A blog történetében először van olyan, hogy jelentősen korlátozom a hozzászólásokat. Ennek többször elmondtam az okát. Olyan fülsiketítő ordibálás zajlik hosszú ideje a közösségi médiában, hogy moderálás nélkül ma már képtelenség normálisan beszélgetni. Ez egy elnémító szellem. Azok hallgatnak el, akik nem bírják a feszültséget, nem akarnak még egy röhögő fejet, megszégyenítő ledorongolást, még egy vitát, emiatt jó ideje félrehúzódnak (vö. Ez 34,21). Engem pedig most kifejezetten azok gyönge hangja érdekel, akik látják a mélyben a bajt. Az ő hangjukat szeretném hallhatóvá tenni. Továbbra is köszönöm a megértést és a türelmet más olvasóktól – testvérektől és idegenektől –, különösen azoktól, akik még most is inkább azt mondanák el, amit higgyétek el, rengetegszer hallottunk az elmúlt időszakban. Olyan burokban ma senki nem él Magyarországon, ahol épp az ne látszana, hogy mindenfelé macskás fadíszek lógnak. A röhögőfejecskés emojik áradásában nincs sportértéke még egyet ide aggatni. Azokat a hangokat szeretném felhangosítani, amelyek a jelenség mögé tudnak látni. Egy ilyet osztok ma meg veletek. Talán a legfontosabb komment volt az elmúlt héten.
„A most megmutatkozott és felszínre került áradás a mélyben zajló folyamatok szintjén alapvetően nem a FIDESZ-ről vagy Orbán Viktorról, de nem is a TISZA pártról vagy Magyar Péterről szólt. Mindez csak a felszín.
A mélyrétegek szintjén olyan tektonikus léptékű történések zajlanak már hosszabb ideje, amit szimbolikus keretek között Dosztojevszkij boncolgatott a Karamazov testvérekben: egyfajta rituális apagyilkosságban megnyilvánuló Isten-gyilkosság.
Nekünk, keresztényeknek az utóbbi a fontos, de az előbbi – ahogy arra Dosztojevszkij profetikus regénye is rámutat – megmutatja, kiábrázolja, azokat az indulatokat és történéseket, amelyek az emberi bensőben (bibliai értelemben: a szívben) zajlanak.
A fiatal politikai messiás, a jóképű (és minden jel ill. hozzá közelálló beszámoló szerint súlyosan nárcisztikus személyiségzavaros – ami itt és most éppenhogy előny és fegyvertény lehetett számára – »Lúdas Matyi« leszámol(t) az immár gyöngének, kiszolgáltatottnak és karizmáját vesztett, elöregedett atyácska-figurával, akinek gyengeségei most napvilágra kerültek és kerülnek.
Ez a műsor persze sokaknak tetszik, tapsolnak, éljeneznek, önfeledten örömködnek; ez a szakasz még el fog tartani egy ideig. A rómaiak is tudták, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek és ha kellően agresszív és véres a műsor, akkor talán ideig-óráig akár a kenyérről is elfeledkeznek.
Ám itt nem csak arról van szó, hogy az új politikai messiás tiszteletlen és gúnyos. Arról van szó, hogy éppen azért emelkedhetett ő ilyen gyorsan ilyen magasra, mert tiszteletlen, mert gúnyos és gátlástalan (szószerinti értelmében, azaz nem gátolja semmi és senki, lásd: »se Istentől nem félt, se embertől nem tartott« (Lk 18:2).
Ezeket azért írtam most le, mert írtad [utalás egy korábbi kommentelő hozzászólására], hogy nem érted: »Mintha a Tisza győzelme a kereszténység veresége lenne.«
Igen és nem. Természetesen a kereszténység messze nem azonos egyik vagy másik magyar párttal. De az, hogy ezek az indulatok, az előző generáció(k) szimbolikus jótevő atya-figurájával (ez Orbán Viktor, aki természetesen egy esendő és bűnös ember, de aki rendet teremtett itt a korábbi káoszból, emellett Isten ügyét akarta alapvetően szolgálni ebben az országban hol jó, hol pedig talán kifejezetten elhibázott eszközökkel) szemben ilyen elementáris erővel és ilyen módon törnek most felszínre, az most erős kontúrokkal megmutatja, kiábrázolja, hogy a nyugati kultúrát a nagy francia forradalom óta eluraló apa- és Isten-gyilkos indulatok és attitűdök miképpen manifesztálódhatnak egy olyan, eleve erőteljes szimbolikával bíró eseményben, mint amilyen egy demokratikus választás.
Mert ezek az indulatok itt vannak a családjainkban, itt vannak a fiatalok, az új (és persze a régebbi) nemzedékek elképzeléseiben és vágyaiban, de most sokkal világosabban kerültek és még majd kerülnek fényre.
Amikor pedig a gúny, a tiszteletlenség, a megtorlás, a vélt vagy valós sérelmek feletti bosszú, tort ül a józanság és a bölcs belátás fölött… nos igen, az a kereszténység, illetve a keresztény világnézet veresége. Ha azt mondod erre, hogy itt és most nem ez történik, akkor erre én azt válaszolom, hogy talán még nem, ugyanakkor viszont ezeknek az erőknek és szellemeknek ill. »levegőbeli hatalmasságoknak« nyitottuk tágra az ajtót ezzel a mostani választással.
Ha keresztény vagy, akkor figyelj majd alaposan, hogy miféle »király« (nem Magyar Péterre gondolok itt… hanem nála sokkal erősebb hatalomra) vonul be ezen az ajtón majd országunk és népünk életébe.”
Én is pontosan erről beszélek. Egy dolgot fűznék csak hozzá. Természetesen a szavazóhelyiségben nem mindenkit az az indulat hajtott, amit a hozzászóló megfogalmaz. Rengeteg oka lehetett annak, hogy ki, miért, hova szavazott. De itt nem is az egyéni döntésekről, hanem magáról az áradásról van szó. És nem is a politikáról, hanem a kultúra mélyrétegeiről, amelyek az élet ezer másik területén is manifesztálódnak. Az igazán szomorú az, hogy a keresztények között is.
Még egy szempontot, illetve a technológia szerepét, jelentőségét hoznám ide, mely létrehozza a buborék identitásokat. Bolyki Lászlónak volt erről egy igehirdetése éppen a választás napján.
https://www.youtube.com/watch?v=xE-PeGbMPO0&t=3148s
A keresztény, hívő ember is buborékon belülre kerülhet, és erősebb lehet a politikai, mint a keresztény identitása, ha erre tudatosan nem ügyel. A keresztény nézőpont, Biblia, segíthet elkerülni a buborék torzítást. Segíthet elfogadni a választás eredményét is. Ha minden hatalom Istentől van, akkor nem aggódnunk kell, hanem az értelmét megismerni az új helyzetnek, és ahhoz rendelni a magán, hívő és közösségi, gyülekezeti, egyházi cselekvésünket.
Ennél tovább is megyek. Imádkoznunk kell az új hatalomért, akármit is gondolunk róla. Alá kell rendelnünk magunkat, kivéve, ha a hitünk feladását kéri. Meg kell látnunk a lehetőséget és a felelősségünket az új helyzetben. A külső veszélyeket és a belső elsodródást látva radikális alapozást kell végeznünk az egyházban. Energiákat kell összpontosítanunk a cselekvésre. Világnézeti, bibliai, apologetikai képzést adni a hívők új generációinak. Bátran ki kell mondanunk, hogy hol van a baj, és Isten irgalmáért könyörögve teljes szívvel megtérnünk hozzá.
A lényeg hogy igyekezzünk Isten vilagosságanak buborékjában benn maradni,megmaradni éberségben, józanul és nem elveszíteni a reményt.Az Úr annak idején kijelentette a szovjetek kivonulását, a szocik bukását és a fidesz ketharmadokat is, most egy átmeneti időszak kezdődik, az Úr felrázza megerősíti az Ő népét és ez ki fog hatni a nemzetre is, fel fog emelkedni egy hiteles keresztény -konzervativ párt
Úgy látom, hogy azok az emberek, akikért eddig talán kevesen, vagy éppen senki sem imádkozott, rendkívüli lehetőséget kaptak azzal, hogy hatalomra kerültek, mert a bibliai útmutatás alapján keresztyének sokasága fog értük állhatatosan imádkozni. „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (Tim 2,1-4) Álljunk be ebbe a szolgálatba, ne törődjünk a fenyegetettség rémével, mert mi Jézus Krisztus tulajdonai vagyunk, és ez az Ő akarata minden hatalomba helyezettért. Emellett végezzük az Úrnak való szolgálatainkat még nagyobb elszántsággal, igyekezvén világítani az egyre sötétedő világban. Ne feledjük, hogy ” a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19b) Ettől kezdve még nagyobb felelősség ebbe a feladatba való beleállás, a teljes odaszánás. Jézus mondja az igyekezettel kapcsolatban a Lk 13,24-ben: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. Ebben a mondatban az első igyekezzetek szó, egy életre-halálra való igyekezetet jelent, míg a második igyekeznek szó csak valami féle „erre jártam, benéznék” stílust jelent. Ezt a mindent odászánó igyekezetet várja el Urunk most tőlünk, a „résre állás”-hoz keresi az övéit. „de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.” (Zsolt 106,23b) Így lehet majd ébredés, ” Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül” – írta Kölcsey a Huszt című versének zárásaként. Azt gondolom, hogy most a hithű keresztyénség kapott egy bizonyítási lehetőséget – lehet, hogy az utolsót, – hogy változzanak a dolgok, bűnbánatra jussanak az emberek, megtérjenek, és épüljön az Isten országa, ennek következményeként pedig népünk, országunk. Hirdesd az evangéliumot életeddel és mindenhogyan! Imádkozz és dolgozz! – tanít a szerzetesek által megélt mondás. Mi ne olyan szerzetesek legyünk, akik kimentek a világból, hanem a világban éljük oda életünk minden pillanatát környezetünk elé Krisztusban, szeretetben, imádságban!
„Dicsérjétek az Urat! Dicsérd, lelkem az Urat!”..
„Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet! Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei. Boldog, akinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében; A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké; Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.” (Zs 146:1, 3-8)
Országunk és népünk életébe már réges-régen belépett az a bizonyos „király”. A mostani vereség, inkább nyereség, mert talán újra inkább az Úrban fogunk bízni, rá figyelni, és nem kormányzati védőhálókban, áltató oltásokban, Isten nevét hiába felvevők szólamaiban. „Az idő közel van”, boldog mindaz, aki bízik az Úrban.
Köszönöm a moderalast, a gondolatokat! Nekem es tudom masoknak is nagyon fontos, hogy lássuk,felismerjük a szellemi harcot a politikai téren is. Mélysegesen fáj, hogy a felnőtt ,keresztény gyerekeim elsősorban nem ezt latjak es nem is úgy szavaztak. Ez szakadást okozott a családban, de azert ennel jobban szeretjük egymást. Fáj tudnom azt, hogy meg kell tapasztalniuk idővel a döntésük következményeit. Folyamatosan, kitartóan imadkozom értük.
A közeli rokonsagban, keresztény ismerősök között is sokan hagyták magukat megtéveszteni, ami szintén fájó. Bevallom, hogy egyenlőre az új kormányért még nem tudok imádkozni, majd eljutok odáig is.
Igen, ami most felszínre tört az emberekből az mindig is ott volt bennük már egy ideje, voltak is ennek jelei….Ám mi akik Jézust követjük jobban kell figyeljünk mint eddig gondoltuk Jézusra és egymásra.
„Krisztusban való hit a világban,csak akkor nyerhető vissza szilárd trkintélyét, ha mi akik Krisztust követjük, jobban féljük Istent, mint amennyire a modern világ hatalmaitól és tekintélyeitől tartunk.” Os Guinness
Ádám hogyan lehet ezt véghezvinni? Nagyon igazat adok. Pontokra szedtem, utólagos engedelmeddel….
1. Meg kell látnunk a lehetőséget és a felelősségünket az új helyzetben.
2. Külső veszélyeket és a belső elsodródást látva radikális alapozást kell végeznünk az egyházban. 3.Energiákat kell összpontosítanunk a cselekvésre.
4.Világnézeti, bibliai, apologetikai képzést adni a hívők új generációinak. 5.Bátran ki kell mondanunk, hogy hol van a baj, és Isten irgalmáért könyörögve teljes szívvel megtérnünk hozzá.
Hogyan lehet a 4 est megvalósitani ?Hosszútavon ebben lenne a megoldás.
„Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?”
Bolyki András egy igehirdetésben mondott egy érdekes mondatot. Nem szó szerint. Nem veszed észre, mikor valami bálvánnyá válik számodra.
Szerintem, a választás utáni mély megrendülés a keresztények között, azt jelenti, hogy egy párt, egy politikus vált számunkra bálvánnyá. Tehát, szerintem, az első feladatunk, hogy szakadjunk el a bálványunktól.
Kedves István,
nem szükségszerű. A gyász jó dolgok elvesztéséhez is kapcsolódhat. A veszteség megélése nem bálványimádás, hanem normális emberi reakció. A gyász a szeretet jele is. Aki nem szeret, nem is gyászol.
Idézet Ádám kommentjéből:
„… Imádkoznunk kell az új hatalomért, …”
Mert ha ezt teszem, akkor az Ige jól ismert útmutatásának engedelmeskedem:
„Arra kérlek tehát mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. Királyokért (vezetőkért) és minden hatalmasságért, …….” (1Tim, 2:1-2/b).
„…. Alá kell rendelnünk magunkat, kivéve, ha a hitünk feladását kéri. ….”
Mivel ekkor szintén a jól ismert Ige útmutatását követem:
„Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak, mert nincs hatalom, csak Istentől, és a hatalmasságokat Isten rendelte. Aki tehát ellenáll a hatalomnak, az Isten rendelésének állt ellen; akik pedig ellenállnak, ítéletet vonnak magukra.” (Róma 13:1-2)
Kedves Ádám, nagy örömmel olvasom, amit írtál és minden hozzászólást. Számomra is az Ige nyújt vigasztalást. Mi egy kis faluban szolgálunk már évek óta.Házról házra mentünk hívtuk az embereket, hogy jöjjenek az Úr Jézus Krisztushoz, mindenféle módon próbáltuk őket vonni az Úrhoz. Nem voltak az emberek elutasítóak, de nem voltunk sikeresek ebben. Talán most lesz egy utolsó ébredésre lehetőség, készen kell hogy álljunk erre.
Ézsaiás 57:15 Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké él, és akinek szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16 Mert nem örökké perelek, és nem haragszom mindvégig, hiszen elepedne előttem a lélek és az élők, akiket alkottam. Zsolt 103:9 Zsid 12:9 [Jer 38:16]
17 Mert a telhetetlenség vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtőztem és megharagudtam. Ő pedig elfordult tőlem, és a saját szíve útján járt.
18 Láttam útjait, és meggyógyítom őt. Vezetem, és vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak.
19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét. Békesség, békesség a távol- és közellévőknek! Így szól az ÚR: Meggyógyítom őt! [Lk 2:14] [Ef 2:17]
20 De a hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, és amelynek hullámai iszapot és sarat hánynak ki. [Júd 1:13]
21 Nincs békesség az istenteleneknek, mondja az én Istenem. Ézs 48:22 [Péld 28:1]
@ Szabó István
Szerintem nem mindenki ugyanúgy éli meg ezeket a napokat. Nyilvánvalóan vannak, akiknél a csalódottság vagy akár a reményvesztettség a meghatározó. Én ennyi alapján őket se kiáltanám ki bálványimádoknak. De az sem biztos, hogy akár kormánypárti szavazó keresztények között ez lenne most a legjellemzőbb, vagy dominánsább érzés és hangulat.
Én speciel egy ideje inkább szomorú vagyok. Az voltam már a választásokat megelező hetek során is, és még csak nem is elsősorban azért, mert egyébként számítottam a kormánypárt vereségére. Az szomorított el, ami egyrészt az emberekből láthatóan a felszínre tört (például a tulajdon 14 éves fiamból is, csak hogy személyes példát is említsek), másrészt amit az akkor még csak várhatóan győztes politikai oldal prominens figurái egyre csak szítottak és tüzeltek.
Persze már C.S. Lewis is felhívta a figyelmet pl. a Csűrcsavar leveleiben arra, hogy még egy olyan reménytelennek tetsző szituáció is, mint amilyen egy nagy háború kitörése, végső soron az ‘Ellenség’ (tehát: Isten) ügyét szolgálhatja majd, hiszen olyan emberek fordulhatnak felé és térhetnek meg, akik míg kényelmes és látszólag békés életkörülmények között éltek, addig nem foglalkoztak sem Istennel, sem a saját üdvösségükkel. Ám ha hirtelen és radikálisan megváltoznak az életkörülményeik – mégpedig olyan módon, hogy drasztikusan romlanak – akkor bizony Isten munkálkodása is nyilvánvalóbbá lesz ill. lehet különféle hátterű emberek életében.
De ettől még kevesen örvendezhettek anno a 2. világháború kitörése fellett.(Az elsőnél még igen, lásd a Nyugaton a helyzet változatlan tematikáját…és lehet, hogy sok tekintetben közelebb vagyunk ehhez a korhoz épp, mint 1939-hez, hiszen mostanra lassan „sok minden, ami egykor volt, elveszett, mert most senki sem él, aki emlékezne rá”, ahogy Galadriel mondja A Gyűrűk Ura filmváltozatának elején).
Összességében tehát bár olyan keresztények, mint C.S. Lewis látták ugyan, hogy itt majd kinyílhat az ajtó sokak megtérése előtt, de azért azt is látták és érezték talán nem is kevesen, hogy milyen szörnyű pusztítással jár majd az egész folyamat az emberiség és konkrétan az európai cilizáció számára. Ilyen ember és író volt például Stefan Zweig. És nem tévedett ő sem, ahogyan Lewis sem.
Ne érts félre, a jelenlegi helyzet tragikusságát most nem a 2. világháború kitöréséhez szeretném hasonlítani. Csak arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a szomorúság (de akár a félelem és a csalódottság) sem jelenti mindig, minden körülmények közt és mindenkinél azt, hogy az illető – amennyiben keresztény – megfeledkezett Istenéről vagy hogy emberi vezetőkbe helyezte a végső reményét és bizalmát.
Kedves Ádám!
A jelenség mögött sok minden lehet. Mindazonáltal úgy látom, a te „verziód” inkább a gyász elviselését teszi könnyebbé. Hozhatnék példákat, de valamennyi sarkított lenne, így úgy vélnéd, nem értettem meg mondandód.
Kedves Enci,
nem, amit írok, nem a gyászról szól, hanem egy mély problémáról.
Nem gondolom, hogy egy választási eredményt egyszerűen úgy kellene olvasnunk, hogy „Isten ezt az oldalt választotta, a másikat pedig elvetette”. A Biblia ennél mélyebbre visz.
Isten valóban uralkodik a népek és kormányok fölött. Ő emel fel és dönt le vezetőket. De abból, hogy valamit megenged, még nem következik, hogy azzal maradéktalanul azonosul is. Asszíriát is használta, aztán megítélte. Babilont is felhasználta, aztán számon kérte. Ezért a mostani fordulatot sem csak politikai kategóriákban érdemes nézni.
Lehet, hogy ez az időszak valóban lakmuszpapír lesz. Megmutatja, mire építettünk valójában: politikai erőre, kulturális védelemre, megszokott rendre, vagy Krisztusra. Ha egy korszakváltás megrendít bennünket, az nemcsak a körülményekről mond valamit, hanem rólunk is.
A hívő ember válasza most nem a pánik, nem a káröröm, és nem is a politikai messianizmus. Hanem a józanság, az imádság, a bűnbánat, a hitelesség és az állhatatosság. „Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán.” Nem biztos, hogy most elsősorban az országot vizsgálja az Úr, lehet, hogy először minket.
És ez nem reménytelen üzenet, hanem reményteljes. Mert Isten sokszor éppen úgy készíti elő a hitelesebb bizonyságtételt, hogy elveszi a külső támaszokat, és visszavisz minket az apostoli alapokhoz. Nem azért, hogy elnémuljunk, hanem hogy megtisztuljunk. Nem azért, hogy feloldódjunk a korszellemben, hanem hogy világítsunk benne.
Ha nehezebb idők jönnek, az nem azt jelenti, hogy Isten elhagyta a népét. Sokszor éppen ilyenkor derül ki, hogy az Úr öröme valóban erősségünk-e. A kérdés most nem az, hogy mi lesz a kedvezőbb politikai klíma, hanem az, hogy a keresztények hitelesebbek, bátrabbak, tisztábbak és Krisztus-központúbbak lesznek-e.
Lehet, hogy most egy átrendeződés kezdődött el. De a legfontosabb nem az, hogy melyik párt épül, hanem hogy felépül-e egy olyan maradék, amely nem a hatalomtól várja a megőrzést, hanem Istenhez kötve marad. A világban zajló folyamatok tükröződnek nálunk is, de az Úr ezeket is felhasználhatja arra, hogy népe megtanulja a helyes választ: hűséget, józanságot, szeretetet, bátorságot és kitartást.
Most nem kétségbeesni kell, hanem mélyebbre menni. Nem emberekben reménykedni, hanem Krisztusra nézni. Nem elsősorban siratni a korszakot, hanem kérni az Urat, hogy ebben az új helyzetben tegye hitelesebbé a bizonyságtételünket.Nekem még anno 2017 ben álomban megmutatta az Úr ezt a politikai változást, a Fidesz bukását és a ballib pártok eltünését, de azt is mutatta hogy egy átmenet után jobb közéleti pezsgés lesz és ennek folyományaként fel fog majd emelkedni egy hiteles keresztény konzervatív párt is.
Szia Adam, ma olvastam h az Európai Unió Bírósága elkaszálta a magyar gyermekvédelmi törvényt. Engem ez nagyon aggaszt, főleg azért mert van egy kislányom akit nagyon féltek. Tudnál ebben a témában cikket írni esetleg?
Sandor
A kérdés nem az, hogy Magyar Péter „valójában” jobboldali-e vagy sem. Akár az is lehet. Miért ne lehetne? A politika szempontjából azonban ennek önmagában nincs különösebb jelentősége. Nem az számít, mi van valakinek a szívében, hanem az, hogy kormányon mit tesz. Hová nyúl, amikor dönteni kell. Kinek enged, amikor nyomás alá kerül. Melyik tábor várakozásait váltja valósággá.
A kampány alatt a Fidesz és a Mi Hazánk felől érkező kritika sem elsősorban arról szólt, hogy Magyar Péter belülről biztosan balliberális volna. Hanem arról, hogy nem tudjuk, kormányon hová fog ütni. Lesznek-e nála olyan pontok, ahol a nemzeti-jobboldali tábor számára létfontosságú ügyekben is tartja az irányt, vagy az első komoly brüsszeli, civil és értelmiségi nyomásnál elkezd hátrálni.
Mert a gesztusok önmagukban kevesek. Lehet esküt tenni a Szent Korona előtt, lehet nemzeti szimbólumokat használni, lehet jobboldali hangütést megütni. De ezekből még nem következik semmi biztos a majdani kormányzás ideológiai tartalmára nézve. A valódi kérdés az, mekkora befolyást kapnak Magyar Péter döntéseiben azok a régi, 2010 előtti balliberális körök, amelyek most már nyíltan érzékeltetik: úgy tekintenek a Tiszára, mint amelynek ők is részben tulajdonosai. Mintha azt üzennék: „ne felejtsd el, kik emeltek a vállukra”.
Ez a nyomás már most látszik. Nem is feltétlenül nyers pártpolitikai formában, hanem a szokásos kulcsszavakon keresztül: „szakértelem”, „szakmai szervezetekkel való egyeztetés”, „független fórumok”, „európai normák”, „jogállami korrekció”. Ezek önmagukban persze legitim kifejezések. A kérdés az, hogy Magyar Péter felismeri-e: a magyar közéletben ezek sokszor nem semleges kategóriák, hanem nagyon is meghatározott világnézeti és hatalmi igények hordozói.
A nemzeti jobboldal számára ugyanis vannak olyan tételek, amelyek nem alku tárgyai. Ilyen az alkotmányos önazonosság kérdése. Ilyen a házasság, a család, a gyermekvédelem, a keresztény kultúrához való viszony, a bevándorlás elutasítása, a határon túli magyarságért viselt felelősség, illetve a woke elutasítása. Ezek nem puszta kommunikációs panelek, hanem olyan alapállítások, amelyeket a jobboldali választó nem díszletnek tekint, hanem elvi minimumnak. Az Alaptörvényben ma valóban szerepelnek ezek a deklarációk. A kérdés az, hogy egy új alkotmányozási folyamatban ezek megmaradnak-e, vagy a „szakmai korrekció” és a brüsszeli megfelelés nevében lassan kikopnak.
És itt jön a lényeg: Magyar Péter előbb-utóbb döntésre kényszerül. Nem lehet a végtelenségig egyszerre mindenkinek megfelelni. Nem lehet egyszerre megnyugtatni a nemzeti jobboldalt, a régi balliberális értelmiséget és Brüsszelt is, ha ezek az elvárások egymásnak ellentmondanak. Márpedig számos ügyben pontosan ez a helyzet.
Az uniós pénzek körüli vita különösen beszédes. Brüsszel részéről nagyon is kézzelfogható nyomás van: források, feltételek, kötelezettségszegési ügyek, napi bírságok, gyors megfelelési kényszer. A menedékjogtól az akadémiai szabadságig több terület nyitva van, és az EU bíróságának mostani ítélete a 2021-es magyar szabályozás ügyében csak tovább erősíti ezt a nyomást. Innentől a kérdés nem elméleti: amikor megérkezik a számla, mihez nyúl majd a Tisza-kormány? Mihez nyúl először? Mihez nyúl könnyebb szívvel?
Pont ezért kevés az a válasz, hogy „adjunk esélyt, majd kiderül”. Mert jelenleg valóban az a legnagyobb probléma, hogy szinte semmit nem tudunk a leendő kormányzás szellemi irányáról. Nem tudjuk, hogy a Tisza tartalmilag inkább a Fidesz-korszak bizonyos elemeit viszi-e tovább mérsékeltebb EU-konfliktussal, vagy ellenkezőleg: a háttérben a régi balliberális elit kezd majd pozíciókat (vissza)foglalni az oktatástól a kultúrán át az alkotmányosságig. Mindkét irányra vannak jelek. Ezért a bizonytalanság nem rosszindulat, hanem józan helyzetértékelés.
A kultúrpolitika, az oktatás és az alkotmányos identitás kérdésében különösen nagy a tét. Egy kormány valódi karaktere ugyanis nem attól derül ki, hogyan fényképezkedik, hanem attól, kiket nevez ki, milyen intézményeket erősít meg, kiket ültet döntési helyzetbe, és melyik nyelvet kezdi el beszélni az állam. Ha a „szakmaiság” jelszava alatt ugyanaz a 2010 előtti szellemi garnitúra tér vissza, amelyet a jobboldali választók négyszer (sőt részben most is) már elutasítottak, akkor teljesen mindegy lesz, hány nemzeti gesztus hangzott el a kampányban.
Ezért szerintem a jobboldali választópolgárnak most nem az a dolga, hogy Magyar Péter lelkébe lásson, hanem hogy nagyon világos vörös vonalakat húzzon. Nem a személyiség a döntő, hanem a kormányzati gyakorlat. Megmaradnak-e az alkotmányos identitás alapjai? Lesz-e kulturális revans? Megindul-e az ideológiai visszarendeződés „szakmai egyeztetés” címkével? A brüsszeli pénzért cserébe mi az, amit feladnak, és mi az, amit nem?
Ezekre a kérdésekre ma nincs válasz. És éppen ez az aggasztó.
Aki jobboldali, nemzeti szemszögből nézi ezt a helyzetet, annak nem az a baja, hogy Magyar Péter esetleg nem elég „autentikus”. Hanem az, hogy ma még nem tudni, mihez lesz hűségesebb: a saját kampányában felépített nemzeti-jobboldali gesztusrendszerhez, vagy ahhoz a nyomásgyakorló közeghez, amely már most sorban áll a bejáratnál, és „szakmai” alapon bejelentkezik a hatalomért.
Ezért a kérdés most nem az, hogy mit érzünk Magyar Péterrel kapcsolatban. Hanem az, hogy mit fog tenni. És ha eljön a pillanat, amikor választania kell a nemzeti önazonosság és a balliberális megfelelési kényszer között, akkor melyiket választja.
Mert előbb-utóbb választania kell.
Ruff Bálint gyakrolatilag „megtorlásügyi miniszter” lesz, Magyar Péter az ő kinevezését az ő „kérlelhetetlenségével” támasztotta alá, nem csoda, Ruff a választás éjszakáján deklarálta ars poeticáját, hogy a NER-es bitangoknak nincs bocsánat, nincs irgalom. A Tisza keménymagja diadalittas örömujjongásban tört ki, Ruff, „A kérlelhetetlen” (vö. Robespierre, „le Incorruptible”, a megvesztegethetetlen), ő fog felelni tehát a maoista stílusú struggle session-ökért. Meglátjuk, hogy Ruff „csak” Robespierre lesz, avagy egyből Szamuely Tibor. Simán benne van, hogy „a NER-lovagok által ‘ellopott’ pénzek miatti számonkérésből” egy általánosabb, jobboldali közéleti személyek elleni leszámolás fog következni.
Ruff kijelölését ráadásul még a „de facto” köztársasági elnökként funkcionáló Pankotai Lili is jóváhagyta.
Mi jöhet még? Fleck Zoltán az Alkotmànybíróság elnöke? Az doktrínája szerint a „jogállamiság” lényege abban áll, hogy a reakciós pribékeket ütni kell.
Bárándy Péter a Kúria elnöke?
X. József:
Panyi Szabolcs nemzetbiztonsági miniszter?
Kedves Testvéreim!
Két dologról írnék röviden. Az egyik, hogy az elmúlt hat évben gyakorlatilag tehetetlenül néztem végig, ahogy a fiaim a covid miatti online oktatástól a tiktokon és különböző influencereken keresztül eljutottak oda, hogy Charlie Kirk halálán élcelődő mémeket osztottak meg és ezeken röhögtek. Mondanom sem kell, a temetés közvetítésére nem voltak kíváncsiak. Református iskolába járt, konfirmált fialalokról beszélek, akiknek – sokáig azt hittem – az eléjük élt példánk, ez az említett közeg és nem utolsó sorban a NER elmúlt 16 évének világa valamiféle lelki-szellemi védettséget adott, ha megfelelő felvértezettséget nem is. Nem a mostanra kialakult politikai preferenciáikkal van bajom, hanem azzal, ahogyan ez lejátszódott bennük. Mára ugyanis – úgy látom – mindent „bevesznek” a Nagy Hitetőnek. És rámegy a lelkük.
A másik, hogy ha összekapcsolom, azt, amit Ábrahám Róbert mondott, azaz hogy úgy tűnik, a magyar társadalom is készen áll az Antikrisztus fellépésére, azzal, amit a Medián mért, tehát hogy az általuk megkérdezettek közül 30% katolikusként, 10% pedig reformátusként mondott igent a Tiszára – nem érzékelve semmit abból, ami mögötte a golbális lelki-szellemi térben van, akkor itt tényleg egy globális mérkőzés hosszabbításának utolsó pillataiban vagyunk, ahol Jézus a második félidő elején berúgta a döntő gólt, az ellenfélnek nemhogy győzelmi, de szépítési esélyei sincsenek, már a hosszabbításban vagyunk és csak azért megy még a meccs, hogy minél több néző számára a vesztes legyen a rokonszenvesebb, és mert nekik még van egy cserelehetőségük. Röviden: nagyon a Nagy Történet vége felé haladunk, csak még mi sem vesszük észre a jeleket és még mi is bedőlünk a Nagy Hitetőnek.
Még egy apróság. Utólag végiggondolva nem is tudom, miért gondoltam, hogy a NER meg fogja tudni állítani a woke ideológiát vagy a genderpropagandát Hegyeshalomnál. Tényleg csak hálás tudok lenni azért, hogy ilyen értelemben kaptunk bő másfél évtized haladékot.
Kedves Kristóf!
Csak kiegészíteni tudom a leírtakat saját tapasztalatból. Amikor 8 éve az óvodát kezdte nagyobbik fiunk, megkérdeztük szülői értekezleten, hogy ugy itt nem lesz halloween?
-Nem, nem, itt nem lesz olyan.
Nagycsoportra lett. Ez volt az önkormányzati ovi.
A kisebbik már a frissen induló Hajnalcsillag református oviban kezdett. Itt tényleg nem volt halloween, be is kerültünk EZÉRT az országos hírekbe, mindenfélének lehordták az ovinkat.
Példa:
https://hvg.hu/itthon/20241024_halloween-reformatus-ovoda-szigetszentmiklos
2022-ben indult az óvoda, az előző kormányzat támogatásával. Menedék volt ez nekünk.
Olyan ez, mint az azonos neműek házassága az Usában. 2004-ben Obama még szenátorként nem tartotta alapjognak a házasságukat, 2012-ben, elnöksége alatt meg bevezették.
https://m.youtube.com/watch?v=_XAVqrqr4j4
A Halálos fegyver 2-ben Riggs azt mondja Murtaughnak, amikor az menne haza, hogy nevelje is a gyerekeit, hogy, minek sietnél haza? A mai gyerekeknek Madonna az anyja, és Axl Rose az apja, és az MTV-n nőnek fel. Mit akarsz nevelni rajtuk?
Hát erről van szó. Valakik helyettünk akarják nevelni a gyerekeinket. Csokit, vagy csalunk? Mi a baj egy kis csokival?
Ahogy a halloween és az azonosneműek kapcsán írtam, rettenetesen csúszik félre a társadalom értékrendje ijesztő tempóval. Azt tapasztaltam, hogy ezt lassította az elmúlt 16 év. De, közben a kultúra rég kicsúszott a talpunk alól, ahogy Riggs mondta Murtaughnak.
Ismételten, szívemben hálával osztom meg az Ige azon útmutatását, ami a mindenkori jelenben meghatározza a regnáló hatalom, és annak vezetőihez való kapcsolatom, amit nem befolyásol a politikai hovatartozás:
„Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak („kivéve, ha hitünk feladását kérik”), mert nincs hatalom, csak Istentől, és a hatalmasságokat Isten rendelte. Aki tehát ellenáll a hatalomnak, az Isten rendelésének állt ellen; akik pedig ellenállnak, ítéletet vonnak magukra.” (Róma 13:1-2)
„Arra kérlek tehát mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. Királyokért (vezetőkért) és minden felettesért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel.” (Tim. 2:1-2).