Nagy Károly Zsolt rólam szóló facebook bejegyzése alatt (amit Tóth Sára megosztott) találkoztam ezzel a kedves kis gyöngyszemmel. „Hogy mondtad egyszer?” – kérdezi a kommentelő a szerzőt. „Szabados azóta fundamentalista, amióta befogadták maguk közé.” Ez a gondolatmenet találgatásnak egész kreatív, nekem például nem jutott volna eszembe. Izgalmas, hogy ezek szerint megint fundamentalista lettem, ráadásul azóta, hogy befogadtak ők, a fundamentalisták. Bár őszintén nem tudom, mire utalhat a kedves kommentelő (vagy Nagy Károly Zsolt, akitől ezt hallotta), de mosolyt csalt az arcomra, és lehetőséget ad arra, hogy bemásoljam egy tavalyi cikkem idevágó részletét, amely arról szól, hogy hol is kezdődik a fundamentalizmus. A cikket akkor írtam, amikor (a Tóth Sárával is nemrég a Felszabtér Anti-fundamentalizmus rovatában interjút készítő) Monostori Tibor már a neoortodox Karl Barth-ot is fundamentalistának nevezte, valamint videóban listázta a tíz legjelentősebb magyarországi fundamentalistát (a tizedik helytől az első helyig: Pocsaji Miklós, Somody Imre, Köntös László, Szeverényi János, Bagdy Emőke, Vágvölgyi Gergely, Kulifai Máté, Márkus Tamás, Szilvay Gergely, Bese Gergő, Szabados Ádám, Németh Sándor, Balog Zoltán, Veres András, Megadja Gábor). Íme az akkori cikkem részlete:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Elmélkedések
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (13) – Tiszta és tisztátalan
„Ez a gyapjú- vagy lenruhán, vásznon, szöveten vagy bármilyen bőrholmin levő poklos kiütés törvénye; ennek alapján kell tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani.” (3Móz 13,59)
A fejezet nagy gonddal részletezi, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a tisztátalanságot okozó fertőzést attól, ami nem az. Táhér (טָהֵר): tisztának lenni. Tamé (טָמֵא): tisztátalanná válni. A különbségtétel a Tóra szerint elengedhetetlen, hiszen a Király lakhelyéről van szó, ahol a tisztátalan nem érintkezhet a szenttel, csak gondos tisztulási szertartások után. Minden izráelinek emlékeznie kellett a tisztaság fontosságára, hogy ne felejtsék el: maga a Szent lakik közöttük.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (12) – Szülés utáni elkülönítés
„Mondd meg Izráel fiainak: Ha egy asszony teherbe esik, és fiút szül, tisztátalan lesz hét napig, ugyanolyan tisztátalan, mint a havi tisztulása idején.” (3Móz 12,2)
Miért lett az asszony tisztátalanná a szülése után? A szaporodás Isten parancsa volt, a gyermek pedig ajándék, tehát a szülés önmagában nem indokolta a megtisztulást. Az ok minden bizonnyal az volt, hogy a szülés során az asszony sok vért vesztett, és a Tóra szerint a testből távozó folyadékok tisztátalanná tették az embert. Ez volt a menstruáció okozta tisztátalanság oka is. A szülés e tekintetben olyan volt, mint a menstruáció, amikor napokon át sok vér távozik a nők testéből.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (11) – Elválasztva
„Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek: mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle kisebb állattal, amely a földön mászik! Mert én vagyok az ÚR, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Móz 11,44-45)
Isten szentsége és saját szentségük a két legfőbb oka annak, hogy Izráel fiai nem ehettek meg mindenféle állatot. „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” Kádós áni (קָד֖וֹשׁ אָ֑נִי), vehajítám kedásím (וִהְיִיתֶ֣ם קְדֹשִׁ֔ים). Szent vagyok, ti is legyetek szentek! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná azzal, hogy tisztátalan állatot esztek!
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (10) – Tragédia a szentek szentjében
„Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt.” (3Móz 10,2)
Alighogy felállt az ároni papság, és az áldozati rendszer, amely lehetővé tette, hogy a szent Isten Izrael népe között lakhasson, váratlan tragédia történt. Áron két fia, Nádáb és a Abíhú „idegen tüzet” (אֵשׁ זָרָה) vittek be a legszentebb helyre, az ÚR pedig halállal sújtotta őket. Valószínűleg arról lehetett szó, hogy nem a megfelelő időben, nem a megfelelő áldozatot vitték, és illetéktelenül egészen a szentek szentjébe, Isten tróntermében hatoltak be, amire nem volt felhatalmazásuk.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK