Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Spiritualitás

Tudjátok, miért mosolygok?

„A kezünket hátul megkötözték... ételt hoztak nekünk, úgy kellett felnyalnunk, mint ahogy a kutyák csinálják... nem használhattuk a kezünket... az emberi testnek sokféle szüksége van... a kezünk hátra volt kötve éjjel-nappal... de ki tudná megkötözni az ember lelkét? A lélek felszállhat az Úrhoz... még fel sem kell szállnia, hiszen az Úr mindenütt jelen van... A kommunisták rengeteg keresztényt megöltek... milliókat öltek meg... megpróbáltak megölni bennünket... Mekkora ostobaság! Ők csak testeket tudnak megölni. Mi nem testek vagyunk, hanem szellemek, a szellemet pedig nem tudják megölni....

bővebben

Fájdalom és derű: R. C. Sproul Jr. felesége és lánya haláláról

Két területe van a keresztény életnek, melyről ritkán és csak nagy félelemmel beszélek. Az egyik a gyermeknevelés, a másik a szenvedés. A félelmem mindkét esetben ugyanaz: félek, nem tudok a témához hitelesen hozzászólni. Ez más kérdéseknél is gátolhatna, de valahogy ez a két terület az, ahol a hiteltelenségtől félve az átlagosnál bátortalanabb vagyok. Ha a gyermeknevelésről beszélek, azt kockáztatom, hogy saját gyermekeim lesznek élő cáfolatai annak, amit képviselek. Nagyszerű fiaim vannak, de ezt a terhelést nem biztos, hogy elbírják. Mármint nem ők, hanem az én nevelésem, amit a valóság...

bővebben

Ereklyék a Nílus mélyéről?

Kedves barátaim egy doboz ereklyét hoztak nekem Amerikából. Az impozáns gyűjtemény huszonhét darabból áll, és nem más, mint Keil és Delitzsch teljes angol nyelvű kommentársorozata az Ószövetségről, az 1959-es kiadás. Igen, ez egy protestáns ereklye. A két német teológus bibliamagyarázatai önmagukban is nagy értéket jelentenek, az orientalista Carl Friedrich Keil és a zsidó származású Franz Delitzsch filológiai-teológiai munkája a 19. századi konzervatív bibliakutatás egyik legszebb gyöngyszeme. Régóta vágytam rá, nagy öröm, hogy a kezemben tarthatom. Ezek a könyvek azonban különös emlékeket...

bővebben

Lawndale

Lawndale Community Church a neve annak a gyülekezetnek, melyet 1978-ban egy Wayne Gordon nevű fehér ember plántált Chicago egyik fekete negyedében. Azt ígértem, hogy róluk írok még pár sort. Mostani amerikai utamon sok érdekes gyülekezetet láttam, de kétségkívül ez a közösség tette rám a legerőteljesebb benyomást. Nyilván ez a gyülekezet sem hibátlan (ezt ők ismernék el először), de valamit nagyon jól csinálnak, mert gyönyörű dolgok bontakoznak ki a szolgálatukban. Amit köztük tapasztaltam, az valódi kereszténység. Nem a külsőségek – a fekete kultúra, a ritmikus tánc, a hangos ámenezés vagy...

bővebben

Magyarország mediterrán…

Bár az előbb Sytkával még elkommentelgettem, ebben a pokoli hőségben sem további kommentelésre, sem egy normális cikk megírására nincs több agyi kapacitásom. Olvadnak az agytekervényeim, az időeltolódással is küszködöm (apropó, hazajöttem végre Amerikából), a lakásunk hőcsapdaként funkcionál, embertelen itt a meleg. Az egyetlen menedék most a TESCO és a Penny, de nem vásárolhatok egész álló nap, úgyhogy irány a Balaton! (Szerencsére az is közel van, ilyenkor jó veszpréminek lenni.) Minden olvasómnak azt kívánom, hogy valahogy élje túl ezt a hetet, aztán néhány nap múlva újra...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK