1.1. ISMERTSÉGE. Dietrich Bonhoeffer halálának hatvanadik évfordulóján számos cikk jelent meg a német evangélikus teológusról. Bonhoeffer népszerűsége a Börtönlevelek 1958-as megjelenése óta töretlenül nő. Ismert szereplője volt a német protestáns kereszténység élet-halálharcának a náci Németországban, kivégzése kisebb port kavart külföldön is, de igazán a kereszténység „vallástalan értelmezés”-ének nevezett gondolatkísérlete tette világszerte ismert – és ellentmondásos – teológussá. Mikor barátja, Eberhard Bethge nyilvánosságra hozta Bonhoeffer börtönből írt leveleit, nem sejtette, milyen erőteljes tektonikai mozgásokat indít el vele a kereszténységen belül, és barátja hogyan lesz pillanatokon belül a világ egyik legismertebb teológusa.
Kevés ember mondhatja el, hogy egyaránt tiszteletet vívott ki magának keresztény és nem-keresztény gondolkodók között. Sőt, Bonhoeffert „sajátjának” tekinti a kereszténység liberális, radikális, evangéliumi, neoortodox, ortodox lutheránus, de még az ún. „Isten halott” irányzata is. Személye átjárhatóságot képez a különböző hagyományok között, és ez egyrészt növeli általános ismertségét, másrészt mélyíti a vele kapcsolatos félreértéseket. Bonhoeffer bátorsága, mártírhalála, és különböző korszakaiban megfogalmazott gondolatai inspirációt jelentenek egyrészt azoknak, akik a Krisztusnak való engedelmességet a Biblia tekintélye alatt, gyülekezeti közösségben szeretnék megélni, másrészt azoknak a hagyományos formákból és dogmákból kiábrándult embereknek, akik éppen a gyülekezeti keretek és kegyességi megnyilvánulások hátrahagyásában látják a kereszténység hiteles jövőjét. Bonhoeffert egyaránt szeretik pietista és kontemplatív lelkiségű hívők, de népszerű a posztmodern „emergent” és baloldali radikális keresztények között is. És éppen ez az, ami rendkívül zavarbaejtő Bonhoefferrel kapcsolatban. Vajon mindenki ugyanarról a Bonhoefferről beszél?
1.2. ÉLETE. Mielőtt rátérünk Bonhoeffer „vallástalan kereszténység”-ről szóló gondolatainak kibontására, érdemes néhány dolgot tudnunk magáról az emberről. Bonhoeffer esetében fokozottan igaz, hogy nem érthetjük meg teológiáját az élete nélkül. Minél többet tudunk Bonhoeffer hátteréről, annál tisztábbá válik előttünk az is, amire a tegeli börtönben eljutott. De ez fordítva is igaz: minél inkább kontextusból kiragadva vesszük szemügyre a kereszténység „vallástalan értelmezésé”-ről szóló gondolatait, annál nagyobb eséllyel fogjuk félreérteni azokat.
Bonhoeffer 1906-ban született, felmenői részben arisztokraták, részben nagypolgárok voltak. Apja híres pszichiáterként dolgozott, családja a berlini értelmiség részeként mindig felelősséget érzett a társadalmi és politikai viszonyok alakulásáért. Anyja (aki nyolc gyereknek adott életet) bizonyos értelemben vallásos volt, de a Bonhoeffer család nem gyakorolta a keresztény hitet. Éppen ezért mindenkit meglepett, amikor Dietrich bejelentette, hogy teológiai pályára készül.
Tübingenben, majd Berlinben tanult teológiát. Professzorai (pl. A. von Harnack) többnyire liberális teológusok voltak. Bonhoefferre nagy benyomást gyakorolt ugyanakkor Luther dogmatikája, és Barth is a kereszténység ortodox tanai felé segítette, ez azonban még nem jelentett Istennel való személyes kapcsolatot. Huszonegy évesen (!) megírta doktori disszertációját Sanctorum Communio címmel. Barcelonai és berlini szolgálat után 1930-ban elkészült habilitatiójával (Akt und Sein) is. Hitler hatalomra jutásáig teológiát tanított Berlinben. Ebben az időben jelent meg két jegyzetkötete a krisztológiáról és a Genezis első fejezeteiről.
1933-ban Adolf Hitler lett Németország vezetője. Nemsokára létrejött a náci hatalommal szembenálló Hitvalló Egyház, és 1935-ben a kétéves londoni lelkészségből hazatérő Bonhoeffert kérték fel egyik lelkészképző szemináriuma igazgatójává. Finkenwaldéban töltött két éve alatt sokak számára a bátorság és hiteles kegyesség példája lett. A szeminárium bezárása után Bonhoeffer csatlakozott a német belső ellenálláshoz, és részt vett a Hitler elleni merénylet kitervelésében és lebonyolításában. 1943-ban bebörtönözték, majd két évvel később, a háború vége előtt egy hónappal, Hitler személyes parancsára kivégezték. A „vallástalan kereszténység”-ről szóló teológiája ebben a légkörben született, és csakis ezeknek az eseményeknek a tükrében érthető.
1.3. KERESZTÉNNYÉ VÁLÁSA. 1931-1932 fordulóján történt valami Bonhoefferben, amit barátja és életrajzírója úgy fogalmazott meg, hogy „a teológusból keresztény lett”. Bonhoeffer ritkán beszélt a benne lezajlott változásról, de amikor írt róla, nem rejtette véka alá a jelentőségét: „…valami történt, valami, ami a mai napig megváltoztatta és átformálta az életemet. Életemben először felfedeztem a Bibliát… Gyakran prédikáltam előtte is, sokat láttam az Egyházból, beszéltem és prédikáltam is róla – de nem váltam még kereszténnyé… azelőtt soha nem imádkoztam, vagy csak nagyon keveset. …De aztán a Biblia, és konkrétan a hegyi beszéd, megszabadított ettől. Azóta minden megváltozott. Én egyértelműen megtapasztaltam ezt, és mások számára is nyilvánvaló lett. Jelentős szabadulás volt ez. Világossá vált előttem, hogy Jézus Krisztus szolgájának élete az egyházhoz kötött, és lépésről lépésre derült ki számomra, hogy ez milyen mélyre hatol… Elhívásom egészen világos előttem. Hogy Isten hogyan alakítja, azt nem tudom. Az ösvényt kell követnem. Talán nem lesz túl hosszú az út…”
Bármennyire meghatározó is volt Bonhoeffer sorsában Hitler hatalomra jutása, nem ez tette Bonhoeffert radikális kereszténnyé, hanem az, hogy elfogadta Jézus hívását, és követője lett. Bonhoeffer minden későbbi döntését ebből az első elkötelezettségből vezette le. Akkor sem volt ez másként, amikor a tegeli börtönben a kereszténység vallástalan formájáról elmélkedett. Mégis, mintha 1944-ben újabb törés keletkezett volna Bonhoeffer gondolkodásában.
1.4. ÚJ TEOLÓGIA? Ha valaki olvasta már Bonhoeffertől a Szentek közösségét (Gemeinsames Leben, Life Together), vagy a Követést (Nachfolge, The Cost of Discipleship), az legalább akkora döbbenetet él át a Börtönlevelek olvasásakor, mint Bonhoeffer egykori Finkenwalde-i tanítványai: „Mi történt Bruder Bonhoefferrel?” – kérdezték. „Mi ez az új teológia?” „Mit ért azon, hogy nekünk úgy kell most már élnünk, mintha Isten nem létezne (etsi deus non daretur)?” „Mit ért világias kereszténység alatt?” „És hogy érti azt, hogy a világ nagykorú lett?” „És egyáltalán: mi az, hogy vallástalan kereszténység?”
A következőkben Bonhoeffer késői teológiáját fogom röviden felvázolni. Mielőtt rátérnénk a „vallástalan kereszténység”-re, azt nézzük meg, hogy a Hitler elleni összeesküvésben való részvétel milyen etikai kérdéseket vetett fel a teológus-lelkipásztor számára. Válaszai ugyanis megalapozták tegeli teológiájának irányát.
***
A cikksorozat eredetileg az El Mondo újságban jelent meg 2006-tól.
0 hozzászólás