Eric Metaxast is letiltotta a Twitter. Egyelőre nem szüntették meg a fiókját, mint sok más konzervatív véleményvezér és egyszerű felhasználó esetében, de nem posztolhat. Aki nem ismerné, Metaxas írta a Dietrich Bonhoefferről szóló New York Times #1 bestsellert, amit magyarra is lefordítottak, ő írta meg a rabszolgakereskedelem leállításáért harcoló William Wilberforce életéről szóló könyvet is, amit szintén kiadtak magyarul, meg Lutherről és másokról is írt könyveket. Metaxas a számos ismert személyiséget felvonultató Socrates in the City és Eric Metaxas Show házigazdája is.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
cenzúra
Lehet, hogy én sem fogok beleférni
Akinek eddig nem volt nyilvánvaló, az az elmúlt napokban láthatta, hogyan hullt le az álarc a befogadást és sokszínűséget hirdető progresszív kultúra legfontosabb kapuőreiről, a Big Tech cégekről. A Facebook és a Twitter nemcsak az amerikai elnök (!) fiókját tiltotta le, miután egyértelműen és durván beavatkoztak a választások folyamatába, hanem számos konzervatív véleményvezérét is, és akik maradhattak, azok közül is sokaknak egyetlen éjszaka alatt ezrével, tízezrével, százezrével törölték a követőit. Mikor ennek hatására megindult a konzervatívok exoduszának második nagy hulláma a Parler nevű alternatív platformra (az első hullám az amerikai választások előtti pártos cenzúrával kezdődött), a Google, az Apple és az Amazon a saját eszközeivel lehetetlenítette el a Parlert. Koordináltan, egyik napról a másikra. A YouTube is vad tisztogatásba kezdett. Ennyit a sokszínűségről és a befogadásról. Persze ezek a szavak mindig is egy markáns ideológiai program szlogenjei voltak, de most már legalább látszik is, hogy ez a program nem ölelni, hanem győzni akar.
A „szoci” Robinson Crusoe
Valószínűleg nincs élő ember a földön, aki valamilyen formában ne hallott volna Robinson Crusoe-ról. Daniel Defoe népszerű regénye a világirodalom egyik legismertebb klasszikusa, szinte minden nagyobb nyelvre lefordították, főhőse olyan irodalmi toposszá vált, amely a legváratlanabb formákban és helyeken is előkerül. A regényt olvasva talán mégsem én voltam az egyetlen, aki azt érezte, hogy valami nem stimmel a történetben. A hosszú, részletes leírások mintha csak azt rejtenék el, hogy Defoe hősének nincs igazán lelke. Egyedül van egy lakatlan szigeten, évtizedeken át nincs senki, akihez...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK