Gyerekkori emlékem, hogy Gárdonyi Géza sírjánál állok, amelyre odavésték: CSAK A TESTE. Emlékszem, mennyire megfogott a hit, amely ebben az egyszerű feliratban megfogalmazódott. Gárdonyi már nincs a sírban. Ott csak a teste van. Ha felnyitnák a sírt és betekintenének a koporsóba, ott nem Gárdonyit találnák, hanem csak a testét. A csontok egy test maradványai, mely már nem Gárdonyi Géza. Gárdonyi megszabadult a testből, lelkének az örök világosság fényeskedik. Gyerekként úgy képzeltem, hogy az üdvösség a testen kívüli lét valahol fenn a mennyben. Tartok tőle, hogy nagyon sok keresztény felnőttként is így gondolkozik.
Félreértés ne essék, ma is hiszek a halál és a feltámadás közötti ún. köztes állapotban. A keresztény teológia hagyományosan úgy értelmezte ezt az állapotot, hogy ilyenkor a test elválik a lélektől, és a lélek azonnal vagy a kárhozat állapotába kerül, várva az utolsó ítéletre, vagy az üdvözültek közé jut, Isten dicsőségének jelenlétébe. Ezt én is hiszem, főleg Jézus (Lk 16,19-31; 23,43), Pál (2Kor 5,1-10; Fil 1,20-23) és János (Jel 4-5; 6,9-11; 7,9-17; 14,1-5; 15,1-4; 20,1-6) néhány mondata alapján. A keresztény reménység középpontjában azonban nem ez áll. A köztes állapotban való hit önmagában nem sokkal több keresztény színezetű plátonizmusnál.
Pál azt írja a római keresztényeknek, hogy Krisztus örököstársaiként várjuk a fiúságot, testünk megváltását (τὴν ἀπολύτρωσιν τοῦ σώματος ἡμῶν) (Róma 8,23). Az apostol nem azt mondja, hogy várjuk a testünkből (ἐκ τοῦ σώματος ἡμῶν) való megváltást, hanem azt, hogy várjuk a testünk – kezünk, lábunk, agyunk, szívünk, sejtjeink – megváltását. A végső reménységünk nem a menny testen kívüli, éteri világa, hanem a testünk feltámadása egy megújult földön. Az eljövendő világ nem testetlen világ. Más a test nélküli valóság, és más a romolhatatlanság. Isten országa nem a romlandó testtől való szabadulás ígérete, hanem a test romlandóságától való szabadulásé. A kettő ég és föld.
Igaz, hogy Gárdonyinak csak a teste van a sírban, illetve az, ami abból megmaradt. De ennek a testnek még lesz szerepe, ha Gárdonyi az üdvözültek között van. Isten fel fogja támasztani Gárdonyi testét, hogy átformálja romolhatatlan testté. Fogalmam sincs, hogy Isten ezt hogyan csinálja, de nem kételkedem annak a képességeiben, aki szavával létreparancsolta ezt az elképzelhetetlenül nagy univerzumot. A test elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben – ez a keresztény reménység. A testünk megváltását várjuk, nem a testünkből való megváltást.
”…most nézzük az erős elméjű embert. Az meg éppen azért bátor, mert érzi, hogy a test nem mindene. Azt érzi, hogy ő inkább lélek, mint test. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. A hősök, a világtörténelem nagy hősei mind lelki emberek voltak. Mind egy szálig.” Egri Csillagok / Gárdonyi Géza
Ehhez kapcsolódva kérdezem, hogy szerinted Ádám (és szerintetek olvasók) a keresztényeknek tiltott-e a hamvasztás?
Szerintem nem tiltott.
Nagyon fontos témát fejteget ez a poszt.Nagyon széles is ez a téma.
Engem különösen ez az „ún.köztes állapot”foglalkoztat.Az ÓSZ nagyon
halvány utalásokat tesz erről az állapotról.Általában a „seol”,vagy
a „halottak hazája”kifejezéseket használja.Az ÚSZ a „hádész” szót.
Az egyik ÓSZ-i hely amely foglalkoztat ebben a témában az amikor a
kétségbeesett Saul felidézteti Sámuel prófétát(1Sám.28,7-20),külön-
ösen ez az ige:”…te pedig holnap fiaiddal együtt nálam leszel.”-
az istenfélő Sámuel és a hitehagyott Saul egy helyen?!És melyik ez
a hely?A másik igehely ami nagyon foglakoztat az az ÚSZ-i gazdag és
Lázár története(Lk.16,19-31),a gazdag meghal és eltemetik,ő pedig
egy állapotba kerül ahol(hol?)lelki és fizikai szükségletei vannak
(gyötrődik,szomjas)-ha a teste a földben el van temetve akkor mi
az ami a fájdalmat közvetíti?Valamilyen teste van itt,vagy csak a
lelke gyötrődik.Testnek kell lennie,hiszen felismeri Ábrahámot és
Lázárt és ő maga is tudatában van magának.Pedig a teste a paleszti-
nai földben nyugszik.Most ő itt e köztes állapotban mégis rendelk-
ezik valamilyen testtel amely kinézésében azonos azzal amije volt
míg a földön élt.Ez az átmeneti állapot nagyon homályos a számomra,
de egyben nagy kihívás is.Vagy Pál amikor elragadtatott a harmadik
ébge(2Kor.12)maga se tudta,hogy testben vagy testen kívül volt ott.
Amikor Jézus feltámadt, felismerhető volt,de mégis rendelkezett
olyan dolgokkal amelyeket azelőtt a tanítványai nem tapasztaltak:
a tér és a falak nem jelentettek számára akadályt-de táplálkozott.
Valaki találóan mondta:ugyanaz és mégis más.
Vajon a katolikus tisztítótűz a köztes kategóriába sorolható?
Mi van akkor amikor a test teljesen elpusztul?Ha elég és hamvait
szétszórják az óceánba vagy belesöprik a Gangeszba?Ha nem marad
semmi abból amit testnek neveznek?Én hiszem,hogy Istennek van
hatalma még ezekből a szétszórt hamvakból újból kreálni a testet.
A test nagyon fontos,ezért foglalkozik a SZI olyan sokat vele.
A gnosztikusok tagadták a testet és annak fontosságát(vö.pl.1Jn
4,2-3).Nagy bátorítás az amit Pál apostol ír a filippieknek:Fil.
3,21,vagy amit János apostol ír:1Jn 3,2.Vagy amit Jób mondd:”…
testemben látom meg Istent…(Jób 19,26),itt arról beszél,hogy
e földi teste elenyészik(„bőröm lefoszlik…veséim megemésztet-
nek..”)mégis azt mondja,hogy testében látja meg az Urat.
Akárhogy is nézzük kevés információt kapunk a jövendő létről és
különösen erről az ún.köztes állapotról.Erről keveset tudunk és
itt „halásznak” a tévtanítók(adventisták,Jehova Tanúi),ezért is
fontos ezzel a témával alaposabban foglalkozni.
Ami a holttest elégetését illeti:ez a zsidóknál büntetésszámba
ment(3Móz 20,14;1Kir 13,2).A test elégetése különösen Indiában
szokásos és ott szorosan kapcsolatban van a reinkarnációba vet-
ett hitükkel amely szerint a test csak egy „ruha”amelyet a lélek
felvesz és letesz.Személyes véleményem,hogy a keresztyén,ha
lehet kerülje a hamvasztást.Saul és fiainak a holttestét ugyan
elégették,de a csontjaikat nem(!):azokat eltemették(1Sám.31,12-
13)!Szerintem nem mindegy,hogy a testünk milyen lesz az elmúlás
pillanatában.Bocsánat,hogy a gondolatmenet hányaveti,de ezek
amolyan gyors reflexiók erre a fontos témára.Ami most izgat,ez
a közbenső állapot mert erről tudósít a legkevesebbet a Biblia.
Kedves Spectator!
Amennyiben érdekel Téged ez a téma (már kit ne érdekelne), akkor számodra „kötelező olvasmányok” Dr. Arnold Fruchtenbaum A halál és a feltámadás közötti közbenső állapot című írása, valamint A holtak helye című írása, továbbá idetartozik még a Halhatatlanság, ahol a lélek örökké tudatos állapotáról ír. Nagyon jól összefoglalja e három a témát, igék sorozatával alátámasztva:
http://www.bibliatanitasok.hu/bibliatanitasok.hu/Bibliaiskola/Entries/2012/12/5_Halhatatlansag_files/MBS101hu.pdf
http://www.bibliatanitasok.hu/bibliatanitasok.hu/Bibliaiskola/Entries/2013/1/7_A_halal_es_a_feltamadas_kozotti_kozbenso_allapot_files/MBS104hu.pdf
http://www.bibliatanitasok.hu/bibliatanitasok.hu/Bibliaiskola/Entries/2013/1/8_A_holtak_helye_files/MBS107hu.pdf
A bibliatantasok.hu Bibliaiskola menüpontja alatt találhatsz még egyéb írásokat is.
Fruchtenbaum-ról azt írják: „Dr. Fruchtenbaum a Biblia nyelveinek ismeretével, jártasságával a bibliai földrajz, történelem és archeológia terén egyedülálló tekintélyre tett szert az Írások magyarázatában mint tanító, konferenciaszónok, valamint közkedvelt meghívott előadó különböző gyülekezetekben.”
Üdv: Gábor
Huú, eltűnt a hozzászólásom! Ez meg, hogy lehet?? Lehet elrontottam valamit?
Spectator, lehet, hogy írok erről a témáról egy vagy több posztot, most csak két rövid gondolatot dobok be, amit majd később talán jobban kifejtek.
1. Az Ószövetségben azt látjuk, hogy a holtak árnyakként (refáim) léteznek, mintegy tudatos lenyomataként korábbi testi létüknek. Sámuel esetében ez az „árny” jelenik meg, vagyis test nélküli önmaga, aki mégis felismerhetően Sámuel, Sámuel lelke. (A csontjait megjelenése idején is megtalálták volna a sírban, ahova temették.) Az Újszövetség megerősíti, hogy a köztes állapot test nélküli állapot, mégis tudatos létezés, és a Krisztusban meghaltak számára áldás. Lásd a cikkben megjelölt igehelyek.
2. A korabeli zsidó gondolkodás a paradicsomot a seol részének tartotta. A seol tehát osztott valóság: a holtak birodalma, mely nem feltétlenül áldatlan állapot, de nem is végleges. A feltámadás és az utolsó ítélet véglegesíti mind az elveszettek, mind a kegyelembe fogadottak állapotát. Szerintem ez sok kérdésre magyarázatot ad.
Gábor, a linkek miatt kérte a rendszer a hozzászólásod jóváhagyását. Erre a jövőben is számíts.
Kedves iambandee!
Legjobb tudomásom szerint a szabadkőművesek elégettetik és a tengerbe szóratják holttestüket, hogy az utolsó ítéltre ne tudja feltámasztani őket Isten. Általában a pogány kultuszok része a holttest elégetése, illetve nagy háborúk, járványok (pl. pestis) esetén került elő a kereszténységben az égetés, mint a holttestek semlegesítése. Véleményem szerint nem véletlenül mondja Isten, hogy „visszatérsz a földbe, amelyből vétettél” (I.Móz. 3:19).
Üdv
Péter
Kedves Gábor!
Nagyon köszönöm az anyagokat amelyeket belinkeltél és a honlapot.
Nem hallottam még erről a teológusról-Dr.Fruchtenbaum-de a nevéből
ítélve német és ők alaposak és szisztematikusak.Mivel a szemeim
gyengék ezért nehezebben olvasok monitorról de feltétlenül el
fogom olvasni az összes anyagot.Még egyszer köszönöm!
Régen olvastam egy cikket a Lélek halhatalanságáról,ezt nem
bírom belinkelni mert egy régi ker.folyóiratban olvastam,de ma
du.lefordítom és itt közreadom.Érinti a témánkat.
Kedves Ádám!
Köszönöm a válaszokat és komoly érdeklődéssel várom a posztokat
ebben a témában,gondolataidat,valóban jó lenne még alaposabban
körül járni ezt a témát.
Ma is „tele van a fejem” ezzel a dologgal és csak úgy elgondolk-
odtam(lehet hogy téves vagy túl merész),hogy a trón alatti lelk-
ek(Jel.6,9-11)vagyis a mártírók,vértanúk egyenesen a mennybe
jutnak,nincsenek a köztes állapotban.Ez csak egy feltételezés,
lehet,hogy téves is de jár az agyam rajta.
Üdv.
Ma is “tele van a fejem” ezzel a dologgal és csak úgy elgondolk-
odtam(lehet hogy téves vagy túl merész),hogy a trón alatti lelk-
ek(Jel.6,9-11)vagyis a mártírók,vértanúk egyenesen a mennybe
jutnak,nincsenek a köztes állapotban.
Ez maga a köztes állapot. A teológusok legalábbis azt nevezik köztes állapotnak, ami a hívők része a haláluk és a testük feltámadása közötti időben. Ezért mondjuk azt, hogy a meghalt hívő „a mennyben van”. Ez a feltámadás előtti köztes állapot, ami még nem végleges. A Jel 6,9-11 alátámasztja, amiről a bejegyzésem is szól, hogy a köztes állapot a meghalt hívők számára még nem a végső állapot. A feltámadás lesz az.
Köszönöm a gyors választ!
Ez lenne az a cikk amelyet az előbb említettem,egy 1967-es folyóiratban
találtam rá,a szerző ismeretlen:
A LÉLEK HALHATATLANSÁGA
A halhatatlanaság szót a Bibliában csak két helyen találjuk,az egyik az
1Tim.6,16.Amikor arról van szó,hogy kizárólag csak Isten rendelkezik
halhatatlansággal azzal azt akarja mondani,hogy egyedül Őt jellemzi a
halhatatlanság,isteni személyének a jellemzője.Mi emberek kizárólag
csak Tőle kaphatjuk a halhatatlanságot.Mi önmagunkban nem rendelkezünk
vele.Csak a Vele általi közösségben nyerhetjük el.
A másik hely amely a halhatatlanságról beszél az 1Kor 15,53-54.Ez ige
szerint a halhatatlanság csak a feltámadással együtt létezik.A „lélek
halhatatlansága”kifejezés tehát nem található a Bibliában.Amikor azt
mondják,hogy a test halál alá van vetve a lélek pedig halhatatlan ak-
kor ez nem felel meg a Biblia felfogásának.A Biblia inkább arról tanít,
hogy az ember jellemzője a halál és egyedül Isten(az1Tm.6,16 alapján)
rendelkezik halhatatlansággal úgy a test mint a lélek szempontjából.
Fontos megnézni mit takar a „halandó”ill.”halhatatlan”kifejezés.A
„halhatatlanság”kifejezés a görög filozófiából ered.A görög szemlélet
szerint a meghalás a létezés(egzisztencia)megszűnése.A halhatatlanság
a létezés meghosszabítását jelentette egészen a végtelenségig.Ez a
görög álláspont, de ez nem bibliai álláspont.
A Biblia szerint a halál uralkodó(Róm 6,9),ellenség(1Kor 15,26), halál
erő(2Tim 1,10 valamint Jel.6,8 és Jel.20,14).
A Szentírás alapján meghalni annyit jelent:át van adva a halál erején-
ek,ennek az uralkodónak a hatalma alatt lenni.Ezt fontos megérteni.
A meghalás tehát nem valamilyen felbomlása,eltörlése a létezésnek,ha-
nem az ember a halál hatalma alá kerül aki a testet átadja a bomlásnak
a lelket pedig az alsó világban tartja(holtak hazája).A személy aki
nincs Jézusban az „halandó” vagyis alá van vetve a halál hatalmának.
Valami más van azokkal akik Istennel közösségben éltek.Ők a Fejhez-az
ÚRhoz-mennek.Jézus azt mondta:”…és ahol én vagyok,ott lesz az én
szolgám is…”(Jn 12,26).Majd újból:”…ismét eljövök,és magam mellé
veszlek titeket,hogy ahol én vagyok,ott legyetek ti is.”(Jn 14,3).
„Atyám azt akarom,hogy akiket nekem adtál,azok is ott legyenek velem,
ahol én vagyok,hogy lássák az én dicsőségemet amelyet nekem adtál,
mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”(Jn.17,24).István,míg
hullottak rá a gyilkosok kövei ezt mondta:”Íme látom az eget megnyílva
és az Emberfiát,amint az Isten jobbja felől áll.”(Ap.Csel 7,56).Jézus
felállt és üdvözölte a vértanút.Haldoklása közben kiáltja István:
„Úr Jézus,vedd magadhoz lelkemet”.Pál azt mondja a Fil 1,23-ban,hogy
„…vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni…!”
Amíg a lélek azonnal az Urához megy addig a test a sírban marad addig
a nagy reggelig amikor feltámad az ÚR újbóli eljövetele alkalmával és
amikor a halandó halhatatlanságba öltözik.Akkorazátváltozott test össze
lesz kapcsolva a lélekkel.Akkor testünk hasonló lesz Krisztus dicső
testéhez.”A testiesség az isteni utak végét jelenti”-mondta Isten
egyik szolgája.Mi tehát nem a „halhatatlansággal” rendelkezünk majd,
hanem örök életünk lesz,és ez sokkal de sokkal több.
Ennyi ez a kis cikk.Elnézést a darabos stílusért,remélem,hogy azért
„átment” a cikk üzenete.
Ezzel a néhány gondolattal egyetértek.
1 Kor 15,35-40
15,35 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
15,36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
15,37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
15,38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
15,39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
15,40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
Persze nem szerencsés idézetekkel dobálóznom, hiszen nem tudhatjuk, hogy itt a próféta szólalt e meg vagy Pál gondolkodása.
Kedves k26!
Teljesen mindegy, hogy milyen minőségben szólt itt Pál, mert Istentől ihletetten tette, tehát az Ő üzenetét közvetítette. Nem szerencsés dolog boncolgatni az Isten által ihletettnek nyilvánított Szentírást olyan céllal, hogy „kitaláljuk”, mi benne az igazi, és mi nem. Bultmannak sikerült odáig jutnia ebben a játékban, hogy a végén szinte nem maradt Biblia, csak a kötőszavak…
Üdv
Péter
Érdekes. Nem tudom, hogy „véletlen” e, de éppen tegnap (amikor Ádám kiposztolta ezt az írást) olvastam át az Athénagorasz(nak tulajdonított) „A halottak feltámadásáról” c. írást. Az írás szerzője nem csak hogy a test feltámadásának lehetséges, de egyenesen szükséges mivoltát bizonygatja.
Három irányból közelíti ezt meg:
A legfontosabb szempont Isten szuverén akarata teremtményével (az emberrel) kapcsolatban: „Ha tehát ennek a világmindenségnek a Teremtője azért alkotta meg az embert, hogy az értelmes élet legyen a része, az Ő fenségét szemlélje, megmaradjon mindent felülmúló bölcsességének szemléletében – szándékának megfelelően – ennek megfelelő természetet kapott az ember. Az ember teremtésének oka biztosítja örök fennmaradását..”
A fentebbi idézet átvezet Athénagorasz második szempontjához: szerinte az ember természete szerint is (éppen az elsődleges ok következményeként) örök életre van szánva. Az ember létezésének oka (t.i. hogy szemlélje és megismerje Alkotóját, annak bölcsességét és hatalmát, kövesse törvényét és ítéletét) ugyanis csak annak (t.i. az embernek) létezésében szemlélhető. Vagyis ha jól értem – és nem tenném rá a nyakamat, hogy jól értem – , akkor Athénagorasz szerint: ha az ember végleg elmúlna, azaz nem létezne, akkor nem lehetne az őt létrehozó – és el nem múló – okot, azaz az isteni akaratot szemlélni.
Legvégül pedig: igazságosságról csak akkor lehet beszélni, ha az ember teste és lelke együttesen, mintegy újraegyesítve lesz Isten ítéletének alárendelve. Athénagorasz szerint sem a lélek, sem a test nem lenne önmagában felelősségre vonható, hiszen „a lélek önmagában nem haljamos a testi gyönyörökkel, táplálkozással és szenvedélyekkel elkövetett bűnökre”, a test viszont „önmagában nem is tudja megítélni, hogy mi a törvény és az igazságosság”.
Spectator hozzászólásához kapcsolódva: az athéni Athénagorasz valóban konzekvensen halhatatlan lélekről (és a teremtésnél vele egyesített testről) beszél, ám ő maga is különbséget Isten és az emberi lélek halhatatlansága közt, éppen azért, mert az ember test és lélek együttesen:
„Ha azok, amik megmaradnak, mind saját természetüknek megfelelő módon maradnak meg, akkor a tisztán romolhatatlanok és halhatatlanok fennmaradása nem azonos a többiekével, mert az alacsonyabb rendűek lényege semmiképpen sem azonosítható a magasabb rendűekével, mert ezektől különböznek, de akkor az emberre vonatkozóan is méltánytalan ennek a változatlan egyformaságnak a kutatása, mert a fennmaradás csak a Teremtő elhatározása alapján kezdettől fogva halhatatlanoknak és maradandóaknak teremtettek körében véget nem érő, de nem így van az ember esetében, mert a kezdettől fogva változatlan megmaradásról csak a lélekkel kapcsolatban lehet beszélni, a test szempontjából azonban az emberek magukba fogadják a változásból származó romlandóságot is….Erről ne feledkezzünk meg, az emberi természetet és életet ne tegyük egyenlővé azokéval (t.i. a halhatatlan lények maradandó létével), mert ezt nem szabad megtenni.”
Az 1 Kor 15,53-at Athénagorasz is idézi: szerinte az nyilvánvaló, hogy Isten itélete maradéktalanul biztosan nem megy végbe földi életünk során („hiszen sok istentelen és törvényszegő, s gonosztevő haláláig műveli vétkes tetteit vég nélkül”), de közvetlenül a halál után sem (éppen, mert a test „előző természetéből és formájából nem marad meg semmi, még cselekedetei emléke sem”), így tehát „világos mindenki előtt, mi van hátra az apostol szavai szerint: ennek a romlandó és felbomló testnek fel kell öltenie a halhatatlanságot (1 Kor 15,53), hogy amikor a holtak a feltámadás által ismét életre kelnek és a szétváltak és teljesen felbomlottak egyesülnek, elnyerjék testben elkövetett cselekedeteik viszonzását, akár jót, akár rosszat tettek (2 Kor 5,10).”
Kedves jobbagyp!
Elfogadom az intést :). Fabiny Tibornak van egy írása, már egyszer be is linkeltem (Ami változik és ami/Aki örök a Szentírásban), nekem szimpatikus az a megközelítés a Biblia értelmezéséről.
Ami biztos, hogy mivel Pálnak Isten személyesen nyilatkoztatta ki az evangéliumot, így az azt vagyis Isten megváltás tervét érintő kérdésekben lehetetlen, hogy „emberi gondolat” fordulna elő írásaiban. A levelek nagy része hibátlan, csak annyi „fenntartásom” van, amit F.T. írása említ (egyébként nem is a kommentelt cikk témáját érinti).
Kedves Gábor!
Átnéztem az Általad belinkelt anyagokat valamint még más anyagokat is a
honlapról.Elkövettem azt a hibát,hogy lenémeteztem egy zsidót :),de valóban
azt hittem,hogy német.Nagy tudású ember,komoly iskolákkal(tudtommal a
Dallas Theology Seminary „nem semmi”),a stílusa jó,érthető még azok
számára is akik nem annyira járatosak a teológiában.Átnéztem poszthoz illő
írásait valamint a démonológiával foglalkozó anyagait.Annyit mondhatok,hogy
a hozzáállása „sajátos” és hozzáállása egészen új a számomra.Néha úgy
érzem,hogy súrolja a határt,sőt némely alkalommal át is megy rajta.Néhány
általa idézett igéből én egészen mást olvastam ki, de hol vagyok én őhozzá
képest.Kicsit zavart amikor diszpenzacionalista tanítást láttam nála, az
ún.korszakos tanítást.Én a Bibliában csak két korszakot látok,az a nevük,
hogy Ószövetség és Újszövetség.Mindenesetre bátran nyúl mások által messze
elkerült témákhoz.Tovább fogom olvasni F. írásait és ha az idő megengedi
akkor megnézem a videón is az előadásait.Két dolgot azonban nyomatékosított
bennem Fruchtenbaum értekezéseinek az olvasása:
1.Milyen nagy teológiai zűrzavar uralkodik a test megváltása témában,ő
sorra veszi a téveszméket és cáfolni próbálja.Őszintén,néhány téveszme
új volt a számomra,Fruchtenbaumtól hallottam először róluk
2.még inkább rögződött bennem az a nézetem,hogy nagyon fontos amint csak
lehet PONTOS bibliafordítást(-okat)használni az Ige tanulmányozásakor.
A szavak nagyon fontosak.Sok függ tőlük.Ezért úgy látom,hogy nem ajánla-
tos ilyen komoly témák feldolgozásánál parafrázis szerű fordításokat
használni(pl.Living Bible,Good News Bible,Message vagy az utóbbi időben
agyon dícsért Egyszerű Fordítású Biblia)mert sok helyen fontos szavak
hiányoznak.Kiegészítőként hasznosak de hivatkozásra vagy szószéki
használatra nem.Magam is több fordítást használok.Meg vagyok elégedve
az Új fordítással és várom,hogy a revízió után még pontosabb lesz.
Még egyszer köszönöm Neked,hogy megismertetted velem ezt az embert és a
tanítását,azt hiszem sokáig fogok még „bányászni”írásai között!
Kedves k26!
Átnéztem a honlapodat és nagyon tetszett.Ma nem lehet eléggé túlhangsúly-
ozni a hitvédelem(apologetika)fontosságát.Mivel sok anyag,írott vagy
videó formában csak angolul van meg(az én „favágó-angolommal” itt nem
sokra megyek)jó lenne lefordítani az anyagokat a videókat pedig felirat-
ozni.Tudom,hogy ez óriási munka,de ha így marad akkor kevesen profitálhat-
nak belőle,pedig kellene.Nagy a zűrzavar ezen a területen,sokan mondanak
fals dolgokat sőt némelyek egész hajmeresztő dolgokat állítanak(főleg a
karizmatikusok)ezért kell,hogy avatott apologéták tegyék helyre a dolgokat.
Köszön,hogy kinyitottad előttem a kis kincses szelencédet! 🙂
üdv.
Kedves Spectator!
Igazad van, magam is így látom (web statisztika alapján), hogy a látogatók többsége csak a magyar forrásokat olvassa el.
Hannah Newman Rainbow Swastika c. írásának D. fejezete nagyon jó betekintést ad a New Age céljaiba. (A szerző zsidó, és zsidó perspektivából írta a művet, de ettől el lehet tekinteni, keresztényeknek is hasznos elolvasni.) Hihetetlenül hangzanak az ott leírtak (fantasyba illő), de sok-sok tucat forrásban utánanézhetünk, olvashatunk, hogy igaz amiket ír.
Igyekszem majd lefordítani, és néhány videónak legalább az írott változatát elkészíteni.
Köszönöm, hogy vetted a fáradságot és megnézted!
Kedves Spectator!
Örülök, hogy hasznodra váltak az írások 🙂
Én is többféle fordítást használok, szerintem is érdemes, mert egy-egy berögzült igeverssen sokszor szinte csak átsiklik az ember, míg egy más fordítás, más kifejezései, más megvilágításba helyezik a mondandót.
Én is olvastam például a The Message-ről, hogy mindenféle egyéb világi felfogás keveredik benne. A régi fordítások (Károli, King James – az angolul jól értőktől hallottam) néhol pontatlan. Az új fordítás tapasztalataim szerint egész jónak számít.
Érdemes még eredeti nyelven tanulmányozni az Igét. No nem mintha tudnék ógörögül vagy óhéberül, de a mobilbiblia.hu-ról Androidos mobilra megrendeltem a Biblia progijukat, amiben az általuk magyarra lefordított Strong számok alapján elég jól lehet tanulmányozni bizonyos kérdéses igerészeket (is).
Üdv: Gábor
Az ember teste ha jól tudom kb 7 évente teljesen átcserélődik. Talán az idegsejtek nem? Valami ilyesmit olvastam.
Azaz a tested „pora” egy csomó más ember pora is volt valszeg az évszázadok során, sőt, talán még a te életedben is. 🙂
SZiasztok!
Mostanában sokat gondolkodtam a „hústest” (szarx) bibliai jelentéstartományán. Pál szerint EZ nem örökli Isten országát, hanem ott másféle test, szóma pneumatikosz lesz. Ugyanakkor Jézus azt mondja: aki nem eszi az én testemet, szószerint: rágja a húsomat (szarx)… a FELTÁMADT Jézus azt mondja: a szellemnek nincs húsa, (szarx), de nekem van! Ja és a János-prológus… 🙂 Stb. Lehet, hogy akkor a szarx egyfajta köztes fogalom: jelen állapotában a romlottság-romlandóság elválaszthatatlan tőle, de ne gondoljuk, hogy a szóma pneumatikoszban ne dicsőülne meg semmi értelemben a (teremtett) „hústest” („utódja”?) is? Ilyesmi?
Egyébként szerintem a köztes állapot azért önmagában sem annyira keresztény platonizmus. Személyes állapot, véges és teremtményi, személyes kapcsolatban az Úrral. Az időtől sem szabadulunk meg ott. Csak egy ideig nincs testünk. – Nem meglepő (vagy az, de akkor se rossz), hogy valaki (nem emlékszem, ki)(régi) azt tanította, hogy a lelkünk a mennyországban, a köztesben VÁGYAKOZIK újra felvenni a testet!!!!! Hát ez nem túl platonikus:)
Szia Marci! Örülök, hogy újra felbukkantál. A köztes állapotot a hívők esetében én is áldott állapotnak tartom, csak akkor keresztény színezetű platonizmus, ha a hívők gondolataiban a test feltámadásának reménységét helyettesíti.
Hát igen: azt hiszem, az egyházatyáktól kezdve a legkülönbözőbb felekezetű mai keresztényekig sokaknál – sokunknál nehéz eldönteni, hogy mikor van ránk hatással a testből szabadulni akaró, a testet – az anyagot nem jó teremtésnek, hanem eleve bűnösnek tartó (pogány) szemlélet. Meg hát a Bibliában is találhatunk „testellenes”(nek olvasható), a testet a bűnnel összeforrottnak bemutató, a testet és a lelket (szellemet) élesen szembeállító passzusokat, amik önmagukban (ha nem lenne mellettük az a sok más) alátámaszthatják ezt a szemléletet.
Számomra a reménység legmeghatározóbb eleme a bűntől való TELJES szabadulás. Ez olyan óriási váltásnak tűnik, hogy ebből a szemszögből tényleg kissé összemosódhat a köztes és a feltámadt állapot… Félelmetes, elsőre egyértelműen félelmetes belegondolni, hogy üdvözült szeretteink, és ha oda kerülünk, mi magunk, ugyanakként a személyként, akik voltak/vagyunk, teljesen és tökéletesen mentesek (leszünk) a bűntől. Mondjuk ki (mert így van): pontosan olyan bűntelenek, mint maga Krisztus! Létezik ez? Én beleborzongok ebbe a gondolatba, mert valahol lehetetlennek érzem, és bármennyire nyilvánvaló, hogy ezt nem nekem kell létrehoznom, valahol terhet is rak rám ez a lehetőség, ez a remény. Hogyan élek annak tudatában, hogy ez várhat rám, és ez történt meg minden egyes, a leggyarlóbb hívővel is, aki elköltözött innen? De bármilyen félelmetes, persze azt is átérzem, hogy semmi más nem nevezhető reménynek. Bármennyire nem valósulhat ez meg TELJESEN ebben az életben, ez az életünk egyik fő kérdése: akarunk-e úgy élni, hogy ebből minél több megvalósuljon az életünkben?
Egyébként, azt hiszem, a test feltámadásának fontossága következik abból, hogy a Kezdetről mit hiszünk. Nem Isten leszakadt részei, anyagba-zuhant töredékek, önmagához útban lévő Isten vagyunk, (amint sok pogány filozófia próbálta érteni – semmilyen magyarázatot nem adva arra, hogy MIÉRT sugárzódott szét az Egy a Sokba, miért történt mindez, miért tökéletlenedik/szóródik-tökéletesedik/egységesül Isten, úgymond mire jó ez neki…) hanem Isten teljesen szabadon a semmiből teremtett minket, mint Önmaga másikát, kép-mását, (miért? tudjuk: szeretetből). Az előbbi esetben a beteljesedés a személy számára megsemmisülés lenne, visszasemmisülés az Egybe. Az utóbbi esetben (ami a valóság) szintén EGYESÜLÉS Istennel (1Kor 6,17), de nem megsemmisülés: ha ő ALKOTOTT minket, akkor mint ilyenek vagyunk örökkévalóaknak alkotva, és amennyiben a test nem mindenestől a bűn következménye, hanem a teremtett emberhez tartozik, akkor annak is meg kell kapnia a beteljesedést.
Nekem nagyon félelmetes belegondolnom ezekbe a dolgokba…
Azért, mert tudom, hogy van szellemi világ.
Hát én elég testi gondolkodású ember vagyok. Szeretek testben élni, szeretek mindent ami a testtel jár. Ha őszinte akarok lenni, számomra csalódás lenne, ha el kellene veszítenem a testemet. Sajnálnám, ha nem érezném többé a sült szallona illatát, és nem ölelhetném meg azt akit szeretek. Soha nem éreztem vágyat arra, hogy a testem nélkül éljek valahol. Számomra a föld, és a földön meglévő testi élet jelenti az igazi életet. Háromszor voltam közel a halálhoz. Ebből kétszer volt időm gondolkodni. De nem vigasztalt a mennyei élet, inkább sajnáltam itt hagyni mindazt amit szeretek és élvezek.
bemásolok ide egy részletet Török István Dogmatika címűkönyvéből:
Az ember test és lélek
Az istenképűségen és a szövetségen túl a Biblia közelebbről is foglalkozik az ember teremtmény mivoltával. Mint ahogy az ég és a föld együtt a világ, úgy a lélek és a test is együtt az ember. A test révén, a térben és időben látható alakot ölt, földi anyagból bonyolult szerkezetté, élő testté épül. A testet egész alkata és életszükséglete a környező teremtett világhoz köti, élettanilag a magasabb rendű emlősök körébe sorolja. Teste nélkülözhet, megbetegedhet, elöregedhet, meghalhat vagy sebezhető, és megölhető. A test azonban még nem maga az ember, mert az ember test és lélek együtt. Lélek nélkül a test széthull. De a lélek sem hagyhatja el, nem cserélgetheti a testet. Ez a test az ő teste, mint ahogy a lélek meg annak a testnek a lelke, s csak a kettő kölcsönös egységében ember az ember. A lélekben tudatosul az ember élete, a lélek viszont a testen, az érzékszerveken át vesz tudomást a környező világról, s a testen át hat vissza a világra. A lélek kárt szenvedhet, kárt vallhat, elveszhet, gyehennára kerülhet, de a kegyelemnek és üdvnek befogadó kapuja is lehet. A köztudattal ellentétben a Biblia nem beszél a lélek halhatatlanságáról, de arról igen, hogy a lélek Isten kezében van, s ő még a halálban sem hagyja sorsára, hanem testestől új életre hívja.
(…)
Teremtett mivoltunkhoz éppúgy hozzá tartozik a test, mint a lélek és viszont. Azzal azonban egyáltalán nem segítenénk, ha a lélekben és a testben két különböző lényeget, szubsztanciát keresnénk. A teológia régi tanítómesterei éppen ebben serénykedtek, nem annyira a Biblia, mint inkább a görög gondolkodás nyomdokain járva. Tanítóink útján egyre messzebb kanyarodtunk a bibliai gondolkozástól. Ha ma a lélek szót halljuk, valami sajátos és különálló lételemet képzelünk, aminek a létezését az idealizmus állítja, a materializmus tagadja. A Biblia azonban a lelken nem az ember egyik alkatrészét, hanem minden esetben az egész embert érti, élő valóságában. Tehát a lélek nemcsak egy csomó pszichikai funkciót jelent, hanem az emberélet teljességét, a maga sajátosságában, emberi értékében.
Doug Wilson mondott egyszer valami olyasmit, hogy a kálvinizmusnak azt a fajtáját szereti, melyből nem hiányzik a hús és a sör. Mély teológiai meggyőződés van ebben az értékválasztásban.