Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

Az Overton-ablak elmozdítása

Overton-ablaknak a politikaelméletben azt a spektrumot nevezik, amelyen belül egy politikai törekvés elfogadhatónak látszik egy adott időben egy adott politikai közösség számára. Ha egy politikai döntés vagy politikai cél a spektrumon kívül helyezkedik el, az jelentős kockázatot jelent a politikus vagy politikai erő számára, ezért azt szokták nekik tanácsolni, hogy a politikát lehetőleg az ablak népszerű közepéhez igazítsák. A spektrum egyik szélén vannak az elgondolhatatlan döntések, innen haladunk a radikális, az elfogadható, az észszerű, majd a népszerű felé, ahonnan a másik irányba ugyanígy az észszerű, az elfogadható, a radikális, majd az elgondolhatatlan következik. A politikus tevékenysége akkor jár a legkevesebb kockázattal, ha a döntései népszerűek. Az Overton-ablak a társadalom számára elfogadható politikai célok között nyílik, azon kívül alapesetben nem tanácsos mozogni.

bővebben

Miért lett keresztény az ex-muzulmán ateista Ayaan Hirsi Ali?

A Tűzfal podcast huszonötödik részében Ayaan Hirsi Ali ateista emberjogi aktivista meglepő pálfordulásának társadalmi és személyes okairól beszélgetünk. Ali kereszténnyé válásáról ebben a cikkben írtam már korábban. Most alaposabban is kibeszéljük, mi vezette az egyik legismertebb ma élő ateista gondolkodót (Christopher Hitchens mondta róla: „Valószínűleg a valaha élt legfontosabb közéleti értelmiségi, aki Afrikából jött.”) az ateizmus hátrahagyására és a keresztény hit magához ölelésére.

bővebben

Episztemológiai jelentőségű igék (17)

A modern bölcseletben viszonylag ritka, hogy valaki a démonok szerepét hangsúlyozná, az ókorban azonban ez nem volt szokatlan. Szókratész „daimónja” semlegesebbet és pozitívabbat jelentett az akkoriak számára, nagyjából azt, amit az isten szó, de Augusztinusz, aki az Isten városa huszonkét kötetéből legalább kettőt a gonosz démonok munkájának szánt, egyértelműen negatív jelenségként tárgyalja a démonok tevékenységét. Az egyházatya az apostolokra támaszkodott, akik bátran írtak a démoni hatásról a megismerésben, illetve megtévesztésben. A 2Thessz 2,9-12 kapcsán ebben a sorozatban is láttuk már, hogy Pál apostol a tévelygést és a hazugságban való hitet részben a Sátán munkájának tulajdonította, akinek egyik jellemző stratégiája, hogy megcsal és megtéveszt. Pál Timóteusnak szintén erről ír: „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.” (1Tim 4,1-2)

bővebben

A cinikus tragikus vaksága

A cinikus ember arról van meggyőződve, hogy látja a felszín mögötti folyamatokat, és azok mindig rosszabbak, kiábrándítóbbak, alantasabbak, mint amit mások látnak. Ez sok esetben igaznak is bizonyul, sőt a cinizmus mint világlátás is rengeteg ilyen tapasztalatból áll össze azzá a borús, gyanakvó nézőponttá, ahonnan semmi nem az, aminek látszik. A cinikus észreveszi a dicséret mögött a hízelgést, az ajándék mögött az érdeket, a vallás mögött a hatalmat, a politikus mögött a pénzt, a szerelem mögött a libidót, a kultúra mögött a gazdaságot, a szellem mögött az anyagot, az anyag mögött a semmit. A cinikus úgy hiszi, jobban érti a valóságot, mint mindenki más. A cinikust nem realisták és optimisták veszik körbe, hanem naiv és hiszékeny emberek. A cinikus átlát a valóság Patyomkin-falvain, és tudja, hogy ami mögöttük van, az az igazi valóság, és a valóság mindig rosszabb a látványnál. Mindössze egy baj van ezzel a világlátással: a cinikust képtelenné teszi arra, hogy ténylegesen lássa a világot. Ennek pedig egyetlen egyszerű, de a cinikus szempontjából végzetes oka van, amire C. S. Lewis Az emberiség felszámolása című könyvében mutat rá: ha a valóság teljesen átlátszó, akkor egyáltalán nem látható.

bővebben

Jézus forradalmai

Megnéztem a Jesus Revolution c. filmet, amely a 70-es évek elején Chuck Smith kaliforniai gyülekezetében kibontakozó, majd onnan tovább terjedő hippi ébredést mutatja be. A filmben Lonnie Frisbee szerepét az a színész játssza, aki a The Chosen sorozatban Jézust. Ez lehet jó választás, tekintve hogy az ébredés idején Lonnie is úgy nézett ki, mint Jézus, csak visszafelé is elsülhet, ha mostantól Jézusban meg a bohém Lonnie-t látjuk visszaköszönni. De ez most a középpontban lévő mellékszál, és nem esztétikai kritikát akarok írni, hanem egy rövid, személyes reflexiót. Az eredeti történetet jól ismertem, a Costa Mesából induló Jézus-mozgalom közvetve az én életemre is hatott, a film mégis meg tudott lepni és őszintén szólva meg is rázott.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK