Nem tudtam olyan gyorsan jegyzetelni Andrea szavait, hogy mindent szó szerint visszaadhatnék, de megpróbálom a jegyzeteimből és az emlékeimből rekonstruálni néhány gondolatát. Azért nem nehéz, mert a szívembe égtek. Andrea Minichiello Williams brit ügyvéd, a Christian Concern szervezet alapítója és a Christian Legal Centre igazgatója. Számos youtube videóban látni őt, ahogy az LMBTQ-lobbistákkal szemben áll ki a legkisebbek jogaiért. Néhány napja az IFTCC nemzetközi konferenciáján hallgattam őt, ahol szenvedélyes előadást tartott arról, hogy a genderideológia pár évtized alatt hogyan formálta az Egyesült Királyság jogrendjét a maga képére, és mit tehetnek azok az országok, amelyek még nem adták meg magukat ennek az ideológiai gólemnek. Megrázó volt hallgatni őt. És nem is csak megrázó, hanem megszégyenítő, elborzasztó, de egyben hihetetlenül inspiráló is.
Andrea Williams mesélt a fordulópontokról, amikor lényeges kulturális változásokat kodifikáltak a brit jogrendben, és hogy aztán maga a jogi kodifikáció hogyan adott újabb és újabb löketet a kulturális változásoknak. Ő maga ügyvédként évtizedek óta figyelmeztet ezeknek a jogi változásoknak a hatására, de csak most, az elmúlt néhány évben vált nyilvánvalóvá, hogy mennyire igaza volt. Most viszont már késő. A pusztítás megtörtént, és még nem is látszik, mennyire mély lesz a „nyúl ürege”. Andrea mesélt a nyelv területén zajló hadviselésről, ami szintén hozzájárult a társadalom immunrendszerének széteséséhez. Egy példa erre az, ahogy annak idején tudatosan kezdték a médiában „partnernek” hívni a férjet és a feleséget, hogy aztán ugyanezt az azonos neműek kapcsolatában is használják, egyenrangúvá téve a kétféle kapcsolatot, ami megágyazott a „melegházasság” gondolatának elfogadtatásához is. (Erről a nyelvi relativizálásról egyébként én is írtam néhány éve itt.)
Mesélt arról is, hogy a brit jogalkalmazási gyakorlatban hogyan váltak megkerülhetetlenné az LMBTQ-lobbi aktivistái, hogyan kerültek be az oktatási minisztérium programjaiba a genderideológia anyagai, az örökbefogadásnál hogyan preferálja a gyakorlat most már az azonos nemű párokat a heteroszexuális szülőkkel szemben (különösen, ha utóbbiak konzervatív keresztények), hogyan szégyenítik meg azokat a szülőket, akik ellenzik a gyermekeik szexualizálását, és hogyan ünneplik azokat a szülőket, akik támogatják fiuk kasztrálását vagy kislányuk nemváltó programját. Andrea mesélt arról a fekete kislányról, aki egy videóban szerepelt, és arról számolt be, hogy osztálytársait hogyan zavarják össze az iskolába vitt érzékenyítő programok, hogy akik korábban teljesen stabilak voltak nemi identitásukban, azok tömegesen kérdőjelezzék meg, hogy fiúk vagy lányok. A fekete kislányt kiközösítették, megszégyenítették, el kellett vinni egy másik iskolába. Ahogy sok más diákot is, mert már a gyermekek lelkéért (és testéért!) küzdenek, sokszor már csak a sajátjaikért.
Andrea újból és újból kiszólt hozzánk, akikről tudta, hogy Közép-Európából vagyunk. Itt most a jegyzeteimre támaszkodom, ahova ilyeneket firkantottam (pötyögtem be): „Ha olyan országból vagytok, ahol még nem jutott a folyamat messzire, álljatok szilárdan és álljatok ellen a trendnek most!” „Szükségünk van rátok! Magyarország, Lengyelország, Közép-Európa! Szükségünk van arra, hogy erősek legyetek. Értünk is, a Nyugatért, Nagy-Britanniáért! Ha elbuktok, mi is veszítünk!” „Ellenállni ennek a trendnek könyörületes, irgalmas, gyöngéd, jó, törődő dolog. A gyermekek védelméért kiállni jó, irgalmas, szeretetteljes dolog!” „Ne engedjétek, hogy pénzzel zsaroljanak benneteket! Ha beadjátok a derekatokat, sokkal többet veszítetek, mint a pénz.” „Tanuljatok a mi példánkból! Most kell megállítanotok a folyamatokat!”
(Zárójelben: a konferencia külföldi résztvevői közül többen is mondták nekem, mennyire nagy reményt ad nekik, hogy Magyarország és Lengyelország ellenáll a genderideológia nyomásának. Ezt más konferenciákon is tapasztaltam nyugati és északi keresztények részéről. Ők már a puha elnyomás fázisában vannak, ahol a börtön fenyegetése sem távoli valóság. Nekik már az erőt ad, hogy nem tudott mindenhol győzni ez az eszmerendszer. Olyan volt ezeket a nyugati keresztényeket hallgatni, amilyen a 40-es évek végén lehetett nyugati keresztényeknek, akik a vasfüggöny mögött lévő hívők egyre szorítóbb helyzetéről hallottak. Ahogy nekünk akkor, most nekik van legalább egy régió, amin gondolatban megvethetik a lábukat a csendes ellenálláshoz.)
A bátor brit hölgy elmondta, hogy ők most már azon dolgoznak, hogy minél több gyermeket mentsenek ki az állami oktatásból. Keresztény iskolákat hoznak létre, egy ilyenbe sikerült átvinniük azt a fekete kislányt is, aki az érzékenyítés hatásairól mesélt és ezért meghurcolták. Az LMBTQ-lobbi évtizedes kitartó munkája következtében ma a hivatalos brit oktatási anyagok közé tartoznak olyan mesekönyvek, mint amilyen a Meseország mindenkié, csak abból legalább tíz különböző változat. Ezeket használniuk kell az oktatóknak. Volt egy tanítónő, aki nem akarta felolvasni a gyerekeknek a két anyukáról szóló érzékenyítő mesét. Berendelték az irodába, megfeddték és azonnal ki is rúgták. Ez ma a brit valóság. Ezért hoznak létre keresztény iskolákat. Mikor mondtuk neki, hogy ezt addig tudják csak csinálni, amíg van jog a szabad iskolaválasztásra (a szocializmusban ilyen nálunk nem volt, ahogy Amerikában is ezt a jogot akarják elvenni a progresszívek), azt válaszolta: „Jöjjenek, és zárják be! Jöjjenek nyugodtan. Először megmutatjuk a sajtónak, milyen boldogok nálunk a gyermekek, majd létrehozunk új iskolákat. Ezt a mozgalmat nem lehet megállítani!”
Andrea Williams mondott mást is, és az kevésbé volt optimista. Szóba hozta a keresztény egyházak és szervezetek viselkedését. „Ha azt gondoljátok, hogy elég csendben lennetek és majd elmegy ez az egész, tévedtek. Nyugaton ezt csinálta sok keresztény. Ha valamit ma már biztosan tudunk, az az, hogy ez a stratégia tökéletes kudarcot vallott.” Andrea megemlítette a Canterbury érseket, aki amióta hivatalban van, nem tudott egyetlen egyenes mondatot sem mondani arról, hogy mi a véleménye az azonos neműek kapcsolatáról. Valószínűleg fél. (Nekünk is voltak ilyen vezetőink a kommunizmus idején, ezért ezt könnyen el tudom képzelni.) De sok karizmatikus gyülekezet sem foglal állást világosan és félreérthetetlenül, és ez éles kontrasztban áll az LMBTQ-aktivisták bátor kiállásával. Keresztény szervezetek hallgatnak. Ez különösen nehéz azoknak (mint Andrea), akik a jogi küzdelmeket vívják a gyermekekért. Az ügyvédnő egy ponton odaszólt a norvég YWAM teremben lévő vezetőjének: „Világossá kell tennetek nektek is a YWAM álláspontját!” (Ugyanezt gondolom némely magyar szervezetről én is.)
Ott ült mellettem egy testes, egyiptomi muszlim teológus, aki Londonban él és annyira borzasztónak látja a genderideológia rombolását, hogy szövetségesként tekint ránk, keresztényekre, illetve mindazokra, akik ellenállnak ennek az eszmerendszernek. Szégyenkezve hallgattam, amit Andrea rólunk, keresztényekről, és az évtizedes gyávaságunkról és ostoba konfliktuskerülésünkről mondott. (Ugye, nem lehet, hogy a muzulmánok tisztábban beszélnek a család fontosságáról és a gyermekek védelméről, mint mi, Krisztus-követők?!) De akkor égett igazán az arcom a muszlim vezető előtt, amikor Andrea rámutatott a kereszténység egyik legsúlyosabb problémájára. „Tudjátok, mi az egyik oka annak, hogy sok keresztény nem szólal meg az LMBTQ-témákban? A pornográfia. A helyzet ugyanis az, hogy a keresztények közül is rengetegen foglyai a pornográfiának, és tele vannak emiatt szégyennel. Nem mernek felszólalni, mert nem tiszták.”
Ezt egy ideje én is így gondolom, így gyanítom, csak nem mertem volna kimondani. Ő kimondta. „Törekednünk kell a tisztaságra, hogy bátran szólhassunk!” Nem vádlón mondta ezt, nem azért, hogy lenyomja a férfiakat, nem azért, hogy megszégyenítsen, hanem inkább úgy, mint egy női hadvezér, amikor nincsenek a sereg élén bátor férfiak. Andreát egy Debórának láttam a Bárákok között. „Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Miért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain.” (Bír 5,15b-18)
Gondolkodtam, hogy elmeséljem-e ezt az egészet, mert tudom, sokan már így is haragszanak rám, amiért rendszeresen írok az LMBTQ-ideológiáról. De szinte égeti a szívemet Andrea Williams kiáltása. „Miért vannak csendben a keresztények? Miért nem látható a keresztények kiállása? Miért nem állunk ki határozottabban a kicsinyekért?” A gyávák nem csak hogy nincsenek hasznára a jó ügyeknek, de félő, hogy az Isten országába sem mennek be (vö. Jel 21,8). Rod Drehernek igaza van, amikor azt hangsúlyozza, hogy az egyháznak először önmagában kell rendet tennie, hogy hiteles legyen a szava a társadalomban. De ha saját tisztátalanságunk miatt nem állunk ki a kicsinyekért, az menthetetlen. Engem mélyen felkavartak Andrea Williams szavai. Titeket?
Nem új dolog sajnos, de a keresztény ismerőseim nagy része még most sem veszi elég komolyan ezt a veszélyt. Hiába küldöm nekik a kinti felháborító eseteket, valamiért azt gondolják, ez majd megáll a határon. Hát nem fog, sőt, már itt is van! Multis ismerősömnek már most kötelező „érzékenyítő” képzésre kell járnia, vigyáznia kire-milyen névmással referál, és ez csak a kezdet.
Kedves Àdàm! Én személyesen nagy örömmel olvasom e- fajta ìràsaidat…igy tovàbb…
Két gondolatom van ezzel kapcsolatban.
1. A szálka-gerenda dolog szerintem sokszor megnehezíti az igazságért való kiállást (nem csak ebben a témában). Tudjuk, hogy magunknak is van min dologozni, ezért nem érezzük magunkat megfelelő vagy alkalmas „tükörnek”. (Általánosítottam, de egyértelműen magamról is beszélek.)
2. Alapvetően nem vagyok egy konfliktus felvállaló típus, mert inkább ráérzek igazságokra. Egy ideig el tudok menni a vitákban, de soha nem leszek olyan szinten apologéta, mint akinek erre van ajándéka. Emiatt inkább kerülöm az ilyen helyzeteket. De mondjuk, ha erőt vennék magamon és beleállnék, akkor szerinted hol kellene? Nem olyan helyen dolgozom, ahol ez téma. (A sarokra meg nem tervezem kiállni egy hangszóróval.) Szóval, „mit tegyünk, atyámfiai, férfiak”? 🙂
HJudit,
nagyon jó a kérdésed. Szerintem mindenkinek a lehetőségei és képességei szerint van dolga. Amikor egy ember, mint Andrea Williams, kiáll és felszólal, sokszor már az is nagyon sok erőt ad neki, ha tudja, hogy mögötte állnak a hívők és nem fogják hátba támadni. Ezer és ezer hajszálrepedés van, ahol a víz terjed. Ilyen lehet egy lájk, egy megosztás, egy beszélgetésben egy bólintás vagy annak hiánya, elejtett mondatok, egy ima, egy apró gesztus, egy nonverbális kérdőjel vagy felkiáltójel, egy történet kommentár nélküli elmesélése, de akár kommentárral is, érzések megosztása, bölcsen leadott szavazat, megértő odafigyelés, egyértelmű állásfoglalás, nyilatkozat aláírása, igehirdetőknek feltett kérdés vagy visszajelzés, könyv elolvasása és ajánlása, cikkek továbbküldése, imakör a bátrakért, bátorítás megírása vagy elmondása annak, aki nyíltan kiáll és célkeresztbe teszi magát, stb. stb. Rengeteg lehetőség van a passzivitáson kívül. De nagyon egyetértek az első pontoddal: ki kell vennünk a saját szemünkből a gerendát. Akár naponta.
Köszönöm, Pali, a bátorításodat!
Én is bátorítják Ádám,szívesen veszem a kiallasodat,harcodat az ellenség ellen. Ki ha nem mi álljunk ki az igazság mellett?
Akit zavar az politika, kérem az alábbit ugorja át – azért merek mégis politizálni egy picit, mert a téma nehezen választható el, különösen ha arról gondolkodunk, hogy nekünk, közép-európaiaknak mit kellene tennünk . 🙂
Én továbbra is azt gondolom, hogy az Ádám által (nagyon helyesen) feszegetett kérdések elsődleges szempontot kell, hogy jelentsenek a következő választás során a keresztények számára. Az egyéni viszonyulás és helyes kommunikáció mellett ez az a pont, ahol érdemben és világosan ki tudunk állni valamilyen politika mellett vagy ellen. Értem a mostani „keresztény” névvel sok esetben visszaélő kurzus ezernyi problémáját (bár ma már az is erény, hogy egyáltalán valaki meri a „keresztény” szót kiejteni pozitív kontextusban – pl. egy BBC vagy CNN interjúban), azonban mégis, a szabadságunkról és a következő generációról van szó, valamint nemzetközi kitekintésben arról, hogy az EU-ban ill. általában nyugaton (amihez ugyan perifériális módon, de Magyarország és Kelet-Közép-Európa is tartozik) végleg elbukik-e az ellenállás a gender és melegügyben, vagy sem. Emellett nagy valószínűséggel az is a tét, hogy az EU birodalmi újjászervezése előtt marad-e még bármi belső akadály, vagy sem (ez a két kérdés szerintem összefügg, a Brüsszel által látványosan preferált/követelt erkölcsi világkép ennek a felemelkedő rendszernek a karakterét világossá teszi). Ha Magyarország kapitulál, akkor az mindenki számára csapás, aki visszatartaná a káros folyamatokat. Az a helyzet, hogy az EU-ban (akár őszintén, akár politikus módjára) Orbán Viktor jelenleg kulcsember az ellenállás tekintetében. Bármennyire is kellemetlen ez sokak számára, ezt figyelembe kell venni. Nem lehetünk önzők és nem nézhetünk arra, hogy vajon az EU milyen szavazatért cserébe ad-e majd pénzt, ill. hogy végre jófiúk lehetünk-e egy picit, vagy sem. Szomorú és káros, ami a „NER” címszó alatt megy az országban (ez OV felelőssége is), sok ember gátlástalansága joggal irritálja az embereket – azonban ha erre válaszul mi, keresztények olyan politikai erőt segítünk hatalomba, amely nem fogja tudni (ill. nem is akarja) útját állni ezeknek az ideológiáknak, akkor a bajt csak megsokszorozzuk és szerintem történelmi hibát vétünk.
MZP színrelépése talán árnyalja ezt a kérdést, bár ezzel a pártszövetséggel a háta mögött ill. azzal a felfogással amit – ha jól értem (bár még remélem, hogy félreértem) – képvisel, nem lettem semmivel sem nyugodtabb (ha jól sikerült eddig megértenem, szekuláris állam alatt azt érti, hogy „egyenlő jogokat” kell biztosítani abortusz, meleg és talán gender ügyben – nem világos, hogy itt most a magzat élethez való jogára gondol-e, vagy a hívők lelkiismereti szabadságára – ez a pozitív olvasat -, de attól tartok, inkább arról van szó, hogy az ezekkel kapcsolatos egyéni ellenérzés a vallásos ember magánügye, amelyet ugyan tiszteletben kell tartani és amiben talán ő maga is osztozik – de a szekuláris állam törvényei szintjén ez nem mérvadó ill. nem is állítható még csak normaként ill. iránytűként sem a jogalkotás ill. a társadalom elé – ez viszont így gyakorlatilag az egyértelműen rossz irányba fejlődő „új moralitást” helyezi normaalkotó szerepbe).
Kedves Ádám!
Köszönöm az inspiráló írást. Én is bátorítani szeretnélek, hogy csak így tovább. Kell ezzel a témával foglalkozni, mert Hannibál már a kapuk előtt van idehaza is.
Péter
Kedves Steve!
Egyetértek veled. Az a jelenlegi demokratikus rendszerben egyértelműen kifejezi egy értékrend melletti kiállásunkat, hogy mire voksolunk. Meggyőződésem, hogy keresztyénként nem szavazhatunk olyan formációra, amely a házasság és a család újradefiniálását hirdeti akár hangosan, akár lopva.
Péter
jobbagyp:
Én sajnos nyugodt lelkiismerettel Fideszre se tudnék szavazni, csak azért mert felvették a keresztény matricát és ezt hangoztatják, mert eközben tudjuk jól, hogy képmutatás az egész és kizárólag csak a lopás, hazugság, korrupcióról szól minden náluk.
És igen a másik oldalra se tudnék szavazni az általad leírtak miatt. Egy hívő ember szerintem nem választhatja a nyíltan ateista, istentagadó bal oldalt.
Emiatt én már 2010 óra nem szavazok és nem adom a nevem ehhez a mocskos politikához. Az egész sajnos a gonosz játszótere és szinháza, én úgy döntöttem, hogy ebben nem veszek részt. Nem kell a gonosz segítsége, nem a politikától, pártoktól kérek segítséget stb.
Isten enélkül is képes megtartani ha akar és segíteni bármiben, amiben akar.
Ámen 🙂
Elkeseredve látom egyházaink megalkuvásait e területen. Némelyek gyülekezeti képviseletben bátorító transzparensekkel vonulgatnak a prid-on.
Amikor szót emelünk ez ellen, gyülekezeti presbiterek mondanak bennünket gyűlölködőnek. Keresztény könyvesboltban árulják az érzékenyítő mesekönyvet. Kereszténynek mondott teológusok harcolnak az úgynevezett „meleg jogokért.” (Perintfalvi..) Magyar protestáns teológián kitüntetést nyújtanak át annak a német teológusnak,(EKD) aki azt hirdeti: a reformációval és a Szentírással nincs ellentétben az egyneműek házassága. Szó nélkül tűrik evangéliumi gyülekezetekben a házasság nélküli élettársi kapcsolatokat. Nyugodtan lehet így úrvacsorázni. Szomorúan látom, hogy egyházaink vezetői ugyan látják a genderideólógia ördögi voltát, de véleményük nem publikus , csak szűk körben ismerjük azt. A mind liberálisabbá váló teológiai iskoláink is sárosak, mert a kikerülő fiatal lelkészeink jelentős része liberális eszmékkel jön a gyülekezeti szolgálatba. A progresszív teológia mindinkább megjelenik a médiában, viszont a konzervatív, biblikus nézetek mind bátortalanabbul. (Félve az elmarasztaló reakcióktól. (Magam már régen ez miatt maradi, tudatlan, gyűlölködő vagyok. Utóbb már egy testvér közvetve szélhámosnak is nevezett.)
Jó lenne eszmélni, nem alkudni, megtenni mindazt amit helyünkön megtehetünk gyermekeinkért, fiataljainkért, az emberekért, Isten Országának igazságáért.
Zsoltárok 51:12-15
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem,
és az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne dobj el arcod elől,
Szent Lelkedet ne vedd el tőlem!
Vidámíts meg újra szabadításoddal,
támogass, hogy lelkem készséges legyen,
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket,
és a vétkesek megtérjenek Hozzád.”
Miklós, egyetértek veled és elszomorító az egész. De talán itt az ideje feltenni a kérdést, hogy a kereszténység valóban Krisztus mennyasszonya? Vagy esetleg egy másik asszonyról van szó már jó ideje? Mondjuk Konstantin óta?…
HJudit. Akár színből, akár szívből, de hirdetessék az evangélium.
Minden ember bűnös, és mindig lesznek olyan gondolataink, tetteink, amik bűnök. Tökéletesen bűntelen életet sosem fogunk tudni élni itt a földön, ebben a bűnös, fizikai testben. Ezért is lesz majd a romolhatatlan test, a mostani romlott helyett. Bűntelenségre egyedül Krisztus volt képes itt a földön.
„ezért nem érezzük magunkat megfelelő vagy alkalmas “tükörnek”
Isten másképp látja és ez a lényeg.
Isten Krisztusban már megbocsátotta a bűneinket és már nem tekint rá, igaznak lát minket Krisztuson át.
Ezért szerintem túl kell lépni a szálka-gerendán, hiszen ha ezt néznénk, magunkra néznénk mindig, akkor soha senki sem szólhatna Istenről, mert mindenki követ el bűnt. De ahogy Isten Krisztusra tekint, úgy nekünk is ezt kell tenni.
Isten egyértelműen azt kéri, hogy mondjuk, tegyük amit kell.
Mózes, Dávid stb, mind követtek el bűnöket, hibákat, mégis milyen munkát vittek véghez Isten országáért és mekkora gyümölcsöket teremtek.
Szóval alkalmas és alkalmatlan időben, de kell mondani, hiszen „nem hiábavaló a munkátok az Úrban” 🙂
Pár nappal ezelőtt egy világi volt kollégámmal beszélgettem. Mesélte hogy a kisfia tornázni jár, elég fárasztó , hogy mindennap viszik edzésre, de inkább vállalják, minthogy a számítógéppel játsszon helyette, mint a többi barátja.
Aztán ő tért rá a gender dologra, hogy ez mekkora „állatság” (idézet tőle).
Majd felháborodva mondta, hogy az ő gyerekét ilyennel nem fogják hülyíteni, hogyha egy ilyen gender aktivista nénibácsi előadást akarna tartani már több apukával megbeszélték, hogy a „- a tökét a szájába fogjuk tenni” (idézet tőle).
Úgy gondolom ez az egészséges gondolkodás, bármennyire is úgy tűnik, nem túl illő hozzáállás.
Ez az apuka megszállott pornó néző (volt). Tudom mert mellette ültem a munkahelyen, minden nap megnézte a „kínálatot” neten.
Szóval ezt az apukát csöppet sem zavarja, hogy ő maga milyen bűnökben evickél, ennek nincs is jelentősége, amikor a gyermekéről van szó.
Nem is értem, ha egy keresztény apuka pornót néz esetleg, attól miért nem mer kiállni a gyermeke jövője mellett? Semmi köze a két dolognak egymáshoz. Szerintem akkor sem állna ki az ilyen ember, ha nem lenne sáros.
Ma arra törekszenek, hogy érzékenyítsenek. Ez azt jelenti, hogy a normális apukáknak akik egy gyermekmegrontó aktivistának normál esetben a tökét a szájába adnák, ne ez a hozzáállásuk legyen, hanem mosolyogva és hipp hipp hurrázva tapsoljanak a piros és lila színű, mű mellekkel ellátott gendernénibácsinak.
Az igazi erő a férfiaknak adatott. Manapság a nők is kezdenek némi szert tenni erre az adottságra (lásd a cikkbeli ügyvédnő), de a női erő sosem tud olyan energiát felszabadítani, mint amikor egy férfiből árad ki az erő.
Mostanában sokszor gondoltam arra amikor öregedő apukámat látom, aki egész nap egy fotelben ül, esténként meg azon gondolkodik hány haverja halt meg (utoljára 80-at számolt össze), szóval sokat gondoltam arra, hogy régen a férfiak harcban haltak meg. Most meg magányosan, magatehetetlenül ülnek és sorozatokat néznek, várva arra , hogy végleg elalhassanak.
Rengeteg öreg ember marad egyedül, a gyermekeik külföldön élnek, ők meg magukra maradva várják a halált, ami szinte már megváltás számukra, mert már semmi értelmét nem látják az életüknek.
Mi a jobb? Harcban meghalni, vagy megöregedve, elmagányosodva, fájdalmas lélekkel várni a halált? Mi méltó egy férfihez?
Láthatjuk, hogy a nyugat elérte, hogy a férfiak, az apukák, teljesen meg legyenek fosztva a természetes férfi ösztöneiktől. Még a saját gyermekükért sem képesek már kiállni. „Haza és becsület”. Régen ez adott tartást a férfiaknak. Ma már azt sem tudják mi az a „tartás”. A nyugat elvette a hazát, és a tartást.
Szóval én úgy gondolom elsősorban a férfiaknak, apukáknak kell kiállniuk és a gender néniknekbácsiknak a „tökét a szájukba adni”. Így , és nem máshogy. Nem kell bonyolítani. Ez a helyes hozzáállás, ahogyan a világi barátomtól hallottam, ha a gyermekeinkről van szó.
Kedves Zoli!
Így voltam ezzel én is kb tavalyig. Nem mentem szavazni, több cikluson keresztül. Ezzel protestáltam, és igyekeztem a demokratikus deficitet erősíteni a hatalom irányában. Viszont úgy látom mostanra, hogy a progresszívek térnyerése annyira veszélyezteti a hazai tradicionális társadalmi berendezkedést, és fenyegeti a keresztény hívők szabad életét, hogy a gyerekeim látják kárát, ha nem történik valami. Emellett felismertem, hogy a szavazatommal lényegében nem egyetértek a válaszható személlyel / párttal, nem azonosulok vele, hanem pusztán a „választóerőmmel” (1 szavazat) gazdálkodok a lehetőségeken (választható személyek/szervezetek) belül. Ezzel egy nagyon kicsit, de befolyásolom a dolgok menetét, és nem szabad ezt alábecsülni. A „kisebb baj” választásával szerencsés esetben kárt tudok mérsékelni. Az biztos, hogy az LMBTQ-t kategorikusan nem elutasító pártok potenciálisan támogatólag fognak vele szemben viselkedni, hatalmi térnyerés esetén mindenképpen. A lobbinak meg sem kell erőltetnie magát. Ha csak pár évet/évtizedet tudunk velük szemben nyerni, akkor a négy szép gyerekem, és hátha még az esetleges unokáim is ki tudnák bekkelni, és nem kellene kötelezően nyelniük az iskolákban/óvodákban ezt a szennyt.
A választásokon nem lehet maffiózókon kívül másra szavazni, ez sajnos tény. De őszintén szólva, a választásokban olyan opció nincs, és nem is volt olyan soha, hogy az adófizetők pénze / közvagyon jól járjon. Ezt bizonyította a jelenlegi teljes politikai spektrum a személyes érintettség, elődpártok, összefonódások…stb. révén. De most szerintem jóval több tétje van, mint pusztán a közvagyon, elszámoltatás, gázáremelés, adóemelés, demokrácia, szimpátia/antipátia…stb. Ha csak ennyi lenne, el se mennék szavazni. Nem vagyok túl tájékozott, de tudtommal nem csak egy párt áll határozottan szemben az LMBTQ-val. Személy szerint tutira elmegyek az egyik ilyenre szavazni, még lehet, hogy egyenesen Torgyán Viktorra is. Mert a gyerekeim egészséges fejlődéséhez képest nem érdekel, ha egyenesen a Lánchidat, Dunát, komplett MÁV-ot lopják is el, Feriheggyel, Mátrai erőművel és Pakssal egyetemben. Ezeket amúgy is ellopják, csak mások, esetleg máshogy. Talán némileg sarkítva fogalmazok, de a lényeget kifejezi. Lehet túlságosan is.
Üdv wkm. Értem aszem amire gondolsz és még valahol egyet is értek és mennék is szavazni az írásod miatt. De.
Ha nem tudnám azt, hogy valójában nincs választás, az egész egy cirkusz, egy ámítás, hogy elhitessék az emberekkel, hogy van választásuk.
De nincs. Az egész már jó előre le van zsírozva, a háttérben a piramis tetején ugyanazok állnak évtizedek óta. Orbán is valójában egy bábu, a rá kiszabott szerepet játssza.
Kollégám évekig hurcolászott kocsival egy igazi, komcsi, besúgó politikus senkiházit, aki sok mindent elmesélt neki, hogy a háttérben mik mennek és mennyire értelmetlenek a szavazások, mert mind csalás, és előre megszervezett. Hogy a legmagasabb szinteken már minden összefonódik és ott már nincs bal v. jobb oldal stb.
A parlamentben is a kamerák előtt megy a nagy harc és vita, aztán a folyosón meg együtt nevetgélnek, röhögnek rajtunk.
Szóval emiatt nem érdemes részt venni ebben a gyalázatos cirkuszban.
Sajnos ez van, nem csak nálunk, a világon mindenhol.
USA-ban is egy hatalmas átverés a REP-DEM nagy ellentét és harc, és hogy az emberek döntésén múlik minden…muhahahaa 🙁
Egyszerűen egy Istenben hívő embernek meglátásom szerint SEMMIT sem szabad várnia és akarnia az ÖRDÖG rendszerétől, a pártoktól, politikától hogy az élete jobb legyen, hogy változzon az életére vagy a gyerekei életére nézve bármi is. SEMMIT.
Hát Isten nem képes bármikor, bárhogyan megtartani, megsegíteni bármiben?
Istennél nincs lehetetlen! Manna hullott a pusztában a zsidóknak könyörgöm.
Mit akarunk mi a gonosz emberektől? Komolyan azt várod, hogy majd változni fog bármi is és majd neked vagy gyermekeidnek emiatt jobb lesz?
Nem Istenben kellene bízni, hogy megtart téged és gyerekeid a legnagyobb gonoszság és LMBTQ őrület közepette is?
Szerintem igen.
Sokkal békeségesebb az életem ráadásul azóta, mióta nem foglalkozom csak minimális szinten ezzel a mocsokkal ami ONNAN jön.
A jó Isten tartson meg titeket, mindvégig! 🙂
Zoli, egyáltalán nem várok semmit a gonosz emberektől. Szerintem kicsit félreértesz. A gyerekeimet az Örökkévaló saját maga számára teremtette, nem elsősorban nekem. Ezért a gondviselése összehasonlíthatatlanul nagyobb az Ő irányából, mint az enyémből.
Az elmúlt bő 10 évben az is megtanultam, hogy „ahova nem tettél semmit, ott ne is keress semmit”. A manna hullott a pusztában, de ki kellett menni a népnek, és össze kellett szedni. Nem a sátor ajtajába hullott egy tálba. Az Örökkévaló elvárja, hogy ami rajtunk áll, azt megtegyük. Jn 5:17 alapján talán úgy gondolod, hogy az Örökkévaló folyamatosan dolgozik, a Messiás folyamatosan dolgozik, mi meg feltett kezekkel várjuk az áldást? 😉 Szerintem nekünk IS hozzá kell tenni a magunk részét. A gyermek is úgy fogan, hogy az ember hozzáteszi a maga részét, és ehhez teszi hozzá az Örökkévaló a csodát. Mária esetében neki kivételesen nem kellett hozzátenni a maga részét. 🙂
De egyébként nagyon hasonlóan gondolkodunk, és tisztában vagyok azzal, amit írtál. De szerintem a politikának azt az oldalát nem kellően veszed figyelembe, hogy a globális elit progresszív balos, és ezért határozott törekvés van abban az irányba, hogy ilyen erők kerüljenek hatalomra minden országban. Tehát amellett, hogy a konzervatív/jobboldali erők IS az irányításuk alá került az elmúlt 100-150 évben, és ezt a befolyást erőteljesen igyekeznek is fenntartani („amit nem tudsz legyőzni, annak állj az élére”), ennek ellenére nekifeszülve erőltetik a társadalmak balra tolódását. A céljaik elérésében lehet őket lassítani azzal, hogy ha konzervatív erőkre szavaz valaki, még ha ezek pont a saját embereik is. Mert bizonyos szintig konzervatívnak kell látszania a konzervatívoknak, ez némileg gátolja őket. Amennyiben egy országban komoly teret nyernek hivatalosan is a progresszívek, ott utána szinte letarolják a megmaradt oszlopokat. Szerintem ezért is fontos az az egy szavazat, amivel Te és én is rendelkezünk.
Kedves Zoli,
Én azt mondom, hogy még egy tolvajjal is együtt küzdök a gender/szodómia lobbi ellen. Hogyan találhatnék krisztusi tisztaságú embertömeget az összefogásra?
A parlamenti választásoknak igenis van tétje. Nem hiszem hogy a globalista és a szuverenista politikai csoportok egy tőről fakadnak. Abban azonban egyetértek hogy az általad hivatkozott „hálózatok” munkáját lebecsülni dőreség.
Egyetértek wkm-mel és Fernandoval.
Az olyan illúziókkal sajnos le kell számolni, hogy az opció lenne, hogy nem jelenik meg a lopkodás előbb-utóbb, bárki is kerül hatalomba (ebből a szempontból talán jobbak azok, akik nem annyira éhesek már). Annak sem érdemes felülni, hogy „elszámoltatás” lesz, mert igazából soha senkit nem számoltatnak el, akármelyik oldal nyer. A korrupció sem oldódik meg, csak átalakul. A vagyonkoncentráció sem fog érdemben változni, max. átcsoportosítások lesznek ill. a szivattyúkon a vezetékeket lecserélnek.
Azt, hogy a kereszténység nevével érzésünk szerint visszaélő és ezért őszintétlennek minősített gárdát lecseréljük őszinte meggyőződéses ateistákra az „egyház önazonosságának megtalálása érdekében”, elég gyenge tervnek érzem (megjegyzem, az amerikai hívők ill. egyházak helyzete semmivel sem javult attól, hogy a kereszténység felé barátságos, de kissé szégyellt Trumpot ügyesen lecserélték az abortusz és melegpárti Biden-Harris duóra). A mostani magyar kormányban persze tudunk találni sok szégyellni valót, de néhány igen fontos területen van olyan markánsan pozitív vonása, amely miatt úgy alakult, hogy Magyarország stratégiai fontosságú szerepet tölt be Európában – egy teljes gátszakadás útjában áll jelenleg (egy-két másik országgal, de látjuk, hogy mindenfelé rogyadoznak a dolgok – lásd pl. Csehországot). Ezzel kívülről mindenki teljesen tisztában van, csak talán mi belülről nem látjuk ezt eléggé az apró-cseprő ügyeink miatt.
MZP annyiban új, hogy a magánéletében hiteles, konzervatív háttérrel rendelkező, magát kereszténynek valló jelöltről van szó. Ugyanakkor egyre világosabbnak tűnik, hogy a politikai felfogása sajnos távol áll attól, amit jelen körülmények között jó szívvel támogatni lehetne. MZP éppen most adott interjút a CNN-nek, érdemes megnézni. Egyrészt örömteli, hogy valaki tud értelmesen beszélni angolul (MZP mindenképpen jobb választás mint Karácsony), azonban rendkívül aggasztó, ahogy magát pozicionálja a politikai palettán (egyértelműen a szuverenista blokk ellenében és „EU barát politikusként” határozza meg magát – tudjuk ez mit jelent -, aki meg kívánja lovagolni az európai balliberális és antiszuverenista hullámot és a saját várt győzelmét is ebbe a folyamatba illeszti). Számomra visszatetsző volt az interjúban, ahogy szemrebbenés nélkül kisarkítja a magyar helyzetet (de el kell ismernem, a korrupció tekintetében igaza van) és szemernyit sem kételkedve a maga kereszténységében (amely szerintem ugyanúgy nem feltétlenül az igazi – ebben egyetértek Sytkával – még ha egyébként a magánéletét példásnak és hitelesnek is gondolom) a legnagyobb természetességgel elvitatja másokét (miközben Orbán családjában kimutathatóan megjelent valami az igazi kereszténységből – amire viszont MZP saját szavai szerint tökéletesen vak, olyannyira, hogy még csak elhelyezni sem tudta helyesen a palettán – és nehezen hiszem, hogy ennek semmiféle befolyása ne lenne, hiszen az apák és fiak kommunikálnak egymással, ha kell vitáznak, persze ebbe nem látok bele).
Én azt javaslom, legyünk józanok, ne legyünk saját magunk ellenségei – ne engedjük, hogy valamiféle céltévesztett protest hangulat vagy különféle szólamok összezavarjanak bennünket – állítsunk fel helyes prioritásokat és ennek megfelelően cselekedjünk.
A partizánon volt egy hosszú, 4 órás adás az előválasztással kapcsolatban. Ott Tölgyesivel volt hosszabb beszélgetés, értékelés, a 4 órában két alkalommal is. Ő, aki nem igazán mondható kormánypártinak, a korrupcióról, és hogy a fidesz mindent ellop ellenzéki beszédről valahogy úgy fogalmazott, hogy abból egy szó sem igaz. Ezzel természetesen nem azt mondta, hogy nincs kormányzati korrupció, csak azt, hogy ez semmivel nem nagyobb, több, mint az átlag európai. Ezt én is így látom, tapasztalom.
Mint erdélyi magyar, sokszor csodálkozom a magyarországi emberek panaszkodásán, amikor a kormány korrupciójáról esik szó. Bármilyen hatalmi rendszer korrupció áldozata lesz előbb vagy utóbb. Ahol a dög oda gyűlnek a keselyűk elven, ahol pénz forog meg, oda gyűlnek a korrupt emberek. Itt Romániában diadalittasan láttuk ahogy leszavaztuk azt a pártot amelyik olyan korrupt volt, hogy éjszakákat tüntettünk az utcán miatta, csak azért, hogy majd azt lássuk, hogy az újonnan megszavazott pártba átszivárognak a regi párt emberei. Mindeközben olyan lopások voltak, hogy egy autópálya rendszerre letett pénzt “elköltöttek” mielőtt kész lett volna a 10% a rendszernek. Azóta is a kicsi falvak között járunk Várad, Kolozsvár és Székelyföld között.
Egyetértek sok előttem szólóval, hogy szavazni egy pártra nem azt jelenti, hogy azonosulunk minden jellemzőjével a pártnak, hanem hogy a lehetőségek között ezt találtuk a legkevésbé rossznak.
A múlt választásokon terjedt egy rövid videó, ami zseniálisan világított rá arra, hogy nem menni el választani annyit jelent mint másokra bízni az ország (es Európa) jövőjét, akiknek sokszor teljesen más céljaik és morális értekrendszerük van, és meglehetősen örülnek is, ha nem jelenünk meg szavazni.
wkm:
„Szerintem nekünk IS hozzá kell tenni a magunk részét.”
Egyetértek, de ezt a „részt” nem a politikában, szavazásban kell megvalósítani.
Mégis csak azért valamit vársz a hatalomtól, hogy jobb legyen neked és gyerekeidnek, nem?
Már rég el van döntve amúgy is, hogy ki „nyeri” a választást, itt nincs döntése az embereknek valójában, ez a lényeg, az egész egy hitetés.
Hogy ki lesz a győztes, azt csak az elit tudja, akik a háttérbe mozgatják a szálakat na és persze orbán meg gyurcsány, az a szint.
Én is örülnék persze, ha a valódi keresztény elvek és a tisztesség győzne és lenne hatalmon úgymond, de nem lesz, sosem volt és sosem lesz.
Na mindegy, mindenki ahogy jónak látja, én biztos, hogy messzire elkerülöm ezt a cirkuszt.
Itt van egy friss beszélgetés Andrea Williamsszel a HETEK-ben (most kivételesen előfizetés nélkül is elérhető teljes terjedelemben). Érdemes elolvasni!
https://www.hetek.hu/cikkek/hatter/2021oktober/nem-kert-az-iskolai-melegpropagandabol-rendorok-kerestek-fel-az
@Zoli – szerintem ezt rosszul látod – értékelni kell, hogy van szavazati jogunk, szabadságunk választani – ezzel helyes élni, sokan az elődeink közül az életüket adták ezért, hogy ez a lehetőségünk meglegyen. De természetesen mindenkinek van joga távol maradni a választásoktól.
Zoli, ha esetleg valamit várok is a politikától az az, hogy a konzervatív legalább konzervatívnak látsszon. Ennyi. Ez nem konkrét cselekvést jelent (bár azokon keresztül látszik), hanem a szerephez köthető korlátokat.
Ha már kezd progresszív lenni, akkor nem konzervatív. Ez ekkor már a teszkós fém-faház esete. De akkor „hiteltelenné” válik, és lesz más aki a konzervatív szerepbe bújik.
Tehát amikor kivételesen egy ilyen bolond időszakban elmegyek szavazni, a szavazóerőmmel az adott szerepre taktikázok, amit évek óta felvállal a jelölt, nem mint magára a személyére, választási ígéreteire.
Teljes ellenállás kell. Más választás nincs. Ez lesz korunk nagy csatája, az Egyház lelkéért, a világ valószínűleg már elveszett egy időre.
„Tudjátok, mi az egyik oka annak, hogy sok keresztény nem szólal meg az LMBTQ-témákban? A pornográfia. A helyzet ugyanis az, hogy a keresztények közül is rengetegen foglyai a pornográfiának, és tele vannak emiatt szégyennel. Nem mernek felszólalni, mert nem tiszták.”
Erősen valószínű, hogy több takargatnivalójuk van, mint a pornográfia. És nemcsak ők nem tiszták. Azok a politikusok sem tiszták, finoman szólva, akik kisebb-nagyobb gyakorisággal meghemperegnek az elmebeteq szutyokban, de persze bolondok lennének kockáztatni a hatalmuk elvesztését azzal, hogy ezt a családjuk előtt, még kevésbé nyilvánosan vállalják, hiszen a leleplezett politikusok azonnal belebuknának egy ilyen botrányba. Ezért zsarolhatók, és a hallgatásért cserébe beengedik a soraikba az lmbtq életvitel kiválóságait, akik szabad kezet követelnek és kapnak, hogy emberi jogi ideológiába csomagolva intézményesen kiélhessék bestialitásukat a társadalmon. Az, hogy az öt+ betűs mozgalmat egyes egyházak a „krisztusi szeretet” jegyében a soraikba engedik, a párjaikat esketik stb. szintén ennek köszönhető. Zsarolható, egymás „különcségeit” rejtegető, kiváltságokhoz szokott cinkos politikusok és egyházi vezetők nélkül a cikkben leírt, magasztos elvekbe csomagolt elmebeteq sátániságok nem valósulhattak volna meg ilyen szinte valószínűtlen könnyedséggel és hatékonysággal, jóformán akadálytalanul.
Pedig tényleg nem lesz más választás, mint harcolni.
Sajnos a magyar társadalom, és benne a magyar keresztény, hajlamos a sunnyogásra. Hosszú távú csendes ellenállás kitűnő taktika tud lenni, de nem mindig az.
1944 márciusban bele kellett volna robbantani a németek pofájába, hogy minket aztán nem szálltok meg, nem otthon anyázni. Meg lett volna a potenciális tömeg hozzá? Meg.
Kádár János alatt meg a Balaton- lángos- Táncdalfesztivál kombó elég volt a pacifikáláshoz. A sok
hun- magyar turbószittya által
érthetetlen módon lenézett ” halszagú finnugor rokonság”, az észtek meg fegyveres ellenállást mutattak a kommunistákkal szemben ugyanakkor!
Félek már megint ez lesz. Mi magyarok nagyon kurucok tudunk lenni -szerintem félig értelmetlen ügyek miatt is. ( Ha lehetek őszinte, a Rákóczi felkelés és 1848-49 a félig vagy annál is jobban értelmetlen ügy példája) …
míg a XX. Századi totális eszmékkel szemben 1956 volt az , ami megcsillantott az elképzelt magyar virtusból.
Ami a német megszállás alatt volt, az jórészt passzív többség, és lelkes vagy lelketlen tömeges kollaboráció , a kommunisták meg meglepő jól beágyazott rendszer lett, amikor már nem hittek saját ideológia alapjaikban, csak hatalomra törtek. Klasszikus példája az amúgy nem rosszindulatú, de soha semmiben sem hívő , abszolút nagyhatalmi kollaboráns technokrata Lendvai Ildikó. Aki a „civil ellenállás erejéről ” még könyvet is írt, miközben vezető cenzor volt egy diktatúrában.
Szóval jó lenne, ha a magyar keresztények most nem az egykori békemozgalom LGBTQ verzióját játszanánk el, hanem belemegyünk a konfliktusba, beleértve az egyházi vitákat is.
Mint írtam már többször, riasztó és félelmetes hogy hálózza be a fiatal keresztény ismerősök elméjét az ” elfogadás” doktrinája, és hogy nem akarják magukat lábszagú gyűlölködő fasisztának látni.” Hiszen a keresztény az szeret, nem ? ”
Ha így folytatódik, lehet nagyobb válság lesz mint az ariánus, inkább a gnosztikus tanok elleni harcnak felel meg….de nagyon durva lesz. A teljes média, a közvélemény, a törvényes kényszer , a rendőrség és titkosszolgálatok, a vállalati- üzleti szféra mind amellett van Nyugaton, hogy hódoljon be mindenki a gender-nek, és ehhez bőven kapnak ” keresztény” hátszelet is.
Sajnos nálunk sincs semmi garancia, hogy akár jövőre ez ne induljon el , de 10 éven belül érezhető nyomás lesz az egyházi körökön belül is, az nem kérdés.
https://index.hu/belfold/2021/10/24/nematalakito-mutet-alapjog-haborog-alapjogokert-kozpont-szantho-miklos-gender/ és https://index.hu/belfold/2021/10/22/kuria-nepszavazasi-kerdes-alkotmanyellenes/
Haladnak, mint kés a vajban…
Megdöbbentő, hogy egy kormányt ennyire gúzsba tud kötni egy nemzetközi szerződés.
Eléggé fatalistának tűnik az a véleményed, hogy
„Már rég el van döntve amúgy is, hogy ki “nyeri” a választást, itt nincs döntése az embereknek valójában, ez a lényeg, az egész egy hitetés.
Hogy ki lesz a győztes, azt csak az elit tudja, akik a háttérbe mozgatják a szálakat na és persze orbán meg gyurcsány, az a szint.”
Ilyen alapon mondták azt anno a szerzetesek, hogy vonuljunk ki a mindannapok fogatagából egy csendes barlangba (vagy zárt közösségeinkbe) és akkor ezek hatása úgyis elkerül bennünket, vagy ha nem akkor az Isten akarata lesz, amelyet majd az Ő segítségével el fogunk szenvedni. Ez a fajta vélemény minden felelősséget levesz az ezt valló ember válláról, hiszen úgy sincs ráhatásunk, „lesz ami lesz”.
Ezzel szemben az igazság az, hogy Isten számon kéri rajtunk azt, hogy megszólaltunk-e, cselekedtünk-e szavaztunk-e amikor lehetőségünk volt rá? Lehet majd előtte is arra hivatkozni, hogy „ennek úgysem volt semmi tétje”? Ha másért nem, hát példamutatásból, hogy az értékrendünkről, a hozzáállásunkról, a véleményünkről hitet tegyünk, ezért ki kell állnunk.
Lehet azt mondani, hogy egyik kutya, másik eb, de az általánosítás ebben az esetben sem igaz teljes mértékben. Ha másért nem, hát amiatt, mert az egyikben több keresztyén van mint a másikban. Ha pedig hisszük, hogy Isten képes az övéit felhasználni és rajtuk keresztül –akárcsak egy kicsit is- befolyásolni a dolgok menetét, akkor még inkább rajtunk a felelősség mit teszünk!
A pornó – szál kapcsán : a pornográfia tényleg hatalmas erejű probléma, de a muszlim világ sem tudott kibújni alóla.
Egyébként ” paradox” módon a pornó leginkább drámai és tragikus hatása a szexuális aktivitás nagyfokú csökkenése.
A mai generáció kevesebbet szexel mint szülei, pláne nagyszülei… iszonyú bizarr, hogy a látszatra mindent elöntő erotika valójában kiszorítja a tényleges erotikát.
Szexológusok nagyjából konszenzust mutató véleménye szerint a pornó filmek kifejezetten kártékonyak a párkapcsolatban magányos tevékenységnek.
Szintén rossz hatással vannak az egyedülálló emberekre: elszigetelődés, testkép- zavarok, irreális elvárások kialakítása.
Az egyetlen olyan csoport akiknek meg sem kottyan, vagy akár ajzószer lehet ( most hagyjuk az erkölcsi részét, kizárólag szexológiai szemmel) kizárólag a stabil monogám párkapcsolatban élők , de csak ha együtt nézik…
Azért nem semmi, hogy a pornóra vonatkozó szexológiai kutatás is a házasságot igazolja .
Ide is kapcsolódik egy szeptemberi mandiner cikk: https://mandiner.hu/cikk/20210924_a_kudarc_beismerese_helyett_uj_celt_talaltak_ki_hogy_gyermekeinket_atformaljak_puskas_balazs_a_mandinernek
Legalábbis a témában alighanem itt a legfőbb ideje kooperálni a teljes spektrumon, az egyéb teológiai témájú véleménykülönbségek mellett/ellenére is, a szaléziaktól az evangéliumi protestánsokig…