Nick McQuakerrel, a Passion for Life projekt vezetőjével kávéztam, és szóba került a „csendes ébredés”, amelyről a Bible Society és a YouGov tavalyi kutatása kapcsán a világi sajtóban is rengeteget cikkeztek (én is írtam róla itt). Nick egy színes diagramot tolt elém: „Hadd mondjak valami izgalmasabbat! A korábbi felmérés legmeghökkentőbb adatsora az volt, hogy a 18-24 éves korosztályban az elmúlt néhány évben nemcsak megállt a csökkenő trend, de jelentősen megugrott a templomba, gyülekezetbe járók száma, konkrétan 4 százalékról 16 százalékra, fiatal fiúk között 21 százalékra. Kíváncsiak voltunk, hogy nem túlzás-e a négyszeres növekedés, ezért megbíztunk egy világi közvéleménykutató céget, hogy egy reprezentatív omnibus-kutatás keretében ezt is vizsgálják meg. Most jött meg az eredmény, annyira friss, hogy még a honlapunkra sem tettük ki. Nézd meg a számokat!”
Ránéztem az adatsorra, és majdnem dobtam én is egy hátast. Fiatal fiúk esetében nem 21 százalék lett az eredmény, mint a másik felmérésben, hanem 30 (!) százalék. Harminc! Kilenc százalékkal magasabb még annál az értéknél, is, amit a Bible Society mért. A lányok esetében is egyértelmű emelkedést tapasztaltak, de a fiatal férfiak esetében ez földrengésszerű változás a korábbi trendekhez képest. Más kérdésekre adott válaszoknál is hasonló jött ki.
Beszéltem az elmúlt napokban más egyházi vezetőkkel is, az ő tapasztalataik is megerősítik a jelenséget. Abban a gyülekezetben is tapasztaltak némi növekedést, ahol a hétvégét töltöttem, és más gyülekezetekben, felekezetekben is. Nagyon komoly növekedés van a katolikusok és az ortodoxok között, a fiatalok jelentős része ott csapódik le, de hullámzó mértékben ugyanezt tapasztalják a pünkösdi, karizmatikus jellegű gyülekezetekben, valamint azokban a konzervatív evangéliumi gyülekezetekben is, amelyek egyenesek és kitartóak a hitvallásukban.
Még egy érdekesség. A Passion for Life felmérése arra is rákérdezett, hogy mi hiányzik leginkább az emberek életéből. A válaszokban első helyen ezek szerepeltek: szabadság, cél, biztonság, jelentés, elfogadás. Az emberek úgy érzik, hogy az életüknek nincs célja, jelentése, nem szabadok, és nem találnak elfogadásra. A lista legeslegutolsó helyén Isten áll. Nick gyors kézmozdulattal ívet húzott a diagram fölé, és azt mondta: a mi dolgunk, hogy a lista első és utolsó helyén lévő hiányt összekössük egymással. Azt kell megmutatnunk az embereknek, hogy a céltalanságuk, szabadsághiányuk, jelentéstelenségük és saját elvetettségérzésük fő oka Isten hiánya az életükben. Amikor a diagram két vége összekapcsolódik, a szívekben forradalom kezdődik. Ez a csendes ébredés lényege, amely a Z-generációs fiatalok közt zajlik.
(Amit a statisztikák mutatnak, nem csak brit sajátosság. Dániában személyes beszámolók szerint ugyanez megy végbe, és tudjuk, hogy Amerikában ma egészen látványos méreteket ölt az a jelenség, hogy a fiatal férfiak áramlanak vissza az egyházba. Senki sem tudja, mi lesz belőle, de tagadhatatlan, hogy a valláshoz való viszonyulásban valami határozottan megváltozott.)
A valóban örömteli hírek mellett, én a magam részéről kíváncsi lennék egy itthoni statisztikára is. Mert a fiatalok, szigorúan szubjektív megfigyelésem alapján, sajnos nem nyugati társaikhoz hasonlóan mozognak. Lehet, hogy ott a woke, itt pedig a „keresztény értékek” túltolása vált ki ellenreakciót?