Olvasóim közül néhányan valószínűleg arról vannak meggyőződve, hogy az alkotmányozó többséggel bíró kormánypártok politikai számításból, taktikai okokból módosították az Alaptörvényt, rögzítve, hogy a biológiai valóságban csak két nem van (és hogy ennek védelme ma az állam egyik fontos feladata). Mások úgy gondolhatják, hogy a döntés mögött igenis mély meggyőződés van azzal kapcsolatban, hogy a jelen kulturális helyzetben helyes és szükséges lépés az Alaptörvény módosítása. Mivel ez a blog nem a pártpolitikáról szól, nem akarok vitatkozni a politikusok motivációiról. Természetesnek tartom, hogy egy demokráciában a cselekvőképesség megtartása a közvélemény rokonszenvének a megnyerését is magában foglalja, ezért simán el tudom képzelni, hogy a döntéshozók egy része most is csak taktikázik. Még azt sem zárom ki, hogy ez része a kampánynak: a politikusok a megválasztásuk érdekében a kegyeinket keresik. Ezért jobb a demokrácia, mint a diktatúra, ahol ugye akár közénk is lövethetnének. De akármi is van a motivációk mélyén (és ezt hagyjuk meg egy másik helyen lefolytatandó vitának), keresztényként örülök a parlamenti döntésnek és fontos mérföldkőnek tartom azt.
Számomra ugyanis a politikában elsősorban ügyek számítanak, nem az, hogy egyik vagy másik pártnak egy ügy képviselete hasznos vagy haszontalan-e a saját túlélése szempontjából. Amikor egy hitem szempontjából jó ügynek van hatékony képviselete, annak örülök, amikor rossz ügyek kapnak többséget, annak meg nem. A hitem szempontjából fontos ügyek közül pedig régóta az egyik (ha nem a) legkritikusabbnak tartom a nemek körüli zűrzavart, és a teremtés legalapvetőbb kategóriáinak lebontásáért vívott harcot (itt van pl. egy korábbi írásom: Miért más a gendertéma, mint a többi?). Mély meggyőződésem (évtizedek óta!), hogy a társadalom elementáris érdeke jogi védelmet kapni a genderideológia romboló, pusztító hatásától. Ez a hatás tőlünk napnyugatra már tragikus, hétköznapi valóság, Isten különös kegyelme, hogy ez nálunk nem vált általános, új normává, és hogy most újabb fal emeltetett ellene.
Pál apostol azt mondta, hogy vannak, akik szívből hirdetik az evangéliumot, vannak, akik színből, de örül annak, hogy akár színből, akár szívből, legalább Krisztus hirdettetik. Ha ez igaz egy olyan örök életet befolyásoló igazsággal kapcsolatban, mint az evangélium, amelynek hiteles képviselete sokkal inkább felvet érzékeny kérdéseket, akkor miért ne örülhetnénk, ha olyan sokat támadott igazság kap nálunk alkotmányos védelmet, mint az, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, hogy nincs harmadik (negyedik, ötödik, hetvenharmadik) nem, és hogy ez számunkra már a genetikánkkal lényegében eldőlt.
Azok a keresztények is örülhetnének az Alaptörvény jelenlegi módosításának, akik a pokolba kívánják a mostani kormányt. Igazából ez megmutatja, hol vannak a szívünk prioritásai, és milyen mélyen van ezek között a pártpolitika. Mert a nemek bináris állandóságának alkotmányos rögzítése egy morális káoszba süllyedő, a teremtés legalapvetőbb kereteit lebontó, a keresztényeket egyre gyakrabban épp a genderideológia nevében vegzáló, posztkeresztény Európában határozottan örvendetes fejlemény. Miért akarna bárki keresztényként még ezen is zsörtölődni? (Ugye nem arról van szó, hogy akik az alkotmánymódosításon most bosszankodnak, magát a tényt sem tartják már igaznak, hogy csak két megváltoztathatatlan nem van? Ugye nem az van, hogy a kormány iránti ellenszenv a hitük kódját is átprogramozta? Ugye nem az van, hogy már maguk is a genderelméletek híveiként kritizálják a Bibliát?)
Tragikus lenne, ha politikai preferenciák határoznák meg, hogy keresztényekként mit gondolunk a világról, a társadalomról, a helyesről és helytelenről. Kereszténynek lenni épp azt jelenti, hogy számunkra Isten és az ő Krisztusa az Úr. Megváltottakként az övéi vagyunk. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk, amit Isten mond az ő teremtéséről, arról a prepolitikai valóságról, ami jóval a mi korunk problémái előtt is létezett, és annak mélyén is ott van. Ne az befolyásolja a világnézetünket, hogy mit gondolunk egy kormányzatról, épp fordítva legyen: befolyásolja a keresztény világnézetünk azt, ahogy egy-egy poliszt érintő döntésről ma gondolkodunk! Most épp született egy fontos és jó döntés, amit keresztényekként bátran üdvözölhetünk. Akkor is, ha esetleg nem szeretjük azokat, akik a döntést hozták, és nem hiszünk a szándékaik tisztaságában.
Egy idézet, ami kiválóan lefesti a hazai (és amerikai) evangéliumi kereszténységben lejátszódó folyamatot:
„Miért akarna bárki keresztényként még ezen is zsörtölődni? (Ugye nem arról van szó, hogy akik az alkotmánymódosításon most bosszankodnak, magát a tényt sem tartják már igaznak, hogy csak két megváltoztathatatlan nem van? Ugye nem az van, hogy a kormány iránti ellenszenv a hitük kódját is átprogramozta? Ugye nem az van, hogy már maguk is a genderelméletek híveiként kritizálják a Bibliát?)”
Akinek van füle, hallja!
De egy kérdést is megfogalmazok: Ádám, szerinted még „visszahozható” ebből az állapotból valaki? Mármint onnan, hogy valakinek a politikai preferenciái teljesen felülírják az általa korábban vallott legalapvetőbb bibliai-teológiai igazságokat és meggyőződéseket? Sok ilyet látunk ma baráti és ismeretségi körökben. De mivel lehet ezt a folyamatot megakasztani (ha lehet)? Azért kérdezem, mert a váltópont nehezen detektálható. Ezek az emberek egy ideig elfogadják látszólag a bibliai igazságokat, aztán azt mondják, hogy ez mind gumicsont (a kormány csak el akarja terelni a figyelmünket fontosabb kérdésekről), aztán azt hangoztatják, hogy jelenleg nem ezek az igazán fontos kérdések, aztán meg egyszerűen többé ezeket már nem hangsúlyozzák, és ekkor – valamikor – végbemegy a teljes metamorfózis, és már szívükben-lelkükben inkább a progresszívek fele húznak.
„Miért akarna bárki keresztényként még ezen is zsörtölődni?”
Nagyon egyszerű okból.
A férfi-nő dualitás lefedi az emberek túlnyomó többségét, oké. De vannak kivételek. Léteznek interszex és hermafrodita emberek, meg akik nem érzik magukat egyik nemhez tartozónak sem (non-binary). Most alkotmányba került, hogy ők nincsenek. Nagy általánosságban persze továbbra is igaz, hogy az ember férfi vagy nő, és ezt, MINT ÁLTALÁNOSSÁGOT, nem is szokta megkérdőjelezni a „posztkeresztény Európa”. (Vannak a gender studies-nak elvadult ágai, de nem azok a dominánsak.)
Hogy egy hasonlattal éljek: nagy általánosságban igaz, hogy az emberek nem Tourette-szindrómások, de ettől még vannak, akik igen. Minek letagadni a létezésüket? Ugyanez a helyzet az eltérő szexusú emberekkel is. Minek kiszúrni egy amúgy is nehéz helyzetű kisebbséggel?
Elszomorítónak tartom, hogy örülsz ennek.
András,
jó kérdés, nem tudom a választ.
Kedves Mártonffy Marcell Miklós,
a nemek binaritását ma az egész nyugati kultúrkörben megkérdőjelezik (vö. genderideológia, genderelméletek), erre válasz a nemek binaritásának a kimondása, jogrendben rögzítése.
Az interszexualitás (DSDs) jelensége és az ezen rendellenességek valamelyikével élők léte sem cáfolja ezt. Sem az alkotmánymódosítás az ő létezésüket.
Teljesen egyetértek azzal, hogy ha egy jó és a társadalom számára hasznos döntést hoznak meg, akkor azt a döntést a meghozó személyétől függetlenül lehet támogatni, sőt, érdemes is.
De szerintem az, hogy az alkotmányba bele lett írva, hogy az ember VAGY férfi VAGY nő, nemcsak felesleges, mivel ezt mindenki tudja (igen, még a gender studies szerint is van biológiai nem és társadalmi nem, és a biológiai nemből kettőféle van), hanem kontraproduktív is.
Azzal a céllal írták bele (eltekintve attól, hogy mi is a valódi motivációjuk), hogy ellenálljanak az lmbtq+ mozgalomnak.
Csak sajnos ezzel semmilyen valódi ellenállást nem tanúsítanak, hanem sokkal inkább ürügyet szolgáltatnak azoknak, akik mindenáron homofóbnak és fasisztának tekintik a kormányt (ami nyilván nem az).
Nem tartom szörnyű rossz dolognak, mert, mint írtam, semmilyen érdemi hatása nem lesz ennek (csak maximum az ellenkező oldalról), de nem is tartom jó döntésnek, mert pont azt a célt nem éri el, amiért megszületett.
(Ez kicsit olyan, mintha beleírnánk, hogy az ég kék, meg a fű zöld.)
„Tragikus lenne, ha politikai preferenciák határoznák meg, hogy keresztényekként mit gondolunk a világról, a társadalomról, a helyesről és helytelenről.”
Szerintem is tragikus, csak sajnos azt látom, hogy inkább az a kisebbség, aki nem ezek alapján gondolkozik.
setxwy,
Igaz is lenne, amit írsz, ha az alkotmánymódosítás szövege az lenne, hogy az ember vagy férfi vagy nő. Viszont nem az a szövege, hanem ez:
„[4] Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítása megerősíti, hogy az ember születési
neme biológiai adottság, amely – a teremtés sorrendjével egyezően – vagy férfi, vagy nő lehet. Az
állam feladata, hogy biztosítsa ennek a természetes rendnek a jogi védelmét, és megakadályozza
azokat a törekvéseket, amelyek a születési nem megváltoztatásának lehetőségét sugallják. A
biológiai nem rögzítettsége biztosítja a társadalom egészséges fejlődését és az alapvető közösségi
normák fennmaradását.
[5] A család, mint a társadalom alapegysége a férfi és nő természetes kapcsolatára épül, amelyből az
új nemzedék születik. A gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődésének biztosítása érdekében az
állam kiemelt felelősséggel tartozik azért, hogy a jövő generációk egyértelmű és kiszámítható jogi
és erkölcsi környezetben nőjenek fel. Ennek megfelelően a magyar jogrendszer nem ismeri el a
születési nem megváltoztatását, ezzel megőrizve a család intézményének stabilitását és a társadalmi
rend biztonságát.”
https://www.parlament.hu/irom42/11152/11152.pdf