A magyar médiába is eljutott a hír, hogy Ayaan Hirsi Ali szomáliai származású, ex-muzulmán, ateista emberjogi aktivista nemrég bejelentette: keresztény lett. Ennél azt hiszem, az sem okozott volna nekem nagyobb örömöt, ha Richard Dawkins vagy Sam Harris coming out-ol keresztényként. Amióta ateista lett, Ayaan Hirsi Ali is az ő csapatukat erősítette, de az élettörténete és az ahhoz kapcsolódó érzelmi töltet miatt számomra sokkal megrendítőbb, hogy éppen ő dezertált, és éppen hozzánk, keresztényekhez. Persze az új ateista mozgalom brand-je az elmúlt években jelentősen megkopott, zászlóvivőik egyre kínosabbá váltak, egy új buszos kampányt ma már aligha követne olyan eufórikus hangulat, amilyen tizenöt évvel ezelőtt. Ironikus módon a woke forradalom magát Dawkinst is fölfalta, amikor az etológus – érthető okokból – ragaszkodott a nemek binaritásához. A nagy csinnadrattával bejelentkező mozgalom egy évtized alatt apró szektákra hullott szét, az új ateizmus elfáradt, portékája jóval kevésbé kelendő. Ali pálfordulásában azonban más szempontok játszottak szerepet.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
woke
Jordan Petersont letiltotta a Twitter, de ezen a Twitter fog veszíteni
Jordan Petersont letiltotta a Twitter. Hogy miért? Na ez az, amit pontosan most sem lehet tudni, ahogy más esetekben sem (a Facebooknál sem), csak azt, hogy egy rövid bejegyzésével állítólag vétett a vállalat gyűlöletbeszédet tiltó szabályzata ellen. Hogy pontosan mivel, azt a Twitter nem mondja el. Az ominózus bejegyzés természetesen semmilyen gyűlöletbeszédet nem tartalmazott, csak valószínűleg nem kezelte az elvárt módon a woke kultúra egyik szent tehenét, a genderideológia előírt nyelvezetét. A tiltást a kanadai pszichológus egyetlen kattintással megszüntethetné: csak törölnie kell a cenzorokon fennakadt bejegyzést. Ezzel azonban azt ismerné el, hogy valóban vétett a gyűlöletbeszéd tilalma ellen. Amit Jordan Peterson természetesen nem fog megtenni, mert ilyenről szó sincs.
Dawkins is sorra került
Richard Dawkins egy szokásos esős reggelen arra ébredt, hogy a patinás kaliforniai Berkeley Egyetem törölte az eseményt, amelyen előadott volna, és nem is annyira finoman jelezték, hogy iszlamofóbiája miatt már nem kívánatos személy arrafelé. A döntés meglephette a híres etológust, mert a hetvenes évektől ő fémjelezte azt a szekularista mozgalmat, amely a diadalmenetét éppen annak köszönhette, hogy a vallásokat nevezte az emberiség legfőbb problémájának. Dawkins modern Jeanne D’Arc-ként cipelte a hátán a felszabadítás zászlaját, csak az ő látomásában nem a britek, hanem a vallások képezték az elnyomó gonoszságot. A tömegek éppen ezt szerették benne, és – ha már a középkori hősöket használjuk analógiaként – úgy követték, mint egy második Luthert, aki immár nem csupán a pápaságot „törli el”, hanem magát a vallást is. Cudar ébredés Dawkinsnak, hogy a felvilágosult élcsapat most éppen őt „törli el” és teszi a sötét középkor részévé.
„Fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”
Ezekben a napokban azt a Krisztus ünnepeljük, akit a korai egyház a következőképpen vallott meg: „És (hiszünk) Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától…” Ez a Jézus a bátor hitvallók és mártírok Jézusa, azoké, akiket oroszlánok elé vetettek, akiket élő fáklyaként használtak a császár kertjének megvilágítására, akik a pogányok bámulatára énekelve mentek a halálba. Ez a Krisztus nem a Jézuska, aki megkopott varázsú, de nosztalgiával őrzött kacatként még mindig oda-odakerül az ajándékok közelébe, bár már vetélytársa is...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK