Vajon milyen lehetett Jézus korában a zsidók hite? Az Újszövetségből sok dolog kiderül, de van-e információnk a zsidó hitgyakorlásról más forrásokból is? Ahhoz hasonlított a zsidó vallás, amilyen a judaizmus egyik vagy másik ága ma, vagy egészen más volt? Milyen forrásokból ismerhetjük meg az első századi judaizmust, azt a judaizmust, amelyben Jézus és az első tanítványok életek? A héber Biblia (protestáns Ószövetség) utolsó könyve évszázadokkal Jézus kora előtt íródott, a zsidó vallásgyakorlás sok változáson mehetett át ebben az időszakban. A Talmud évszázadokkal a kereszténység kezdetei után jött létre, ami szintén elég nagy időbeli eltérés. Vannak-e időben közelebbi források, melyek segíthetnek a Jézus-korabeli zsidó vallás rekonstruálásában?

A görög és a római kultúra jelentős mennyiségű irodalmi forrásával ellentétben az első századi judaizmus irodalma viszonylag karcsú korpuszt képez, és egyik forrás sem teljesen problémamentes. A források hat csoportjáról beszélhetünk: 1. bibliafordítások, 2. apokrif és pszeudoepigráf iratok, 3. Holt-tengeri tekercsek, 4. korai rabbinikus irodalom, 5. hellenista források, 6. régészeti leletek. Nézzük meg ezeket egyenként, és lássuk, mennyiben lehet támaszkodni rájuk az első századi judaizmus kutatásakor.

1. Bibliafordítások

A zsidóság által használt bibliafordítások fontos információkat szolgáltatnak az első századi judaizmus hitéről. Kiemelt jelentősége van a görög fordítások között a Septuagintának, mely nem csak a görögül beszélő zsidók, de az első keresztények közkedvelt bibliafordítása is lett. A Septuagintát valamikor a Kr. e. 3. században, Alexandriában készítették. Más görög bibliafordítások is léteztek, mint például Aquila vagy Szümmakhosz fordításai.

A targumok szintén rávilágítanak a zsidók írásértelmezésére. Különösen a két legkorábbi, a Kr. u. 2-3. században készült Onkelosz Targum, és a negyedik században már ismert Jonatán Targum. Mivel ezek arám parafrázisok, sokszor egy-egy igehely értelmezéséről van inkább szó, mint fordításáról, így kutatók számára különösen is hasznos források. Meg kell azonban jegyezni, hogy sem a görög fordítások, sem az arám targumok nem az első században készültek, hanem pár évszázaddal előtte vagy utána.

2. Apokrif és pszeudoepigráf iratok

Azoknak a nem kanonikus zsidó iratoknak a csoportjáról van szó, melyek a második Templom idején születtek. (Korábban intertestamentális irodalomnak nevezték őket, mert keletkezésük időben az Ószövetség és az Újszövetség közé helyezi őket.) Apokrifnek azokat a könyveket hívják, melyek egyes bibliafordításokban bekerültek a kanonikus iratok közé (katolikus szóhasználatban deutero-kanonikus iratok), az összes többi a pszeudoepigráf nevet viseli.

Az apokrif iratok között említik a Makkabeusok első és második könyvét, Judit könyvét, Tóbiás könyvét, Sirák fia könyvét, 1-2 Ezsdrást és még néhány rövidebb írást vagy írástöredéket. A pszeudoepigráf iratok olyan könyvek gyűjteménye, mint a Makkabeusok harmadik és negyedik könyve, a Jubileumok könyve, 1-2 Henoch, a Mózes mennybevitele, a Tizenkét pátriárka testamentuma, a József és Aszenát és más írások. Ezek az iratok rávilágítanak a zsidóság vallási életére a Jézus korát megelőző néhány évszázadban.

3. Holt-tengeri tekercsek

A qumráni tekercsek felfedezésének nagy jelentősége volt az első századi judaizmus megértésében. Ma már hozzáférhető gyakorlatilag az összes qumráni tekercs tartalma, melyek között megtalálhatók az ószövetségi könyvek másolatai ugyanúgy, mint a qumráni vallási közösség saját rendszabálya és közösségi iratai. Nagy valószínűséggel arról a közösségről van szó, melyet Josephus a farizeusok és szadduceusok mellett a judaizmus harmadik „szektájának”, az esszénusok közösségének nevezett.

A Holt-tengeri tekercsek jelentősége nagy, de az első századi judaizmus megértéséhez való hozzájárulása nem problémamentes. A problémát elsősorban az iratok „szektás” jellege okozza: nehéz megállapítani, hogy a dokumentumokban található hitvilág mennyiben tükrözi a Jézus korabeli zsidóság egészének hitét, és mennyiben csak a júdaizmus egy zárt közösségének meggyőződését.

4. Korai rabbinikus irodalom

A rabbinikus iratok (melyekről az előző bejegyzésem szólt) sok dologra rávilágíthatnak az első századi judaizmussal kapcsolatban, de óvatosan kell bánnunk velük. Attól, hogy a Talmudban valamelyik rabbi ezt vagy azt mondja, még nem biztos, hogy az általa képviselt nézet vagy a szövegben található gyakorlat az első században is létezett. Ne felejtsük el, hogy a Talmud szövegét csak a Kr. u. 5-6. században állították össze!

Igaz, a Talmud a Kr. u. 200 körül összeállított Misna szövegét is tartalmazza, és vannak benne más tannaimtól származó idézetek, tehát egészen korai információkat is megtudhatunk belőlük. Ilyen például a Hillél és Sammáj rabbi iskolája közötti különbségek, vagy a válással kapcsolatos rabbinikus viták ismertetése. De még a tannaitikus szövegekkel is érdemes vigyázni, ha a Jézus korabeli judaizmust szeretnénk belőlük megismerni, mert a Misna szövege a Templom lerombolása (Kr. u. 70) utáni időkből származik. A Templom lerombolása földrengésszerű változást hozott a zsidók vallásában, amit leginkább a protestáns reformáció hatásához tudnék hasonlítani (anélkül, hogy a párhuzamban értékítélet lenne). Ha a rabbinikus irodalmat az első századi judaizmus kutatásához használjuk, feltétlenül érdemes ezt a töréspontot észben tartani.

5. Hellenista irodalom

A legfontosabb görög nyelvű zsidó szerzők ebből az időszakból: Alexandriai Philon és Josephus Flavius. A judaizmus fontos forrásai, legfontosabb értékük az, hogy Philon is és Josephus is az első században éltek és alkottak. Philon az alexandriai zsidóság képviselőjeként betekintést enged a hellenizmus kulturális tengerében önmagát és hitét értelmező, filozófiai műveltséggel rendelkező zsidó gondolkodásba. Könyveinek ez jelenti ugyanakkor a korlátait is: Philon gondolatai lehet, hogy csak Philon gondolataiba engednek betekintést.

Josephus Flavius zsidó tisztként részt vett a Kr. u. 66-70-es zsidó háborúban, de átállt a rómaiak oldalára, és megjövendölte Vespasianus hatalomra jutását. Római polgárként írta meg a zsidó háború és a zsidó nép történetét. Josephus – rómaiak iránti elfogultsága ellenére – az egyik legértékesebb forrás az első századi judaizmus kutatásában. Josephus több ponton megerősíti az újszövetségi iratok beszámolóit; említést tesz olyan evangéliumi szereplőkről is, mint Keresztelő János, Jézus és a jeruzsálemi gyülekezetet vezető Jakab.

6. Régészeti leletek

A fenti források mellett rendelkezésre állnak régészeti leletek is, melyekből töredékes, de fontos információkhoz juthatunk, elsősorban a zsidóság hétköznapi életével kapcsolatban. Ilyenek például a híres Oxyrinchus papiruszok, melyek még a Miatyánk megértésében is segítettek, vagy a házassági eskükről, adás-vételi szerződésekről, bevásárlási listákról és hasonló hétköznapi élethez kapcsolódó eseményekról fennmaradt leletek.

Az első századi judaizmus tanulmányozása számos akadályba ütközik, de nem gyümölcstelen foglalatosság, különösen azok számára, akik szeretnék jobban érteni és átlátni azt a közeget, melybe Jézus született, és amelyből a keresztény hit elindult világhódító útjára.