Nick McQuakerrel, a Passion for Life projekt vezetőjével kávéztam, és szóba került a „csendes ébredés”, amelyről a Bible Society és a YouGov tavalyi kutatása kapcsán a világi sajtóban is rengeteget cikkeztek (én is írtam róla itt). Nick egy színes diagramot tolt elém: „Hadd mondjak valami izgalmasabbat! A korábbi felmérés legmeghökkentőbb adatsora az volt, hogy a 18-24 éves korosztályban az elmúlt néhány évben nemcsak megállt a csökkenő trend, de jelentősen megugrott a templomba, gyülekezetbe járók száma, konkrétan 4 százalékról 16 százalékra, fiatal fiúk között 21 százalékra. Kíváncsiak voltunk, hogy nem túlzás-e a négyszeres növekedés, ezért megbíztunk egy világi közvéleménykutató céget, hogy egy reprezentatív omnibus-kutatás keretében ezt is vizsgálják meg. Most jött meg az eredmény, annyira friss, hogy még a honlapunkra sem tettük ki. Nézd meg a számokat!”
Ránéztem az adatsorra, és majdnem dobtam én is egy hátast. Fiatal fiúk esetében nem 21 százalék lett az eredmény, mint a másik felmérésben, hanem 30 (!) százalék. Harminc! Kilenc százalékkal magasabb még annál az értéknél, is, amit a Bible Society mért. A lányok esetében is egyértelmű emelkedést tapasztaltak, de a fiatal férfiak esetében ez földrengésszerű változás a korábbi trendekhez képest. Más kérdésekre adott válaszoknál is hasonló jött ki.
Beszéltem az elmúlt napokban más egyházi vezetőkkel is, az ő tapasztalataik is megerősítik a jelenséget. Abban a gyülekezetben is tapasztaltak némi növekedést, ahol a hétvégét töltöttem, és más gyülekezetekben, felekezetekben is. Nagyon komoly növekedés van a katolikusok és az ortodoxok között, a fiatalok jelentős része ott csapódik le, de hullámzó mértékben ugyanezt tapasztalják a pünkösdi, karizmatikus jellegű gyülekezetekben, valamint azokban a konzervatív evangéliumi gyülekezetekben is, amelyek egyenesek és kitartóak a hitvallásukban.
Még egy érdekesség. A Passion for Life felmérése arra is rákérdezett, hogy mi hiányzik leginkább az emberek életéből. A válaszokban első helyen ezek szerepeltek: szabadság, cél, biztonság, jelentés, elfogadás. Az emberek úgy érzik, hogy az életüknek nincs célja, jelentése, nem szabadok, és nem találnak elfogadásra. A lista legeslegutolsó helyén Isten áll. Nick gyors kézmozdulattal ívet húzott a diagram fölé, és azt mondta: a mi dolgunk, hogy a lista első és utolsó helyén lévő hiányt összekössük egymással. Azt kell megmutatnunk az embereknek, hogy a céltalanságuk, szabadsághiányuk, jelentéstelenségük és saját elvetettségérzésük fő oka Isten hiánya az életükben. Amikor a diagram két vége összekapcsolódik, a szívekben forradalom kezdődik. Ez a csendes ébredés lényege, amely a Z-generációs fiatalok közt zajlik.
(Amit a statisztikák mutatnak, nem csak brit sajátosság. Dániában személyes beszámolók szerint ugyanez megy végbe, és tudjuk, hogy Amerikában ma egészen látványos méreteket ölt az a jelenség, hogy a fiatal férfiak áramlanak vissza az egyházba. Senki sem tudja, mi lesz belőle, de tagadhatatlan, hogy a valláshoz való viszonyulásban valami határozottan megváltozott.)
A valóban örömteli hírek mellett, én a magam részéről kíváncsi lennék egy itthoni statisztikára is. Mert a fiatalok, szigorúan szubjektív megfigyelésem alapján, sajnos nem nyugati társaikhoz hasonlóan mozognak. Lehet, hogy ott a woke, itt pedig a „keresztény értékek” túltolása vált ki ellenreakciót?
Kovács János, elképesztően hűséges vagy abban, hogy szinte minden téma kapcsán betold ide a magyar kormány politikájával szembeni ellenérzéseidet.
Kedves Ádám!
Egyre tanácstalanabb vagyok, mit tudok tenni, hogy ne láss bele politikát a kommentjeimbe. Egyszerűen csak a valóságból indulok ki. (Már ha jól látom, és nálunk fordított irányú a mozgás.) Szerinted az idei Pride „sikere” minek volt betudható?
Ráadásul ha valamit valamit jól csinálnak, az vonzerővel is bír. Ha meg rosszul, akkor taszít.
itt pedig a „keresztény értékek” túltolása
Kedves Ádám!
Mit jelent a „keresztény értékek túltolása”.
Szerintem azt jelenti, amikor a hit kérdései átlépnek egy határt, s illetéktelen területet „vesznek birtokba”. Amikor az egyház klerikalizálja az államot, s az állam szekularizálja az egyházat. Amikor az állam használja az egyházat és az egyházak haszonélvezői ennek a helyzetnek. Ez történt a középkorban és minden teokráciában. A vocatio-k összekeverednek. Ez pedig Isten rendjének (ordo dei) felrúgása. A reformátorok szerint minden földi hivatás (Beruf) Isten rendje szerint való. A munkás, a szülő, az uralkodó, a pap – mind ugyanabba az isteni rendbe illeszkednek. Így a „vocatio” a creatio-rend része: a teremtett világ Isten akaratából áll, s az embernek ott adatott helye és feladata, mert.-minden emberi hivatás, foglalkozás, életállapot az isteni akarat szerinti „rendeltetés”.
A feje tetejére állított világban a politikusok prédikálnak, a papok meg politizálnak. Ez szinte olyan, mintha a nők gyermekeket nemzenének és a férfiak pedig szülnének.
Igen, ez a „túltolás” vezet Isten rendjének felforgatásához. Az egyik ugyanúgy evangéliumellenes és életveszélyes, mint a másik.
Kedves Tibor,
értelek, de a cikk a brit fiatalok közötti csendes ébredésről szól.
A jelenség hátterében egy logikus magyarázat áll. Az ébredések olyan országokban figyelhetők meg, ahol a balliberális ideológia hatásait közvetlen és elkerülhetetlen veszélyként élik meg, mint például az USA, az Egyesült Királyság és több EU-s ország. Magyarországon ez a jelenség még nem jelentkezik ilyen mértékben, de feltételezhető, hogy egy kormányváltás esetén ez a tendencia is megmutatkozna. A tanulság számunkra az, hogy imádkozzunk azért, hogy az ébredés ne csak krízishelyzetben történjen hazánkban, hanem az Úr Lelke már a fordulat előtt kiáradjon, és megakadályozza annak bekövetkeztét.
Ennél a cikknél kissé off topic, de a kommentekben rendszeresen és itt is visszatérő, érzékeny téma,
az Állam és Egyház viszonya kapcsán (Fabinyi Tibor, Kovács István….)
érdemes meghallgatni a Hetek csatorna interjúját Orbánnal.
Szerintem maga az egész interjú tanulságos
(szó van benne a nemzetközi és európai helyzetről, Izraelről, a hazai népességfogyásról, egy esetleges polgárháborúról…)
azonban keresztény szempontból különösen érdekes részek,
hogy mit mond Orbán az állam és egyház viszonyáról,
illetve az isteni tervek és akarat megvalósulásáról az államok, kormányok tevékenységén keresztül
(ez kb. a 39 és 59 perc közötti rész)
https://www.youtube.com/watch?v=fQeretT9SKo
A brit fiatalok közötti ébredés nem is csendes. 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=01kflUcxXPY
„De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.” (Róma 5:20)
Az nem lehet hogy ez (is) történik épp Angliában, az USA-ban és más, a kereszténységtől az elmúlt 1-2 évtized során egyre csak távolodó országokban? Azokra az országokra gondolok, ahol idővel már maga az államhatalom is különféle törvényekkel és rendelkezésekkel terelte az isteni rend elleni nyílt lázadás állapota felé a társadalmakat – ide értve a genderőrületet, a családelenességet, az abortuszok elősegítését és propagálását és úgy általában a vallás és lelkiismereti szabadság ellenében foganatosított intézkedéseket. Szerintem ezekkel az intézkedésekkel konkrét és személyes bűnök kiáradásának, megsokasodásának ágyaztak meg sok helyütt, immár intézményesen is. A bűnök pedig sosem maradnak következmények nélkül….csak hát ahogy Pál apostol emlékeztet rá minket, így a fentebb idézett igeversben is, Isten sem marad tétlen.
Nem akarom az itthoni erkölcsi állapotokat sem idealizálni, de – megítélésem szerint – a hazánkban már hoszabb ideje regnáló államhatalom legalábbis nem helyezkedik szembe nyíltan az isteni renddel, ergo nem próbálja az emberek erkölcseit szántszándékkal és intézményesen megrontani. (A példaadás ill. annak minősége vagy épp visszásságai nyilván más kérdés…de egyúttal más fajsúlyú kérdés is, megítélsem szerint).