Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

James Houston

Önmagamhoz igazodni?!

Az előző bejegyzésemben a blogolással kapcsolatos kételyeim megszellőztetése közben azt is megvallottam, hogy a műfajban ugyanakkor szeretem, hogy kizárólag önmagamhoz igazodhatok, önmagamat képviselhetem. Erre nincs mód sem a közös alkotás folyamatában, sem azoknak a nyomtatott termékeknek az esetében, melyeket szerkesztők őriznek félelmetes virtuális ollóikat csattogtatva. Belátom, hogy ezekre az ollókra szükség lehet (ahogy jó lelkületű, egészséges habitusú szerkesztőkre is), a szellemi műhelyek hasznát is látom, de nem rejtem véka alá, hogy szeretem az önálló munkát, szeretem azt, amikor...

bővebben

A cinizmus üres identitás?

A cinikus emberrel könnyű együtt nevetni, de nehéz vele valódi kapcsolatot ápolni. Ennek fő oka az, hogy a cinikus ember identitásának nincs világosan behatárolható középpontja, és mivel ezt ő maga is tudja, szorong, és belső ürességét mindenáron leplezni akarja. Akár azon az áron is, hogy mások identitását rombolja. James Houston (a kanadai Regent College alapítója) tökéletes leírását adja a cinikus ember lelkivilágának: „Tudjátok kik a cinikus emberek?” – kérdezi egy lelkiségről szóló előadásában. „Azok, akiknek az identitásából hiányzik a középpont. Ezek az emberek félnek attól, hogy...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK