Áprily Lajos, erdélyi református költő írja Kálvin, 1535 című versében: „S két szót kiált a bibliás magasság / hogy megkondul belé a végtelen: / Eleve-elrendeltetés az egyik, / s megváltó arcú társa: kegyelem.” Erről a kegyelemről, vagy ennek valamely homályos, emberi leképeződéséről vitatkozunk hetek óta a magyar társadalom formális és informális fórumain, olykor higgadtan, máskor hevesen, néha érvekkel, máskor érzelmekkel. A bicskei pedofilügyben közvetve érintett embertársunknak adott elnöki kegyelem páratlanul mélyen hasított az életünkbe, az országunkba, egyházainkba, barátságainkba, testvéri kapcsolatainkba, és a szóról most minden eszünkbe jut, csak a megváltó arc nem.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Társadalom
Nem kért bocsánatot az áldozatoktól?
Újra és újra azt olvasom (cikkekben, posztokban, és itt meg a facebookon kommentekben is), hogy Balog Zoltán nem kért bocsánatot a gyermekbántalmazás áldozataitól. Nem vagyok a prókátora, a református egyház vezetési kérdéseibe sem dolgom beleszólni, meghallottam azok hangját is, akikben sok sérelem gyűlt fel az elmúlt évek feszültségei és konkrétan a püspökválasztás körülményei kapcsán, de nagyon zavar, hogy a nyilvánosságban megint egy igaztalan vád tapadt meg, amit ráadásul most egészen könnyű megcáfolni. Ezt még szeretném tisztába tenni, részben mert fáraszt, hogy újra és újra meg kell keresnem és be kell idéznem az idevágó mondatot, részben mert ennek okán valami másra is ráirányíthatom a figyelmet.
Nem hitvallásos, hanem politikai helyzet van
Ablonczy Bálint facebook bejegyzésében reformátusként azt írja: hitvallásos helyzet van. „Meg kell tehát szólalni mindenkinek, aki ezt az alapigazságot elfogadja, miután tegnap egy egyházi ad-hoc testület Balog Zoltán püspököt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét szimpátiaszavazáson támogatásáról biztosította. Mindezt azután, hogy Magyarország második legnépesebb egyházának vezetője megerősítette a sajtó korábbi értesüléseit: elnöki kegyelemre ajánlotta K. Endrét, akit a független magyar bíróság jogerősen, mindhárom fokon elítélt a bicskei pedofilperben bűnsegédletért.” A posztot ezrével lájkolták és osztották meg, ami azt mutatja, hogy nagyon sokak belső érzéseivel találkozik. A dolog sürgetését és nyomasztását én is érzékelem, ezért szeretném néhány gondolatomat megosztani.
Kegyelem és népítélet – de mi az igazság?
Az egész országot szíven ütötte az a kegyelmi ügy, amelynek következményeként Novák Katalin köztársasági elnök végül lemondott. Magával a politikai üggyel kapcsolatban csak annyit hadd jegyezzek meg, hogy a politikában kevés méltatlanabb és igazságtalanabb dolgot láttam annál, mint hogy pont Novák Katalinra csavarodott hínárként egy ilyen ügy, és éppen őt húzta a mélybe, akinek az egész karaktere és politikai tevékenysége ellentétes a gyermekek bántalmazásával vagy annak takargatásával. Egyszerűen nem hihető, hogy éppen ő akarna asszisztálni pedofíliához, ehhez a valóban undorító és súlyos bűnhöz. Valami mélyen hazug és elméretezett ebben a történetben akkor is, ha hibázott. Az, hogy a New York Times aztán úgy keretezte az ügyet, hogy a magyar köztársasági elnök a keresztény családmodell híveként valami „szexbotrányba” bukott bele, különösen kiábrándító annak, aki szereti az igazságot.
Az Overton-ablak elmozdítása
Overton-ablaknak a politikaelméletben azt a spektrumot nevezik, amelyen belül egy politikai törekvés elfogadhatónak látszik egy adott időben egy adott politikai közösség számára. Ha egy politikai döntés vagy politikai cél a spektrumon kívül helyezkedik el, az jelentős kockázatot jelent a politikus vagy politikai erő számára, ezért azt szokták nekik tanácsolni, hogy a politikát lehetőleg az ablak népszerű közepéhez igazítsák. A spektrum egyik szélén vannak az elgondolhatatlan döntések, innen haladunk a radikális, az elfogadható, az észszerű, majd a népszerű felé, ahonnan a másik irányba ugyanígy az észszerű, az elfogadható, a radikális, majd az elgondolhatatlan következik. A politikus tevékenysége akkor jár a legkevesebb kockázattal, ha a döntései népszerűek. Az Overton-ablak a társadalom számára elfogadható politikai célok között nyílik, azon kívül alapesetben nem tanácsos mozogni.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK