Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

A megigazító hit mint vákuum?

2013. február 12. | , , , | 5 Hozzászólások

A középkori filozófusokat foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon létezik-e vákuum, vagyis üres tér. Ez lelki értelemben is izgalmas kérdés lehet. Karl Barth szerint a „hit vákuum és korlátozás, melyet csoda és paradox lehetetlenség ölel körül.” (121) A Római levélhez írt híres kommentárjának angol fordításában (The Epistle to the Romans, Oxford University Press, 1968) találkoztam ezzel a szokatlan, de elmés hasonlattal. A vákuum a hittel kapcsolatban találó kép, még akkor is, ha okot adhat némi félreértésre, ha nem jegyezzük meg, hogy a hit más tekintetben egyáltalán nem hasonlít az ürességre,...

bővebben

Irigység nélkül?

2013. február 8. | , , | 10 Hozzászólások

Kevés emberről mondható el, hogy több évtizeden keresztül, pusztán hitből, Isten hűségében reménykedve gondoskodott volna egyszerre több mint kétezer árva gyerekről. Müller György (George Muller) ilyen ember volt. Óriási hithős a szememben. Láttam a bristoli épületeket: félelmetes még belegondolni is abba, mi lett volna, ha egyik nap nem érkezik meg az adomány a gyerekek számára. Müller György elképesztő hite sokakat megihletett. Azt viszont kevesebben tudják, hogy gyülekezeti vezetőként is szolgált, mégpedig radikális evangéliumi egyszerűséggel, az imádságra, az ige tanulmányozására és a...

bővebben

Várjuk a testünk megváltását?

2013. február 4. | , , , | 29 Hozzászólások

Gyerekkori emlékem, hogy Gárdonyi Géza sírjánál állok, amelyre odavésték: CSAK A TESTE. Emlékszem, mennyire megfogott a hit, amely ebben az egyszerű feliratban megfogalmazódott. Gárdonyi már nincs a sírban. Ott csak a teste van. Ha felnyitnák a sírt és betekintenének a koporsóba, ott nem Gárdonyit találnák, hanem csak a testét. A csontok egy test maradványai, mely már nem Gárdonyi Géza. Gárdonyi megszabadult a testből, lelkének az örök világosság fényeskedik. Gyerekként úgy képzeltem, hogy az üdvösség a testen kívüli lét valahol fenn a mennyben. Tartok tőle, hogy nagyon sok keresztény...

bővebben

C. S. Lewis rendes emberekről és új emberekről

2013. január 31. | , , | 5 Hozzászólások

A keresztények – a valódi keresztények – C. S. Lewis szerint nem rendes emberek, hanem új emberek. Orbitálisan nagyot csalódunk a kereszténységben, ha azt feltételezzük, hogy a keresztények mindig rendesebbek nem keresztény felebarátaiknál. Nem mindig azok. Sőt, valljuk be, a keresztények néha kellemetlenebb, rosszabb „minőségű” emberek, mint a nem keresztények. Ezért is fordultak Jézushoz. A gazdagoknak nehéz bemenni az Isten országába, és bizonyos értelemben a rendes embereknek is, mert ők megvannak magukkal. Jézus nem az igazakért jött, hanem a betegekért, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha...

bővebben

„Compelle intrare”

2013. január 27. | , , | 0 Hozzászólások

C. S. Lewis vallomása alátámasztja azt, amit az előző posztban írtam: teológiai meggyőződésünktől függetlenül „kálvinista” tapasztalataink vannak a megtérésről. Az alábbi idézet Az öröm vonzásában (Harmat, 1993) c. könyvből származik, melyben Lewis saját lelki utazását és megtérése történetét beszéli el. Lewis hívő keresztényként az anglikán egyház tagja volt, melynek hivatalos hitvallását többnyire kálvini gondolatok határozzák meg (a Harminckilenc Cikkely a kiválasztás és eleve elrendelés kérdésével kapcsolatban egyértelműen fogalmaz). Az írásaiban Lewis mégis inkább a szabad akarat...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK