták a puritanizmus rövid ideig tartó uralmának időszakát. A kor...
Mondhatok néhány pozitív gondolatot az amerikaiakról?
„Ne, légyszi’ ne mondj!” – válaszolnák valószínűleg néhányan, de blogszerzőként most megtehetem, hogy ne figyeljek rájuk. Ők is megtehetik, hogy ezután ne olvassák el a cikkemet. S most, hogy szabadok vagyunk egymás elvárásaitól, elmondom ezt a néhány gondolatot. Az amerikaiakról szóló általánosító megjegyzések olyan gyakoriak Európában, hogy nem is kérdőjelezzük már meg az igazságtartalmukat. Én is azok közé tartozom, akik nem szerették az amerikaiakat. Az elmúlt tíz évben rengeteg keserű megjegyzést tettem a kultúrám amerikanizálódására, kiakadtam az iraki háborúra, megcsömörlöttem a ránk...
Az üdvösségre való kiválasztás személyválogatás?
Egy korábbi bejegyzésben amellett érveltem, hogy az igazság és a kegyelem két külön fogalom. Isten soha nem igazságtalan, de a kegyelme (definíció szerint) szabad: annak adja, akinek akarja. Gyakran felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés: ha Isten szabadon adja (vagy nem adja) a kegyelmét, nem személyválogató? Nem személyválogatás az, ha a kiválasztás oka kizárólag Istenben van? Hogyan lehetne pártatlan Isten, ha azon könyörül, akin akar? Szögezzük le: a Biblia valóban többször és nyomatékosan elítéli a személyválogatást. Az Ószövetség hangsúlyozza, hogy a személyválogatás helytelen (pl. 5Móz...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK