Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

Megrendítő könnyek a határon

Nálam különb emberek sokkal áldozatosabban vesznek részt a segítségnyújtásban, szinte szégyellem is, hogy a magam szerepét szóba hozom. De talán mégis helyénvaló, ha megírom a saját közvetlen tapasztalataimat is arról a felfoghatatlanul tragikus helyzetről, ami a szemünk láttára bontakozik ki a háború kezdete óta. Tegnap reggeltől estig az ukrán határnál voltunk fogadni a menekülőket. Néhányan a gyülekezetünkből a Baptista Szeretetszolgálattal vettük fel a kapcsolatot, hogy miben tudunk az anyagiakon túl is segíteni. Azt hallottuk, hogy a határon nagy szükség van logisztikai és egyéb segítségre, ezért oda mentünk. A tiszabecsi iskolában alakítottak ki egy fogadópontot, ahova érkeznek az adományok és a menekültek. Néhányan egészen a határállomáshoz telepedtünk ki egy hosszú asztallal, ahol a beérkező autókba adtunk be italt, élelmet, tisztálkodási szereket, gyerekeknek csokit, bébiételt, pelenkát, esetleg játékot. Még most is csak könnyek között tudok írni arról, amit átéltünk.

bővebben

Istenfélelem és gonoszság

Sokak szerint az istenfélelem a gonoszság egyik fő forrása, mert úgy gondolják, hogy az istenfélelemnek nevezett attitűd végső soron az elnyomó hatalmi struktúrák fenntartását szolgálja. Akik az istenfélelem alapján élnek, akár a legocsmányabb bűnöket is képesek eltakarni vele. Jól ábrázolja ezt A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) c. Hulu sorozat, melynek disztópikus világában Isten nevében tartanak fenn egy rettenetes zsarnokságot, ahol az egyik legkibírhatatlanabb kellék a gonoszságot elfedő kegyes nyelvezet. Ez nem csak képzelt világokban lehet így. Richard Dawkins és Christopher Hitchens vehemens valláskritikáikban a vallásokat tették felelőssé a világban lévő konfliktusokért, háborúkért, erőszakért és elnyomásért, hiszen aki féli Istent, az maga is félelmet terjeszt, és jó eséllyel félelemben tart másokat.

bővebben

Hodász Andrásnak keresztény szeretettel

Kedves Hodász András! Tudom, kapsz mostanában hideget-meleget, de engedd meg, hogy legutóbbi nyilvános megszólalásod kapcsán én is megszólítsalak, mert van néhány kérdésem. Ezt írtad ki az Instagramra: „Hosszú időbe telt, de megértettem, hogy keresztényként kötelességem gyűlölni a melegeket, bevándorlókat, másképp gondolkodókat, de legfőképp a pápát, ezt a demens vénembert, akinek van mersze szeretet hirdetni, ja és persze azokat a papokat, akik ellenzéki politikusokkal szerepelnek egy fényképen.”

bővebben

Marx és Sátán

Döbbenetes könyvet fejeztem be. A szerző Richard Wurmbrand romániai lelkész, aki tizennégy évet töltött kommunista börtönökben. Wurmbrandot Visky András erdélyi drámaírón keresztül szerettem meg. A Fogoly vagyok c. könyvecskében édesapja Wurmbrandról szóló visszaemlékezéseit szabdalta kiváló dramaturgiai érzékkel rövid történetfoszlányokra. Ezekből ismertem meg „Richárd rabbi” szárnyaló szellemét. Az én példányomba András a konyhaasztalukon tréfás üzenetet firkantott, utalva egy beszélgetésünkre: „Ádám! Ez itt egy fölfelé pörgető mókuskerék! Szeretettel, öleléssel: András. 2003. június 12.” Azóta végigolvastam Wurmbrand több könyvét, a Beszédek a magánzárkában-t másodszor is, a Mélységben járattad őket c. életrajzi regényét pedig a feleségemmel olvassuk éppen újra. Régi ismerősként köszöntöm a történeteit. Valóban fölfelé pörgettek. Egy viszont eddig kimaradt: a Marx és Sátán (Stephanus, 1997). Ez az a könyv, ami újdonságként robbant most a lelkembe.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK