Túl vagyunk a választásokon, talán most már kicsit higgadtabban tudunk beszélni néhány dologról. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy-egy választás bináris helyzet (vagy jól, vagy rosszul döntünk), holott az isteni bölcsességnek sokkal több köze van szívbeli indulatokhoz, attitűdökhöz, viselkedésmintákhoz, mint egy iksz berajzolásához egy szavazólapon. A közéletben való helyes forgolódás ugyanúgy része a megszentelődésnek, mint a gyülekezeti élet, és ugyanúgy ügyelnünk kell a szívünkre, mint a családban. Hadd mutassak egyetlen fejezetet a Bibliából, amit majdnem véletlenszerűen választottam ki erre a célra. Menjünk végig mondjuk a Példabeszédek könyve 16. fejezetén, ahol több tucat egyszerű bölcsességgel találkozunk, amelyeknek köze van a közéletben való forgolódáshoz is.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Társadalom
A kereszténységnek köszönhető a genderelmélet?
Különös tény, hogy Tajvant leszámítva kizárólag nyugati keresztény országokban van „melegházasság” és a jogrendbe is beépült genderideológia. Vajon mi ennek az oka? – teszi fel a kérdést Jacob Hoekman holland újságíró június 20-i cikkében[1]. Pusztán a kereszténység hanyatlása és a szekularizáció következménye lenne ez? Vagy magának a kereszténységnek is köze van hozzá? Hoekman Tom Holland angol történészt idézi, aki szerint „a szexuális forradalom erkölcsisége” azért tudott a világnak ezen a részén esélyt kapni, mert a szeretet és az egyenlőség a kereszténység számára kiemelten fontos értékek. Hoekman szerint a keresztények ráadásul mindig többre tartották a lelket a testnél, és a szexuális forradalom is a belső önmeghatározásra helyezi a hangsúlyt. Az LMBT-mozgalom céljainak elutasítását ma sokan úgy értelmezik, hogy az maguknak az LMBT-embereknek az elutasítása, hiszen ők a megélt belső valóságot az identitásuk lényegének tartják. Hoekman szerint ez azt igazolja, hogy nagyon mély jelenséggel van dolgunk, és hogy a szexuális forradalomnak valóban megágyazhatott a nyugati világ keresztény múltja.
Egy keresztény csapatban: az egyik idegenként, a másik otthonra találva
Tegnap elérhetővé vált a teljes beszélgetés Richard Dawkins és Ayaan Hirsi Ali között. Érdemes végignézni. Dawkins – a világ leghíresebb ateistája, ahogy a moderátor nevezi őt – azután kezdeményezte ezt a nyilvános vitát, hogy Ayaan Hirsi Ali tavaly év végén bejelentette: kereszténnyé vált. Dawkinst láthatóan felkavarta Ali váratlan pálfordulása, és az elmúlt hónapokban azzal igyekezett szembesíteni korábbi mentoráltját, hogy ez mennyire ostoba döntés, másrészt hogy Ali valójában nem is lett keresztény, hiszen kereszténynek lenni nem csupán azt jelenti, hogy kiállsz bizonyos civilizációs értékek mellett, vagy hogy vigasztalást merítesz egy tradícióból, hanem azt is, hogy konkrét hittételeket igaznak tartasz. A New York-i Dissident Dialogues Festival keretében megrendezett nyilvános beszélgetésben Dawkins most utánajárhatott, hogy mi is valójában a helyzet Ali keresztény hitével.
Dopaminkereszténység
A Tűzfal podcast harminckettedik részében a dopaminkorszak és a kereszténység kapcsolatából létrejött dopaminkereszténységet tesszük kritikánk tárgyává. Folytatjuk tehát az előző beszélgetést, de most a kereszténységre fókuszálunk, és azt beszéljük át, hogy a szekuláris kor dopaminéhsége hogyan szövi át a hitéletet is. A végén természetesen alternatívát is kínálunk. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is.
Ayaan Hirsi Ali: „A kereszténység a szeretet megszállottja”
Május elején összejött Richard Dawkins és Ayaan Hirsi Ali belengetett beszélgetése. Ennek ugye az adta az apropóját, hogy még tavaly év végén az ateista jogvédő bejelentette, hogy keresztény lett, Dawkins pedig nyílt üzenetben kérdőjelezte meg Ali döntésének bölcsességét, és azt is, hogy egykori mentoráltja valóban kereszténnyé vált volna. Dawkins szerint inkább csak egy haszonelvű döntésről lehet szó, amit akár ő maga is kész bevállalni, ha a nyugati kultúrát kell védeni a woke hordákkal és a muszlim hódítókkal szemben (ez most az én parafrázisom). Dawkins hívta meg Alit és adott neki platformot, hogy megvitassák, amit meg kell vitatniuk. A beszélgetés egyik eredménye az lett, hogy Ayaan megerősítette: valóban keresztény, elhiszi a Krisztusról szóló örömhírt, Dawkins pedig ezt maga is végül elismerte, leszögezve, hogy a keresztény hit azért számára továbbra is zagyva értelmetlenség.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK