Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

Nem a párom, a feleségem

2015. július 5. | , , | 28 Hozzászólások

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy kedvelem az új szavakat, egyáltalán nem zavar a nyelv változása. Élvezettel hallgatom a régi szófordulatokat is és a születő újakat is, mert egyaránt az élő nyelv heurisztikus erejét mutatják. Örökre hálás leszek Gyula bácsinak, akitől az „eldőlt benne a borjú” meg a „megy, mint disznó a vetésbe” szólásokat kaptam, és aki beszélgetéseinkben a legnagyobb természetességgel hozza elő a paraszti nyelv elfeledett kincseit. Ugyanígy hálás vagyok egy-egy találó szlengért, amit a fiaim hoznak haza az iskolából. Ők sem csak elhasználják a nyelvet, jól is...

bővebben

Evangéliumi reakciók az Amerikai Legfelsőbb Bíróság döntésére

2015. július 1. | , , | 273 Hozzászólások

A magyar sajtó is beszámolt arról a történelmi döntésről, mely szerint az Amerikai Legfelsőbb Bíróság az USA mind az ötven államában kötelezővé tette az azonos neműek közötti „házasság” elismerését. A bíróság összetétele alapján a döntés viszonylag jól megjósolható volt, noha a kilenc bíróból négy határozottan ellenezte, sőt, az amerikai demokráciára nézve egyenesen tragikusnak nevezte a kis többséggel meghozott döntést, mely Amerika összes államában kötelezően újradefiniálta a házasság több ezer éves fogalmát. Az öt liberális bíró azonban megállíthatatlan kulturális földcsuszamlást...

bővebben

Még egyszer Isten szenvedélymentességéről, és másról is

2015. június 28. | , , | 37 Hozzászólások

Fogalmam sincs, mennyire reprezentatívak az előző cikksorozatra érkezett kommentek, de úgy döntöttem, külön bejegyzésben is reagálok a reakciókra. Leginkább a csodálkozás hangján. Örülni szoktam a kommenteknek, mert inspirálnak, bátorítanak, tanulok is belőlük, most viszont megmondom őszintén, néhány hozzászólás kapcsán maradt bennem egy kis keserű szájíz. Tényleg ennyire félreérthetően írok? Tényleg ennyire nem világosak öt év elteltével sem a céljaim? Lehet, hogy bennem van a hiba, de most nem tudom, mit kezdjek ezzel. Talán egyáltalán nem kellene foglalkoznom vele, talán marginális a...

bővebben

Isten szenvedélymentes? (4)

2015. június 25. | , | 44 Hozzászólások

Vanhoozer még egy gondolatát szeretném röviden megemlíteni az isteni impassibilitás kapcsán, ami nem más, mint a mediális vagy középige analógiája Isten érzelmeinek leírásában. Az impassibilitás kapcsán szóba került már, hogy a tan szerint Isten nem lehet egy cselekvés elszenvedője. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy Istent nem lehet szenvedő szerkezetbe tenni, illetve cselekvését nem fejezhetjük ki passzív igenemben. Szenvedő igealakoknál az alany a cselekvés elszenvedője, tehát az, akivel a cselekvés történik, aki ki van téve a cselekvésnek. Istent viszont nem éri – nem érheti – semmi, ami nem...

bővebben

Isten szenvedélymentes? (3)

2015. június 21. | , | 11 Hozzászólások

Az előző részben különbséget tettem három latin szó, a passio, az affectio és az emotio között. A klasszikus ortodoxia hívei, akik Istent impassibilisnek tekintették, a passio és affectio kettősében gondolkodtak. Isten haragját, féltékenységét, szomorúságát, örömét az affectio kategóriájába sorolták, és azért nem tekintették passiónak ezeket a megnyilvánulásokat, mert Isten nem meggondolás nélkül elszenvedte ezeket, hanem akaratlagosan és meggondoltan, belső lényének változatlanságában mozdult azok irányába. A kérdés most az, hogy vajon hogyan egyeztethető össze ez a régi különbségtétel az...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK