„Ne állíts szent oszlopot se, mert azt gyűlöli Istened, az ÚR!” (5Móz 16,22)
Hogyhogy gyűlöli? Nem azt olvassuk újra és újra a Szentírásban, hogy Isten a szeretet? Hogy örökkévaló szeretettel szeretett és örökké tart szeretete? Hogy azért választott magának, mert szeretett? Hogy a szeretete soha el nem fogy? Hogyan gyűlölhetne az, aki szeret, sőt, maga a szeretet?
A dilemma feloldását kereshetnénk abban, hogy itt valójában nem gyűlöletről van szó, hanem valami enyhébb ellenérzésről, de a szané (שָׂנֵא) ige pontosan azt jelenti, hogy gyűlöl. Isten gyűlöli a „szent oszlopot”.
A maccévá (מַצֵּבָה) itt kultikus célra felállított kőoszlopra utal, amely a kánaáni vallások jellegzetes szent tárgya volt. Az ÚR imádata nem keveredhet a környező népek kultikus szokásaival. Mert az ilyet gyűlöli.
A valódi szeretet ugyanis – és ez a dilemma feloldása – gyűlöli a rosszat. Aki nem gyűlöli a hazugságot, nem szereti az igazságot. Aki nem gyűlöli a megvesztegetést, nem szereti a tisztességet. Aki nem gyűlöli a képmutatást, nem szereti az egyenességet. A Messiásról is ezt olvassuk: „Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.” (Zsolt 45,8) A szeretet és a gyűlölet itt nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező fogalmak.
Isten azért gyűlöli a maccévát, a szent oszlopot, mert szereti az igaz istentiszteletet. És azért szereti az igaz istentiszteletet, mert ő igaz és jó. Gyűlölete része jóságának, mert azt gyűlöli, ami ellentétes szeretetével.
„Urunk, hadd szeressük mi is azt, amit Te szeretsz, és gyűlöljük azt, amit Te gyűlölsz!”
A kérdés már csak az, hogy amit vagy akit (is)? Tehát a gyakran felhozott, klisészerű mondat, mely szerint Isten »gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst« egyrészt megáll-e (mondjuk a Zsoltárok 5,6 fènyében), illetve mit kezdjünk például a Biblia által gyűlöletesnek nevezett magatartásformák elfogadás-igényével, tolerálásra való felhívásával – sőt majdhogynem „szeretésével”? Persze nem mindegy, hogy erre egy lmbtq+ szimpatizáns egyetemista, vagy egy ország miniszterelnöke agitál… És még ha az utóbbi tenné is (love is love?) akár szentírási textusra hivatkozva, bibliai igével „megtámasztva”, csúnyán megerőszakolva, eizegézist végrehajtva az eredeti szöveg mondanivalóján, szellemiségén… na akkor mi van?!? -> maradhat akár költői kérdés is, de szívesen veszek kommenteket, mert őszintén érdekel, hogy „elméleti” hitünk a mindennapok közéleti vitáiban hogyan vizsgázik. Mindazonáltal a »szeretetről« szóló Tűzfal epizód valóban jól eligazít minket a kérdéskörben. Köszönjük Laci & Ádám!!
Szerintem ez egyszerűbb, mint ahogyan vázolod.
Az Isten által teremtett egyén lelki üdvössége kapcsolódik a „szereti a bűnöst” részhez, vagyis legvégül Isten ítélete a perdöntő, amihez az egyén hite, megigazulása (ld. a jobb lator) a kulcs.
A „gyűlöli a bűnt” részhez pedig a bűnben való megmaradás, megátalkodottság kapcsolódik.
A bibliai kánaánita és egyéb bűntobzódások, eretnek létformák, stb. (mindaz, ami eltávolít, elidegenít Istentől, szembefordít, fellázít Vele szemben), és a mai hasonló (ugyanolyan, csak modern pc-nyelven ’emberi jognak’ hazudott lmbtqip++ lobbi, meg eutanázia-lobbi, meg abortusz-lobbi, stb.) trendek ( =tömeges jelenség) és egyéni döntések (a lélek megigazulás felé elmozdulása vagy megmaradása a bűnben = Istenhez közelítés vagy Istennel szembeni lázadás) tartalmilag nem változott az idők során, csak kommunikációs kifejezésmódban. Ezért áll ma is ugyanaz a kijelentés („gyűlöli a bűnt, de (/és) szereti a bűnöst”), mint anno, a „bibliai időkben” (persze üdvtörténeti szempontból a ‘ma’/’holnap’ is ‘bibliai idő’).
Most olvastam egy részt H. Richard Niebuhr: The Kingdom of God… c. művéből, idézem: „A God without wrath brought men without sin into a kingdom without judgement through ministrations of a Christ without a Christ without a cross.” (193.o.) Ezek, akik el akarják hitetni, hogy nincs isteni gyűlölet/harag, sem emberi bűn, sem ítélet, végső soron a keresztet és Krisztust sem hirdetik. Hogyan is tudnák ezek nélkül?
Attól függően, hogy ‘mire/kire’ irányul a „wrath”, legalább három eltérő Isten-kép is kibontakozhat….