A blog történetében először van olyan, hogy jelentősen korlátozom a hozzászólásokat. Ennek többször elmondtam az okát. Olyan fülsiketítő ordibálás zajlik hosszú ideje a közösségi médiában, hogy moderálás nélkül ma már képtelenség normálisan beszélgetni. Ez egy elnémító szellem. Azok hallgatnak el, akik nem bírják a feszültséget, nem akarnak még egy röhögő fejet, megszégyenítő ledorongolást, még egy vitát, emiatt jó ideje félrehúzódnak (vö. Ez 34,21). Engem pedig most kifejezetten azok gyönge hangja érdekel, akik látják a mélyben a bajt. Az ő hangjukat szeretném hallhatóvá tenni. Továbbra is köszönöm a megértést és a türelmet más olvasóktól – testvérektől és idegenektől –, különösen azoktól, akik még most is inkább azt mondanák el, amit higgyétek el, rengetegszer hallottunk az elmúlt időszakban. Olyan burokban ma senki nem él Magyarországon, ahol épp az ne látszana, hogy mindenfelé macskás fadíszek lógnak. A röhögőfejecskés emojik áradásában nincs sportértéke még egyet ide aggatni. Azokat a hangokat szeretném felhangosítani, amelyek a jelenség mögé tudnak látni. Egy ilyet osztok ma meg veletek. Talán a legfontosabb komment volt az elmúlt héten.
„A most megmutatkozott és felszínre került áradás a mélyben zajló folyamatok szintjén alapvetően nem a FIDESZ-ről vagy Orbán Viktorról, de nem is a TISZA pártról vagy Magyar Péterről szólt. Mindez csak a felszín.
A mélyrétegek szintjén olyan tektonikus léptékű történések zajlanak már hosszabb ideje, amit szimbolikus keretek között Dosztojevszkij boncolgatott a Karamazov testvérekben: egyfajta rituális apagyilkosságban megnyilvánuló Isten-gyilkosság.
Nekünk, keresztényeknek az utóbbi a fontos, de az előbbi – ahogy arra Dosztojevszkij profetikus regénye is rámutat – megmutatja, kiábrázolja, azokat az indulatokat és történéseket, amelyek az emberi bensőben (bibliai értelemben: a szívben) zajlanak.
A fiatal politikai messiás, a jóképű (és minden jel ill. hozzá közelálló beszámoló szerint súlyosan nárcisztikus személyiségzavaros – ami itt és most éppenhogy előny és fegyvertény lehetett számára – »Lúdas Matyi« leszámol(t) az immár gyöngének, kiszolgáltatottnak és karizmáját vesztett, elöregedett atyácska-figurával, akinek gyengeségei most napvilágra kerültek és kerülnek.
Ez a műsor persze sokaknak tetszik, tapsolnak, éljeneznek, önfeledten örömködnek; ez a szakasz még el fog tartani egy ideig. A rómaiak is tudták, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek és ha kellően agresszív és véres a műsor, akkor talán ideig-óráig akár a kenyérről is elfeledkeznek.
Ám itt nem csak arról van szó, hogy az új politikai messiás tiszteletlen és gúnyos. Arról van szó, hogy éppen azért emelkedhetett ő ilyen gyorsan ilyen magasra, mert tiszteletlen, mert gúnyos és gátlástalan (szószerinti értelmében, azaz nem gátolja semmi és senki, lásd: »se Istentől nem félt, se embertől nem tartott« (Lk 18:2).
Ezeket azért írtam most le, mert írtad [utalás egy korábbi kommentelő hozzászólására], hogy nem érted: »Mintha a Tisza győzelme a kereszténység veresége lenne.«
Igen és nem. Természetesen a kereszténység messze nem azonos egyik vagy másik magyar párttal. De az, hogy ezek az indulatok, az előző generáció(k) szimbolikus jótevő atya-figurájával (ez Orbán Viktor, aki természetesen egy esendő és bűnös ember, de aki rendet teremtett itt a korábbi káoszból, emellett Isten ügyét akarta alapvetően szolgálni ebben az országban hol jó, hol pedig talán kifejezetten elhibázott eszközökkel) szemben ilyen elementáris erővel és ilyen módon törnek most felszínre, az most erős kontúrokkal megmutatja, kiábrázolja, hogy a nyugati kultúrát a nagy francia forradalom óta eluraló apa- és Isten-gyilkos indulatok és attitűdök miképpen manifesztálódhatnak egy olyan, eleve erőteljes szimbolikával bíró eseményben, mint amilyen egy demokratikus választás.
Mert ezek az indulatok itt vannak a családjainkban, itt vannak a fiatalok, az új (és persze a régebbi) nemzedékek elképzeléseiben és vágyaiban, de most sokkal világosabban kerültek és még majd kerülnek fényre.
Amikor pedig a gúny, a tiszteletlenség, a megtorlás, a vélt vagy valós sérelmek feletti bosszú, tort ül a józanság és a bölcs belátás fölött… nos igen, az a kereszténység, illetve a keresztény világnézet veresége. Ha azt mondod erre, hogy itt és most nem ez történik, akkor erre én azt válaszolom, hogy talán még nem, ugyanakkor viszont ezeknek az erőknek és szellemeknek ill. »levegőbeli hatalmasságoknak« nyitottuk tágra az ajtót ezzel a mostani választással.
Ha keresztény vagy, akkor figyelj majd alaposan, hogy miféle »király« (nem Magyar Péterre gondolok itt… hanem nála sokkal erősebb hatalomra) vonul be ezen az ajtón majd országunk és népünk életébe.”
Én is pontosan erről beszélek. Egy dolgot fűznék csak hozzá. Természetesen a szavazóhelyiségben nem mindenkit az az indulat hajtott, amit a hozzászóló megfogalmaz. Rengeteg oka lehetett annak, hogy ki, miért, hova szavazott. De itt nem is az egyéni döntésekről, hanem magáról az áradásról van szó. És nem is a politikáról, hanem a kultúra mélyrétegeiről, amelyek az élet ezer másik területén is manifesztálódnak. Az igazán szomorú az, hogy a keresztények között is.
Még egy szempontot, illetve a technológia szerepét, jelentőségét hoznám ide, mely létrehozza a buborék identitásokat. Bolyki Lászlónak volt erről egy igehirdetése éppen a választás napján.
https://www.youtube.com/watch?v=xE-PeGbMPO0&t=3148s
A keresztény, hívő ember is buborékon belülre kerülhet, és erősebb lehet a politikai, mint a keresztény identitása, ha erre tudatosan nem ügyel. A keresztény nézőpont, Biblia, segíthet elkerülni a buborék torzítást. Segíthet elfogadni a választás eredményét is. Ha minden hatalom Istentől van, akkor nem aggódnunk kell, hanem az értelmét megismerni az új helyzetnek, és ahhoz rendelni a magán, hívő és közösségi, gyülekezeti, egyházi cselekvésünket.
Ennél tovább is megyek. Imádkoznunk kell az új hatalomért, akármit is gondolunk róla. Alá kell rendelnünk magunkat, kivéve, ha a hitünk feladását kéri. Meg kell látnunk a lehetőséget és a felelősségünket az új helyzetben. A külső veszélyeket és a belső elsodródást látva radikális alapozást kell végeznünk az egyházban. Energiákat kell összpontosítanunk a cselekvésre. Világnézeti, bibliai, apologetikai képzést adni a hívők új generációinak. Bátran ki kell mondanunk, hogy hol van a baj, és Isten irgalmáért könyörögve teljes szívvel megtérnünk hozzá.
A lényeg hogy igyekezzünk Isten vilagosságanak buborékjában benn maradni,megmaradni éberségben, józanul és nem elveszíteni a reményt.Az Úr annak idején kijelentette a szovjetek kivonulását, a szocik bukását és a fidesz ketharmadokat is, most egy átmeneti időszak kezdődik, az Úr felrázza megerősíti az Ő népét és ez ki fog hatni a nemzetre is, fel fog emelkedni egy hiteles keresztény -konzervativ párt
Úgy látom, hogy azok az emberek, akikért eddig talán kevesen, vagy éppen senki sem imádkozott, rendkívüli lehetőséget kaptak azzal, hogy hatalomra kerültek, mert a bibliai útmutatás alapján keresztyének sokasága fog értük állhatatosan imádkozni. „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (Tim 2,1-4) Álljunk be ebbe a szolgálatba, ne törődjünk a fenyegetettség rémével, mert mi Jézus Krisztus tulajdonai vagyunk, és ez az Ő akarata minden hatalomba helyezettért. Emellett végezzük az Úrnak való szolgálatainkat még nagyobb elszántsággal, igyekezvén világítani az egyre sötétedő világban. Ne feledjük, hogy ” a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19b) Ettől kezdve még nagyobb felelősség ebbe a feladatba való beleállás, a teljes odaszánás. Jézus mondja az igyekezettel kapcsolatban a Lk 13,24-ben: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. Ebben a mondatban az első igyekezzetek szó, egy életre-halálra való igyekezetet jelent, míg a második igyekeznek szó csak valami féle „erre jártam, benéznék” stílust jelent. Ezt a mindent odászánó igyekezetet várja el Urunk most tőlünk, a „résre állás”-hoz keresi az övéit. „de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.” (Zsolt 106,23b) Így lehet majd ébredés, ” Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül” – írta Kölcsey a Huszt című versének zárásaként. Azt gondolom, hogy most a hithű keresztyénség kapott egy bizonyítási lehetőséget – lehet, hogy az utolsót, – hogy változzanak a dolgok, bűnbánatra jussanak az emberek, megtérjenek, és épüljön az Isten országa, ennek következményeként pedig népünk, országunk. Hirdesd az evangéliumot életeddel és mindenhogyan! Imádkozz és dolgozz! – tanít a szerzetesek által megélt mondás. Mi ne olyan szerzetesek legyünk, akik kimentek a világból, hanem a világban éljük oda életünk minden pillanatát környezetünk elé Krisztusban, szeretetben, imádságban!