A történeti szemelvények sorát az 1615-ös Ír Hitvallással folytatom. Ez a „kálvinista episzkopális” hitvallás (Szűcs Ferenc nevezi így a magyar kiadás előszavában) elsősorban James Ussher anglikán érsek nevéhez fűződik. „Az Ír Hitvallás azt a különleges egyháztörténeti helyzetet tükrözi (...), amikor a legtöbb hitbeli kérdésben Kálvin tanításai érvényesültek, anélkül azonban, hogy a kálvini egyházszervezetnek legcsekélyebb nyomai jelen lettek volna.” (Ír Hitvallás. Koinónia, Kolozsvár, 1999, 5). A modernista-fundamentalista vitát jóval megelőző hitvallás – más történeti kálvinista...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Biblia
A Szentírás Isten igéje (3)
A németalföldi református egyházak közös zsinatára 1618-19-ben került sor Dordrechtben. A zsinat az arminiánusok (remonstránsok) öt pontjával foglalkozott, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország reformátusai is képviseltették magukat. Az eredménye a jól ismert Dordrechti Kánonok, mely lényegében a kálvinizmus öt (válasz)pontja a remonstránsok öt pontjára. Ami a mi szempontunkból most érdekes, az a zsinat Szentírásról alkotott képe. A Westminsteri Hitvalláshoz hasonlóan a Dordrechti Kánonok (Koinónia, Kolozsvár, 2000) is Isten Igéjének nevezi a Bibliát. Néhány szemelvény következik...
A Szentírás Isten igéje (2)
A Szentírásról mint Isten igéjéről szóló történelmi szemelvények sorát a Westminsteri Hitvallással kezdem. A hitvallás 1643 és 1647 között született, nagyjából száz évvel Semler maximája („a Szentírás nem Isten igéje”) előtt. A magyar kiadás előszavában Horváth Levente a Westminsteri zsinatot a legjelentősebb egyházi tanácskozásnak nevezi a reformáció utáni egyháztörténeti korszakban. „Páratlan hatással voltak e zsinat dokumentumai Skócia népére és a skót teológia történetére, valamint főleg az angolszász kultúrájú régiók vallási és össztársadalmi fejlődésére.” (Westminsteri Hitvallás....
A Szentírás Isten igéje (1)
J. S. Semler 18. századi hallei teológus híres maximájában a Bibliát a történelem által korlátozottnak, de morálisan relevánsnak nevezte, és elválasztotta egymástól a „Szentírás” és az „Isten igéje” fogalmakat. Vagyis kimondta, amit utána teológusok nemzedékei harsogtak és tettek dogmává: a Szentírás nem Isten igéje. Reakcióként hívő teológusok a Biblia inspirációjáról, megbízhatóságáról és elégségességéről szóló tanokat hangsúlyozták. A Biblia körüli modern polémia a 20. század elején liberálisokra és fundamentalistákra osztotta a bibliakutatókat, és egyre inkább úgy tűnt, mintha a...
Mitől „kritikai” a történeti-kritikai módszer?
A bibliakutatás egyik legismertebb és legelterjedtebb módszere az ún. történeti-kritikai módszer, melyet evangéliumi körökben a kissé pongyola (hiszen jóval tágabb jelentésű) „bibliakritika” szóval is szoktak jelölni. A 19-20. században ez a módszer uralta az európai egyetemek bibliakutatással foglalkozó tanszékeit. Mivel a módszer követői azt szedték ízekre, amire a hitünk épül (a Szent Biblia üzenetének történeti igazságát), jogos a kérdés, hogy evangéliumi keresztényekként mit kezdjünk ezzel a módszerrel. Bennünket is az igazság érdekel, nem akarunk butaságokhoz ragaszkodni, de a...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK