„Ásér leányának a neve Szerah volt.” (4Móz 26,46)
Amikor a móábi fennsíkon újra összeszámolják az izráeli törzseket, a felsorolásban egy érdekes kivétellel találkozunk. A népszámlálási adatok a férfiak (mint családfők) vonalát tartják számon, de Ásér törzsében kivételesen szerepel egy lány neve is: Szerahé. Vajon mi ennek az oka?
A szövegben nem kapunk semmilyen magyarázatot, de az elbeszélés tömörsége önmagában is jelzi, hogy a név felbukkanásának van jelentősége. Szerah valamiért, amit a szöveg nem fejt ki, nem maradhatott le a listáról. A krónikás is utal rá: „Ásér fiai voltak: Jimná, Jisvá, Jisvi, Beríá és ezeknek a húga, Szerah.” (1Krón 7,30) Ez rendkívüli.
Szerah (שֶׂרַח) neve azt jelenti: többlet, bőség, felesleg. Talán azért említi a szerző a nevét, mert szimbolikusan kifejezi az Ásérnak adott jákóbi áldást: „Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket ad.” (1Móz 49,20) Miért ne szimbolizálhatná ezt az áldást éppen egy lánygyermek?
A Biblia nem mond többet, de a zsidó hagyomány szerint Szerah igen hosszú életet élt, még Mózes idejében is életben volt, sőt, talán az Ígéret Földjére is bement, vagy talán meg sem halt. Ő mutatta meg, hol vannak József csontjai, amelyeket magukkal vittek a Kivonuláskor. Szerah az emlékezet őrzője, maga a folytonosság.
Egyes zsidó midrások úgy tartják, hogy amikor a testvérek elmondták Jákóbnak, hogy József él és Egyiptomban uralkodik, valójában Szerah volt a hírvivő. Ő mondta el gyengéden Jákóbnak az örömhírt, és közben énekelt és hárfázott, hogy a hirtelen öröm nehogy megölje az öreg pátriárkát.
Akárhogy is, itt van előttünk egy hölgy neve Ásér törzséből, egyetlen nőként egy hosszú listából. Ha igaz a midrások hagyománya, Szerah megélte az időt, amikor eljött Izráel megváltása, a fogságból való szabadulás, és ő volt az, aki hosszú időn át őrizte az ígéretek emlékét.
Vajon véletlen lenne, hogy a Messiás eljövetelekor szintén egy nőről olvasunk Ásér törzséből? „Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből” (Lk 2,36). Mit olvasunk róla? „Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éves özvegyasszony volt.” Aztán ezt is: „Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.” (Lk 2,37-38)
Ezek a nők felbecsülhetetlen jelentőséggel bírnak Isten népében. A jelentőségük átüt az emlékezet listáin is. Áldást és bőséget hordoznak.
„Urunk, köszönjük neked az összes Szerahot, akik a szent emlékezést jelképezték számunkra az elmúlt évezredekben! Áldott legyen az ő emlékezetük is!”


Nagyon érdekes. Figyelemreméltó!
De hogyan érted azt, hogy, idézlek:
„vagy talán meg sem halt…” Miért?
Ezt csak a zsidó hagyomány sejteti. Egyes szövegekben nagyon hosszú életet élt, más szövegek azt ígérik neki, hogy nem hal meg, és olyan is van, amely szerint a paradicsomba vétetett. Én ezeket fenntartásokkal kezelem.