„A nyolcadik napon… egy bikát…” (4Móz 29,35-36)
Amikor Mózes a lombsátrak ünnepén (Szukkót) bemutatandó áldozatokról ír, a hét napon át ismétlődő áldozatok monotonitását egyetlen részlet töri meg: a bikák száma. Első nap tizenhárom bikát kell bemutatni égőáldozatul, második nap tizenkettőt, harmadik nap tizenegyet, negyedik nap tízet, ötödik nap kilencet, hatodik nap nyolcat, hetedik nap hetet, és végül a nyolcadik napon mindössze egyet. Mi ennek a jelentése?
A csökkenő sorrend nem az egyetlen érdekesség. Ha összeadjuk az ünnep első hét napján bemutatott bikák számát, a végeredmény hetvenre jön ki (13+12+11+10+9+8+7=70). Mind a rabbinikus, mind a keresztény értelmezéshagyomány felhívta a figyelmet arra, hogy a 70 a nemzetek száma, ennyi ugyanis azoknak a népeknek a száma, amelyeket az 1Móz 10 felsorol. Noé fiaitól hetven nép származott, „a világ hetven népe”, mondja a Beresit Rabba és a Talmud. Ez a szimbólum jelenik meg a hét napon át bemutatott bikaáldozatokban is. A Szukkót a népekért van, akik Ábrahám Magvában megáldatnak.
De miért fogyó trendet mutat a bikaáldozatok száma, mintha csak Agatha Christie híres regényét olvasnánk, amelyben a végén „nem marad, csak egy”? A rabbinikus hagyomány szerint az ünnep végén azért nem marad, csak egy, mert Isten egyedül akar lenni Izraellel, immár a népek nélkül, bensőséges kapcsolatban saját népével. „Mint amikor a király meghívja barátait lakomára, majd a végén azt mondja fiának: »Maradj még egy napot velem.«” (Talmud Szukká 55b)
A keresztény értelmezés a számok csökkenésében inkább az áldozati rendszer Krisztusban való beteljesedését látja. Kálvin szerint a fogyó szám azt mutatja, hogy a szertartás ideig való, amíg el nem jő az igazi áldozat. Bár minden áldozat Krisztusra mutat előre, az igazi áldozat a nyolcadik napon, az új kor hajnalán adatik, és ő önmagában álló, egyetlen áldozat. A bikák száma hét napon át csökken, mert a lévita papságon nyugvó áldozati rendszer végül elavul (vö. Zsid 8,13), és átveszi a helyét a Fiú egyetlen áldozata. Mind a csökkenő tendencia, mind a nyolcadik nap, mind a nyolcadik nap egyetlen bikaáldozata azt jelzi, hogy az új szövetség átveszi majd a régi szövetség helyét.
A népek Ábrahám Magvában (egyes szám) váltatnak meg. „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: »és az ő utódainak«, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: »és a te utódodnak«, aki a Krisztus.” (Gal 3,16)
„Urunk, amaz egyesben rejtettél el bennünket, akik mindenféle népből jövünk hozzád! Ő lett nekünk égőáldozattá, hogy mi benne legyünk számodra kedves illattá! Te úgy szeretted a világot, hogy az Egyetlent adtad érte!”
„”………… Te úgy szeretted a világot, hogy az Egyetlent adtad érte!””
Nincs határa azon ismeretnek, amiben egyre mélyebben feltárul számomra Isten szeretete a világ, és azon belül saját életem felé. Lenyűgöz, hogy ez a szeretet az Ő Egyetlenének helyettes áldozatul való adásában nyilvánult meg, jutott kifejezésre.