Napról napra több volt testén a folt,
bár igen hiú és kevély hadvezér,
az arám sereg parancsnoka volt.
Győzelmeit hős dalokba szedték,
pirultak a lányok a háta mögött,
Damaszkusz hárfái ünnepelték.
Még Izráel is miatta nyögött,
mert Jáhve Arámot támogatta meg,
nem akikkel szövetséget kötött.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Elmélkedések
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (40) – Ahogyan megparancsolta az ÚR
„Mózes így járt el: mindenben úgy járt el, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.” (2Móz 40,16)
A héber szöveget olvasva írom ezeket a reggeli elmélkedéseket, és most elértem Mózes második könyvének a végéhez. A fejezet visszatérő mondata: „ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek”. Khááser civvá Ádonáj et-Mose. (כַּאֲשֶׁ֛ר צִוָּ֥ה יְהוָ֖ה אֶת־מֹשֶֽׁה). Ez a mondat hangzik el a 16., 19., 21., 23,, 25., 27., 29. és 32. versekben. Mózesnek mindent úgy kellett elkészíteni, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (39) – Szentség az ÚRnak
„Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá, ahogy a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az ÚR szent tulajdona!” (2Móz 39,30)
A főpap fejdísze teljesen egyértelművé tette, hogy Áron és utódai az Úrhoz tartoztak. Kódes l’Ádonáj (קֹ֖דֶשׁ לַיהוָֽה). Szentség az ÚRnak. Az ÚRnak szentelt. Az ÚR szent tulajdona. A főpap JHVH számára volt elkülönítve, hozzá tartozott. A homlokdíszt kék bíbor zsinórra fűzve rákötötték a süveg elejére, hogy minden izráeli észrevegye. Úgy kellett minden izráelinek a főpapra tekintenie, mint Isten tulajdonára.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (38) – A tükrök
„Elkészítette a rézmedencét meg rézből egy állványt is hozzá azoknak az asszonyoknak a fémtükreiből, akik a kijelentés sátrának bejáratánál szolgáltak.” (2Móz 38,8)
Micsoda képe ez annak, hogy lemondunk az embereknek való tetszeni akarásról! Ezek az asszonyok a tükreiket hozták el Istennek. Istennek akartak tetszeni, nem embereknek. Legértékesebb kincsüket adták neki: azt, ami szépségüket tükrözte.
A tiltott fa két világot választ el egymástól
David Hume óta sokan beszélnek az „is-ought” dilemmáról, vagyis arról a bölcseleti problémáról, hogy a puszta létezésből nem lehet etikai parancsot levezetni. Ha a természet önmagában van, akkor az önmagában jó, de legalábbis nem tudhatjuk, hogy jó-e vagy rossz. A tiltott fa olyan világot nyit meg, amelyben nem létezik ez a dilemma. A bibliai teremtéstörténetben Isten eltiltotta az embert a jó és rossz tudásának fájától. Akár szimbolikus, akár konkrét ez a fa, az egyszerű mozzanat, hogy a természetben megjelenik a tiltás, új dimenzióba helyezi magát a természetet. A tiltás a természetfeletti...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK