A bizonyosság kapcsán körülöttem fellángolt vitát látva déjà vu érzésem van. Mintha ez megtörtént volna már. Ezeket a vitákat húsz-harminc évvel ezelőtt lefolytattam, nem is egyszer. Fiatal hívőként megéltem, hogy a világom globálissá zsugorodott, és mindenféle világnézetek, vallások és bölcseletek lepték el. Telibe kaptam a posztmodernnek nevezett intellektuális mozgalmat is, amely éppen virágkorát élte. A nyugati világ torkig volt a racionalizmussal, helyette az intuíció keleti útjait kereste, próbálta meghaladni a konfliktusokat okozó dualista megközelítéseket, és ezekkel együtt lemondott az igazságról. Ennek egyik oka a pluralizmus mellett az észtől remélt bizonyosság kudarca volt. Abban az időben olyan volt az igazságot keresni, mint amikor valakit bedobnak az óceán közepébe, és azt mondják, hogy tetszés szerint bármelyik irányban elkezdhet úszni, és mivel a partra úgysem fog kiérni, egyszerűen csak élvezze a vizet. Intellektuális és hitbeli fejlődésem jelentős része arról szólt, hogy valahogy mégiscsak kijussak a partra. Mivel sikerült, nem csak együttérzéssel, de reménységgel is figyelem azok küzdelmét, akik most ugyanabban az óceánban találják magukat, amelyben én is vergődtem annak idején.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
hit
Mr. Crane: gratulálok a könyvéhez!
Szeptember 14-én ezt írtam facebook bejegyzésként: „Olyat fogok most tenni, amit eddig még soha: egy ateista filozófus könyvét ajánlom, amely a hitről szól! Tim Crane A hit jelentése (Európa, 2019) c. könyve nem csak közérthető, de barátságos, valódi értésre törekvő, korrekt könyv is. Crane világnézeti kiindulópontja homlokegyenest ellentéte az enyémnek, a vallásos indítékkal kapcsolatos gondolatmenetét számos fontos szemponttal egészíteném ki, amely nélkül a keresztény tapasztalat szerintem megérthetetlen, ennek ellenére a könyv tartalmával szinte maradéktalanul egyetértek. Ha más ateisták is ilyen becsületesen közelítenének a keresztény hithez, és mi, keresztények is ennyire korrekten viszonyulnánk más világnézetekhez (amely – ahogy Crane kifejti – nem jelent sem egyetértést, sem feltétlen tiszteletet), akkor sok felesleges kört megspórolhatnánk a vitákban, és jelentősen könnyebb lenne az együttélés. A Magyarországon élő brit filozófus fontos könyvet írt, és csak remélni tudom, hogy a keresztény hit megértésében nem ért még az út végére. De ha számára ez lenne is a végállomás, A hit jelentése sokaknak lehet egy új út kezdete. Mr. Crane: gratulálok a könyvéhez!”
Freund Tamás: „Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém”
A Magyar Tudományos Akadémia elnökének megválasztott Freund Tamás (nemzetközi hírű és számos rangos tudományos elismerésben részesített neurobiológus, agykutató) egy 2014-es interjúban nyíltan beszélt arról a meggyőződéséről, hogy az agy – amelyet szerinte az evolúció hozott létre – „nem képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára.” „Inkább azt tudom elképzelni” – tette hozzá –, „hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi...
Harari a járványok és a vallás legyőzéséről
Y. N. Harari izraeli történész már a koronavírus-járvány előtt is sokat beszélt a járványokról, és mivel akkoriban még a fő üzenete a járványok legyőzése volt, őszintén csodálkoztam, hogy a Covid-19 megjelenése óta a média nem ezzel szembesítette, hanem továbbra is egyfajta jövőbe látó guruként kérdezte őt. Annyira furcsának találtam ezt az ellentmondást, hogy újra elolvastam, pontosan mit is ír Harari a Homo Deus-ban a járványokról. Úgy emlékeztem, hogy szerinte az emberiség lényegében megoldotta a járványok, az éhínség és a háborúk kérdését, hiszen ezek ma már csak az emberi felelőtlenség...
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (50) – Aki látja a láthatatlant
„Izráel szemei az öregségtől homályosak voltak, és már nem látott jól.” (1Móz 48, 10) Feltűnő a kontraszt az öreg Izsák és az öreg Jákób áldása között. Mindketten szinte vakon tették kezeiket a fiaikra. Izsák szemei homályosak voltak az öregségtől, amikor megáldotta Jákóbot az elsőszülöttségi áldással, ezért más érzékszerveire próbált hagyatkozni. Az érzékszervei azonban becsapták. Ézsaut, a nagyobbik fiát akarta megáldani, de az elsőszülöttségi áldás a kisebbikre, Jákóbra esett. Jákób sem lát öregségében, de ő Izsákkal ellentétben nem a hallására vagy a tapintására támaszkodik, hanem a...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK